Utolsó reményük az őssejtterápia – ezzel a címmel számolt be a Kisalföld című napilap arról, hogy júliusban tizennyolc halmozottan sérült magyar kisgyermek utazik egy kínai klinikára, ahol a fejenként ötmillió forintba kerülő beavatkozástól remélik gyógyulásukat. Mások Ukrajnába vagy Oroszországba utaznak hasonló céllal. Az eljárás lényege, hogy a beteg területekre, a gerincvelőbe vagy akár a keringési rendszerbe őssejteket fecskendeznek, amelyek, ha a gyógyítandó szövetrészben megtapadnak, újjáépítik, vagyis inkább újjáépíthetik a sérült részt.
Az őssejt ma az orvostudomány slágertémája, sokan ebben látják a legreménytelibb terápiás lehetőségeket, hiszen az őssejt (némi egyszerűsítéssel) a szervezet dzsókere: ideális esetben az osztódás során a szervezet több mint kétszázféle sejtjéből bármelyik lehet belőle. A legvakmerőbb várakozások szerint akár Petri-csészében is lehet majd szerveket létrehozni (szívbillentyűt már tudtak is csinálni, igaz, egyelőre nem működőképes), amelyeket aztán beteg emberek szervezetébe ültetnek be. Mások az élelmiszeripar forradalmát látják abban, ha sikerül ipari méretű laboratóriumokban hússzeleteket növelni őssejtekből.
Súlyos etikai kérdéseket is felvet az embrionálisőssejt-kutatás (a négy–nyolc sejtes humán embrió – amiből az őssejtek kinyerését indítani lehet – ugyanis egy ember megszületésének biológiai lehetőségét hordozza magában), de ezt nem mindenhol veszik komolyan, mint ahogyan azzal sem számolnak mindenütt, hogy az ellenőrizetlen őssejt-transzplantáció nem kívánt sejtburjánzást, vagyis tumoros elváltozásokat is okozhat. Az ázsiai klinikákon elvégzett beavatkozások zöme az európai szakemberek szerint ugrás a sötétbe: a beteg valójában lottószelvényt vásárol a sok millió forintjáért, és ha nyer, akkor az ő szerencséje újabb ezreket biztat szelvényvásárlásra. Amennyiben nem sikerül a terápia (vagy netán súlyosbodik a beteg állapota), az már nem kerül be a bulvárlapokba, s mivel tudományos módszerekkel nem dolgozták fel az eddig elvégzett beavatkozások eredményeit, nem tudni, mennyire hatékonyak ezek a kezelések.
A hazai orvosok megértik azokat, akik utolsó szalmaszálként kapaszkodnak ebbe a lehetőségbe – ahogy egyikük fogalmazott, ha száz betegből csak egynek sikerül, már nem mondhatjuk, hogy nem érte meg. Az is felmerült, hogy Magyarországnak is be kellene szállnia az őssejtturizmusba: egyik hazai javaslat szerint be kellene fogadnunk egy európai terjeszkedést fontolgató kínai terápiás központot.
Április végén a Magyar Távirati Iroda beszámolt egy hazánkat is érintő áttörésről: a pekingi Tientan Puhua Idegsebészeti Kórházban a részleges agybénulás gyógyításában értek el eredményt egy agysérüléssel született 19 éves magyar fiatalember idegi őssejtekkel való kezelése során. Bocskai Gábor négy alkalommal kapott őssejtet, ami szembeötlő javulást eredményezett állapotában.
Történt egy másik áttörés is a világsajtót pár napja bejárt hír szerint: három, egymástól függetlenül dolgozó kutatócsoportnak is sikerült magzati őssejtet előállítania egerek bőrsejtjéből, tehát anélkül, hogy ehhez embriót pusztítottak volna el. (Erről szól keretes írásunk a 29. oldalon).
