Stoiber marad az erős ember

Bajorország parlamentje a nyári szünetet megelőző utolsó ülésén azzal a szándékkal jött össze, hogy ünnepélyes búcsúgálát rendez Edmund Stoiber tiszteletére. A tartomány miniszterelnöke és egyben a Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke az ősz során várhatóan visszavonul. Utolsó kormánynyilatkozata alkalmat nyújtott neki arra, hogy megvonja tizennégy esztendős tevékenységének a mérlegét.

Stefan Lázár
2007. 07. 19. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

(Köln)
Mondanivalója azonban sokkal inkább a jövőre sorra kerülő tartományi választás kortesidőszakának bevezetését szolgálta, semmint a várt búcsúszereplés nosztalgikus visszapillantását. A CSU-frakció tagjai perceken keresztül felállva tapsoltak ugyan, de számos honatyát az a meggondolás foglalkoztatott, hogy Stoiber a jövőben sem akar lemondani a Bajorország 2020 program levezérléséről. Már csak azért sem, mert az általa felvázolt vízió virágzó jövőt jósol a köztársaság legdélibb tartományának.
Fellépése kísértetiesen hasonlított annak a radikális reformprogramnak a tálalására, amellyel a miniszterelnök 2003-ban minden előjelzés nélkül meglepte a törvényhozást, sőt saját pártját is. A bajor kormány élén utódjául megválasztott Günther Beckstein mozdulatlan arckifejezéssel hallgatta a hetvenperces beszédet, amelyből hiányzott minden önkritika. „Büszkeséggel adom át utódomnak a köztársaság legszolidabb költségvetését” – hangoztatta Stoiber, utalva arra a hárommilliárd eurós adóbevételre, amellyel a kormány az elkövetkező négy év során számolhat. Válaszul a még belügyminiszter nem tehetett mást, mint hogy gratuláljon a szónoknak. Beckstein, majd az öt követő CSU-honatyák kézszorítása nemcsak elismerést juttatott kifejezésre, hanem azt a reményből adódó megkönnyebbülést is, hogy Stoiber valóban elérkezett aktív pályafutása végére. A frakció méltatása illő volt az eseményhez, de egyben emlékeztetett arra is, hogy a CSU már az év elején kiszivárogtatta, új embereket és új stílust akar a tartományi politikában.
A keresztényszociális képviselők kettős – elismerő, de ugyanakkor eltitkolt kárörömöt magában foglaló – reakciója a „tartományi uralkodóval” szemben lehetőséget nyújtott az ellenzéki szociáldemokratáknak (SPD) arra, hogy arrogáns közbeszólással fűszerezzék az ülést. „Ha mindent valóban olyan remekül végzett el, akkor miért kell távoznia?” – tette fel a kihívó kérdést Franz Maget, az SPD-frakció elnöke. Örömre azonban a Bajorországban hagyományosan alárendelt szerepre kényszerült szociáldemokratáknak nincs okuk, hiszen szövetségi szinten az SPD történetének legnagyobb mélyrepülését éli át. Friss felmérések szerint a párt mindössze a választópolgárok huszonnégy százalékának a támogatását élvezi, szemben a kereszténydemokraták harmincnyolc százalékával. A 2009-es parlamenti választások kancellárjelöltjeinek összehasonlításánál még nyomasztóbb a szociáldemokraták helyzete, pártelnökük, Kurt Beck a szavazatok tizenhat százalékára számíthatna mindössze. Ugyanakkor Angela Merkel ötvenöt százalékkal maradna kancellár. A megbízatásának félidejéhez érkezett kereszténydemokrata politikus ennek megfelelően vidám hangulatban állt az újságírók rendelkezésére, hogy értékelje eddigi munkáját. A „mivel magyarázza, hogy kabinetjének mindeddig egyetlen tagja sem mondott le?” kérdésre Merkel angyali mosollyal válaszolt: „természetesen a szeretetteljes magatartásommal”.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.