Stoiber marad az erős ember

Bajorország parlamentje a nyári szünetet megelőző utolsó ülésén azzal a szándékkal jött össze, hogy ünnepélyes búcsúgálát rendez Edmund Stoiber tiszteletére. A tartomány miniszterelnöke és egyben a Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke az ősz során várhatóan visszavonul. Utolsó kormánynyilatkozata alkalmat nyújtott neki arra, hogy megvonja tizennégy esztendős tevékenységének a mérlegét.

(Köln)
Mondanivalója azonban sokkal inkább a jövőre sorra kerülő tartományi választás kortesidőszakának bevezetését szolgálta, semmint a várt búcsúszereplés nosztalgikus visszapillantását. A CSU-frakció tagjai perceken keresztül felállva tapsoltak ugyan, de számos honatyát az a meggondolás foglalkoztatott, hogy Stoiber a jövőben sem akar lemondani a Bajorország 2020 program levezérléséről. Már csak azért sem, mert az általa felvázolt vízió virágzó jövőt jósol a köztársaság legdélibb tartományának.
Fellépése kísértetiesen hasonlított annak a radikális reformprogramnak a tálalására, amellyel a miniszterelnök 2003-ban minden előjelzés nélkül meglepte a törvényhozást, sőt saját pártját is. A bajor kormány élén utódjául megválasztott Günther Beckstein mozdulatlan arckifejezéssel hallgatta a hetvenperces beszédet, amelyből hiányzott minden önkritika. „Büszkeséggel adom át utódomnak a köztársaság legszolidabb költségvetését” – hangoztatta Stoiber, utalva arra a hárommilliárd eurós adóbevételre, amellyel a kormány az elkövetkező négy év során számolhat. Válaszul a még belügyminiszter nem tehetett mást, mint hogy gratuláljon a szónoknak. Beckstein, majd az öt követő CSU-honatyák kézszorítása nemcsak elismerést juttatott kifejezésre, hanem azt a reményből adódó megkönnyebbülést is, hogy Stoiber valóban elérkezett aktív pályafutása végére. A frakció méltatása illő volt az eseményhez, de egyben emlékeztetett arra is, hogy a CSU már az év elején kiszivárogtatta, új embereket és új stílust akar a tartományi politikában.
A keresztényszociális képviselők kettős – elismerő, de ugyanakkor eltitkolt kárörömöt magában foglaló – reakciója a „tartományi uralkodóval” szemben lehetőséget nyújtott az ellenzéki szociáldemokratáknak (SPD) arra, hogy arrogáns közbeszólással fűszerezzék az ülést. „Ha mindent valóban olyan remekül végzett el, akkor miért kell távoznia?” – tette fel a kihívó kérdést Franz Maget, az SPD-frakció elnöke. Örömre azonban a Bajorországban hagyományosan alárendelt szerepre kényszerült szociáldemokratáknak nincs okuk, hiszen szövetségi szinten az SPD történetének legnagyobb mélyrepülését éli át. Friss felmérések szerint a párt mindössze a választópolgárok huszonnégy százalékának a támogatását élvezi, szemben a kereszténydemokraták harmincnyolc százalékával. A 2009-es parlamenti választások kancellárjelöltjeinek összehasonlításánál még nyomasztóbb a szociáldemokraták helyzete, pártelnökük, Kurt Beck a szavazatok tizenhat százalékára számíthatna mindössze. Ugyanakkor Angela Merkel ötvenöt százalékkal maradna kancellár. A megbízatásának félidejéhez érkezett kereszténydemokrata politikus ennek megfelelően vidám hangulatban állt az újságírók rendelkezésére, hogy értékelje eddigi munkáját. A „mivel magyarázza, hogy kabinetjének mindeddig egyetlen tagja sem mondott le?” kérdésre Merkel angyali mosollyal válaszolt: „természetesen a szeretetteljes magatartásommal”.