Ami azonban már most is valóság a gyógyításban, az a páciensek véréből kinyert őssejtekkel való gyógyítás. A ma már több ezer betegen kipróbált ázsiai módszerrel (egy pekingi klinika honlapja szerint évente négyezer beültetést végeznek náluk!) embrionális őssejteket (értelemszerűen emberi embriókból nyert anyagot) juttatnak a beteg gerincvelőjébe.
*
Ez az eljárás ma nem engedélyezett Amerikában vagy Európában – a fejlett világban ez bizonytalan emberkísérletnek minősül. Legális viszont a köldökzsinórvérből kinyert (saját) őssejt tárolása abból a célból, hogy egy későbbi betegség során azt felhasználva próbálják regenerálni a szervezetet. Az eljárás (vagyis a szűrés és tárolás) már Magyarországon is kivitelezhető (250–350 ezer forintba kerül), de az alkalmazás annyira új, hogy még nincs értékelhető eredménye. A magas költségek miatt valószínűleg soha nem lesz széles tömegeket érintő gyógymód, a tapasztalatszerzést pedig lassítja, hogy akiktől köldökzsinórvért vettek, még gyerekek, így kicsi az esélyük súlyos betegségre, vagyis saját őssejtjeik felhasználására. És említenünk kell még a csontvelő-transzplantációt, mely évtizedek óta sikeres gyakorlat a leukémiás betegek gyógyításában – ekkor a beteg saját, rákos sejteket generáló csontvelőjét sugárzással elpusztítják, majd a beteg donorcsontvelőből származó vérképző őssejteket kap.
A napokban a hazai sajtó világszenzációként számolt be egy magyar fejlesztésről, amely teljesen más irányból közelíti meg a kérdést: Szabó László pécsi kutató nem az embrionális vagy a köldökzsinórvérből kinyerhető őssejtet kezdte kutatni, hanem a felnőtt szervezet őssejtkibocsátó képességét stimulálná. Az ősszel piacra kerülő termék nem gyógyszer, hanem étrend-kiegészítő lesz, a kétfajta tablettából (az egyik fokozza az őssejtkibocsátást, a másik véd a káros sejtburjánzás ellen) álló csomag havi adagját – a kúrától függően –10000–35 000 forint körüli áron értékesítik.
Szabó Lászlóval elbeszélgetve megtudjuk: egy egészséges ember szervezetében egymillió új sejt jön létre egy másodperc alatt. A rendszer úgy működik, hogy az immunrendszer segítségével minden egyes szervünk leadja a rendelést, mire és mennyire van szüksége, e hír eljut a csontvelőbe, ahol az őssejtek készülnek, és a véráramlás segítségével a kért őssejt eljut a megrendelőhöz. Az őssejt a helyszínen osztódni kezd, az egyik a kérésnek megfelelő sejtté változik, a másik megmarad osztódni képes őssejtnek, és a folyamat kezdődik elölről. A kutató két éve bukkant rá Christian Drapeau tanulmányára, aki a kékalgát (amely megtalálható a Tiszában és a Balatonban is) tanulmányozva rájött, hogy olyan betegségekre is kedvezően hat, amelyekre a benne lévő ismert hatóanyagok nincsenek hatással. Ekkor derült ki, hogy a kékalga fokozza a test őssejttermelő képességét, így javul a szervezet „öngyógyító” képessége, vagyis a regeneráció.
