Such György válasza

Hanthy Kinga kedden megjelent rádiós jegyzetére a rádióelnök az alábbi észrevételeket küldte el lapunknak.
1. A magukat bennfenteseknek tartók egyik kedvenc témája, hogy közel 100 főt vettünk fel a leépítések előtt. Ez tény. Mint ahogy az is, hogy az érintettek nagy része úgynevezett színlelt munkaszerződésekkel a Magyar Rádióval (MR) korábban is napi munkakapcsolatban volt. Köztük például 16 énekkari művész, 25 vidéki rádiós és olyan ismert nevek, mint Novotny Zoltán, Mohai Gábor vagy Strausz Kálmán. Azok száma, akik nem ebbe a kategóriába tartoznak, körülbelül 30-40 fő.
2. Az MR-ben március közepétől létszámstop van. Az akkori, 1400 fős létszámból körülbelül öt fő (3,6 ezrelék!) volt egykori kollégám.
3. Az „újak” átlagkeresete átlagosan semmivel nem nagyobb, mint a korábban munkaviszonyban állóké, illetve az elődöké volt. Az pedig végképp teljesen abszurd, és közgazdaságilag is értelmezhetetlen, hogy az „újak” „régiektől” elvett pénzeket kapnak.
4. A „Mehet, aki akar” elnevezéssel illetett önkéntes távozási program munkavállalónként átlagosan ötmillió forint kifizetéssel járt. Az ebben való részvétel – ahogy a program neve is utal rá – természetesen nem volt kötelező, a közös megegyezés aláírásáig bárki visszaléphetett.
5. A cikkben említett rádiósok (Bőzsöny, Szepesi, P. Szabó, Kulcsár) nem voltak már munkaviszonyban az MR-rel, amikor én elnök lettem.
6. A reménytelen állapotban lévő hanghordozók restaurálására maradt az intézményben egy komplett szervezeti egység az archívum keretein belül.
7. A megszűnt elektroakusztikai stúdió egyetlen főből állt, műszaki eszközei teljesen elavultak, inkább csak muzeális értékük van.
8. Meghallgatás nem „hamarosan lesz” az énekkarnál, hanem két hete volt.
9. Gáspár Saroltának Csillag János nem azt mondta, ami le van írva, hanem azt, hogy az utolsó adásban a megbeszéltek szerint búcsúzzon el. Ő ezt nem tartotta be.
10. Nem megyek Amerikába, így aztán nem is tud a családomnak a rádió segíteni a költözésben.