Hamar megjelentek a repedések Putyin nem formális ellenzékében. Az eddig is láthatóan az elnökjelöltség miatt az utcára merészkedő, egyébként nagyon is megfontolt csinovnyik, Mihail Kaszjanov kilépésével könnyen a széthullás várhat az immár csak a liberális volt sakkvilágbajnok Garri Kaszparov és az író, anarchista, nacionálbolsevik Eduard Limonov fémjelezte Másik Oroszország ellenzéki koalícióra. Sokak számára már idáig is furcsa volt, hogy a Putyin-érában évekig kormányfőként tevékenykedő, majd leváltott, később korrupció miatt elítélt, a sajtóban hosszú idők óta csak „kétszázalékos Misaként” emlegetett politikus miként lehet a rendszerrel szemben a demokráciát megtestesítő figura. Nyugaton azonban sokan gondolták így, s távozásával szemükben a radikális Másik Oroszország teljes mértékben elveszítette a demokrácia és a tiszteletre méltóság színezetét. Liberális orosz elemzők, így Vjacseszlav Irgunov sem látnak perspektívát „egy Berezovszkij által pénzelt, és Kaszjanov által megjelenített ellenzéki alakulatban, amellyel ráadásul a rendszer hivatalos ellenzéke, a Jobboldali Erők Szövetsége és a Jabloko nem nagyon vállal a közösséget. Irgunov úgy véli, Kaszjanov vagy a másik elnökjelöltként felmerülő volt bankelnök Viktor Gerascsenko valójában arra használták, használják e mozgalmat, hogy fennmaradjanak a felszínen, és adott esetben előléphessenek. Az ismert politológus, Alekszej Makarkin szerint ezek után az exkormányfő aligha kopogtathat a Jablokónál vagy a Jobboldali Erők Szövetségénél jelöltként, e két párt egyébként sem az elnökválasztásra, hanem a parlamentbe jutásra koncentrál.
A közvéleményben egyébként nem keltenek különösebb érdeklődést a Másik Oroszország által szervezett utcai megmozdulások. A legfrissebb felmérés szerint az oroszoknak csak négy százaléka követi figyelemmel az egyet nem értők meneteléseit. A megkérdezettek 34 százaléka közömbösen viszonyul a megmozdulásokhoz, 27 százaléka nem támogatja, 13 százaléka helyesli.
kávéház
A kávé folyékony költészete