Szabó László a Pécsi Orvostudományi Egyetem kutatóival, Ember István professzorral és Kiss István docenssel közösen megvizsgálta a száz leggyakrabban használt gyógyszer, valamint az alapvető élelmiszerek, zöldségek, gyümölcsök hatását az őssejtkibocsátásra, és ennek alapján állította össze a kapszulát. A kutatók fontosnak tartották, hogy a kapszula daganatellenes hatást is kifejtsen, ugyanis az őssejt bizonyos esetekben elősegítheti a kóros sejtburjánzást, és odafigyeltek arra is: ha felgyorsul a sejtek cseréje, az elpusztultakat gyorsan és hatásosan ki kell takarítani a szervezetből. Csaknem háromezer állatkísérleten vannak túl, huszonkét önként jelentkező személynek köszönhetően már vannak tapasztalataik a kapszula emberekre gyakorolt hatásáról is: kiderült, hogy a gyógyszer legalább ötven százalékkal fokozza a szervezet őssejtkibocsátását. A tudományos igényű humán kísérletek a szükséges engedélyek kiadása után, várhatóan a jövő hónapban kezdődnek. Ehhez szükségük van hat–hétszáz önkéntesre (jelentkezni a www.ossejtfokozo.hu/ossejtfokozo/start.php honlapon lehet): a delikvenseknek az a feladatuk, hogy a kapszulák elfogyasztása után három napon keresztül háromóránként adjanak vért, mert megmérik a vérükben lévő őssejtek számát.
Az emberi szervezet őssejtkibocsátása különben az életkor előrehaladtával csökken, de külső hatások is tönkretehetik ezt a képességünket. Magyarországon évente majdnem kétszáz sejtterápiás műtétet végeznek (többnyire olyan betegeknél, akiknek a csontvelőjük tumoros őssejtet termel), ám Debrecenben másfél éve elkezdődött egy olyan műtétsorozat, amelynek során hét szívinfarktuson átesett ember szívének elhalt területeire ötmillió őssejtet fecskendeztek be. A kezelés után elvégzett vizsgálatok szerint az addig hetven–hetvenöt százalékos hatásfokkal működő szív teljesítménye tíz százalékot javult. Ez azért óriási eredmény, mert korábban az is jónak számított, ha sikerült megakadályozni a sérült szív további romlását. (Hasonló kutatást végeznek jelenleg Angliában az úgynevezett Bristol-vizsgálatban, ahol azt tanulmányozzák, hogy az őssejtek megjavítják-e az infarktus során keletkezett szívizomsérülést, illetve megelőzik-e a későbbi hegképződést. Ott hatvanan kaptak őssejtet saját csontvelőből, s az eredmények feldolgozása még tart.)
Szabó László kutatásaival kapcsolatban azonban aggályok is felmerültek. A Magyar Rádió Szonda című műsorának nyilatkozó Fekete Sándor, a Szent László Kórház hematológus főorvosa úgy vélekedett, mivel az új találmányról még nem jelent meg tudományos publikáció, korai lenne csodaszerről beszélni. A túlzott stimulálás ugyanakkor az őssejtkészlet gyors kimerüléséhez is vezethet.
A Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetében Madarász Emília fogad. Az idegi sejtbiológiai laboratórium vezetője a Sarkadi Balázs által vezetett nemzeti kutatás-fejlesztési őssejtkutató projekt keretében évek óta azt kutatja, hogy az állandóan újraképződő szövetekben lévő őssejtekből (ilyen a vérképzés mellett a bőr, a bélhám vagy a nyálkahártya) hogyan lehet létrehozni olyan idegsejtté átalakulni képes őssejtet, amely a központi idegrendszer betegségeit gyógyítja.
A kutató eloszlat egy tévhitet: nem minden őssejt képes bármivé alakulni, elég korán megkezdődik a differenciálódás. Csak az embrionális őssejt az igazi dzsóker, a felnőtt ember csontvelőjében már többnyire elkötelezett, vagyis többségükben főként vérképzésre szakosodott őssejtek vannak. Ám minden szövetünkben maradnak felnőttkorra is olyan sejtek, amelyek képesek úgy osztódni, hogy két különböző utódsejtjük lesz – az egyik őssejt marad, a másik viszont az adott környezetnek megfelelően differenciálódhat.
Különben a csontvelőben és a keringő vérben lévő őssejt azért izgatja nagyon a kutatók fantáziáját, mert könnyen hozzáférhető, ugyanakkor csak nagyon kis számban (százezerből egy) találni közöttük „elkötelezetleneket”. Ezekről egyelőre nagyon kevés az ismeretünk, így azt sem tudjuk, hogy miként mobilizálhatók, ráadásul nagyon nehéz őket kiszűrni. Nincs ma olyan klinikailag bevált, tömegesen alkalmazható eljárás, amellyel kinyerhetnénk az elkötelezetlen (tehát nagy fejlődési lehetőséget hordozó) őssejteket.
Egy őssejt ciklusa és osztódási képessége elsősorban a környezettől függ, és a test öregedésével egyre kevesebb ideális, tehát osztódásra serkentő környezet van. Az idő teltével megváltozik bennünk a biológiai háttér, elkopnak a vándorlási útvonalak, fogynak vagy leállnak a növekedési faktorok (vagyis a növekedésre serkentő tényezők).
– Csak működünk, kikopik belőlünk a diszpécserprogram a fejlődésre. A fél világ azon dolgozik, hogyan lehetne becsapni az őssejtet, fejlődő szervezetet szimulálva – mondja félig viccesen a kutató, aki figyelmeztet arra is, hogy a felelőtlen kísérletezés játék a tűzzel, hiszen könnyen tumorok jöhetnek létre a kívánt sejtképzés helyett. (A tumorok egy részét különben is hibás őssejtek generálják – nem veszik észre, hol vannak, így túl sok és más jellegű sejtet hoznak létre, mint amilyenre a szervezetnek szüksége lenne.) A kutató úgy fogalmazott: „Eszembe nem jutna ma idegi őssejteket emberbe beültetni, mert nem ismerjük a hatást. Mi megérteni akarjuk a dolgokat, nem empirikus úton tapasztalatokat szerezni.”
Az idegi sejtbiológiai laboratóriumban idegi őssejtek segítségével végeznek modellkísérleteket.
– Embrionális egér eredetű idegi őssejtek például kiválóan beilleszkednek korai csirkeembriók fejlődő agyszövetébe, ott érett idegsejtekké fejlődnek és az idegi hálózat részévé válnak. A nagy kérdés, hogy mi befolyásolja ennek a fejlődését, és miért van az, hogy ha újszülött állatba ültetjük be, akkor már nem differenciálódik, hanem tumort okoz, ha pedig felnőtt állatba kerül, szaporodni sem tud, néhány hét alatt eltűnik a szervezetből – fejti ki a kutató.
Úgynevezett sértési modelleket is használtak a kísérletekhez: agyvérzéshez hasonló sérüléseket okoztak egerekben, és megnézték, hogy ilyen környezetben vándorol-e a bejuttatott őssejt. Egyelőre ott tartanak, hogy ekkor az őssejt osztódik, de idegsejtté nem differenciálódik. Ez sok mindentől függhet, de még mindig nem tudjuk, hogyan kapcsolnak be azok a gének, amelyek a változásokat elindítják, és az is lényeges, hogy az idegsejtek beépülése és túlélése csak akkor következik be, ha a fogadó területen van megfelelő inger és aktivitás.
Korábbi tudásunkkal és a közhiedelemmel ellentétben különben az emlősök agya – vagy legalábbis annak bizonyos területe – képes a megújulásra, ott is van idegsejtképződés. 1984 óta tudjuk például, hogy az énekesmadarak hímjeinek agyában minden ivari periódust megelőzően lecserélődnek az énekközpont neuronhálózatai, ennek köszönhetően minden évben más dalt énekelnek a nőstények csábítására. Az egereknél a szaglógumóban jönnek létre új idegsejtek – minden fajnál a biológiailag releváns agyrészekben történik a beépülés. Az embereknél a térbeli tájékozódásért, a memóriatárolásért felelős központokban van idegsejtgenezis. Nagyon fontos a tréning – aki használja az agyát, annak nagyobb az esélye a regenerációra.
– Az alagút végét nem látjuk – mondja búcsúzóul Madarász Emília –, így még nagyon távol vagyunk attól, hogy az őssejtterápia ellenőrzött és kiszámítható módon elérhető legyen bárki számára.
földrengés
Pár nap alatt ez a sokadik földrengés volt ebben a magyar városban
