Támogatott rombolás

A kelet-közép-európai országok számára teljesen elfogadhatatlan a Brüsszel által a napokban bemutatott borreformot szabályozó jogszabálytervezet, mivel a fejlesztések helyett a kivágásokat, a források elosztásával pedig éppen a jelenleg is felesleget termelő tagállamokat támogatná – közölte lapunkkal Sidlovits Diána, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának a témával foglalkozó szakmai referense.

Csaknem egy évvel ezelőtt mutatta be az Európai Bizottság a borreform tervezetét. Időközben – elismerve a reform szükségességét – az uniós szakmai szervezetek és az Európai Parlament egyaránt elfogadhatatlannak nevezték a koncepciót. Ehhez képest milyen változások vannak a napokban közzétett jogszabálytervezetben?
– A konzultációk nyomán kismértékű változtatások történtek. Így például nem 400, hanem 200 ezer hektárnyi szőlőt javasolnak kivágásra, bekerült a marketingtámogatás a harmadik országokba irányuló bor esetében, illetve 10 százalékban korlátozhatja egy-egy ország az összes szőlőterületből kivágható ültetvény mértékét.
– E kedvezőnek tűnő kisebb módosítások javíthatják-e pozícióinkat?
– Hazánk esetében a 10 százalékos mérték is jelentős, hiszen ez azt jelenti, hogy a jelenlegi mintegy 85 ezer hektárnyi szőlőből 8500-at vághatnak ki a kimagasló támogatás miatt. Ez azért sok, mert Magyarország eddig is vágott ki ültetvényeket uniós támogatással, ellentétben a közösség szőlőfeleslegét termelő Spanyolországgal és Olaszországgal, ahol vannak olyan területek, amelyeken kizárólag lepárlásra termeltek. Mindeközben e két tagország az elmúlt években egyetlen hektárt sem vágott ki.
– Milyen összeggel támogatja a kivágást jelenleg az unió, s mekkora támogatást helyeztek kilátásba?
– A kelet-közép-európai termelők jövedelmezőségét már a jelenlegi másfél-két millió forintos hektáronkénti támogatás is meghaladja, s a jövőben ennek dupláját is megkaphatják, sőt öt éven keresztül területalapon további 350 eurós hektáronkénti támogatásra számíthatnak. Ilyen magas támogatások mellett szinte lehetetlen lesz korlátozni Magyarországon a kivágást.
– Az öt évre eltervezett 200 ezer hektárnyi kivágással párhuzamosan, az időszak lejártával ráadásul a bizottság teljesen liberalizálná a telepítést. Ennek mi értelme van?
– Azzal, hogy most kivágatják az ültetvényeket, majd öt év múlva szabad utat engednek a telepítéseknek, abszolút ellentétes hatásokat váltanak ki. Nem egészen érthető, hogy miért terveznek óriási forrásokat fordítani a szőlőültetvények kivágására, ha öt év múlva már bárki bárhol újrakezdheti a telepítéseket. Brüsszel mégis ahhoz ragaszkodik, hogy miután túltermelés van, ki kell vonni a forgalomból 200 ezer hektárnyi szőlőt. Ebben semmi koncepciót nem látunk. A világon számtalan területen bővül a fogyasztás, és nemcsak a harmadik országokban, hanem az unióban is vannak olyan tagországok, ahol a forgalom növekedése tapasztalható. Azzal, hogy kivágunk a közösség területén ennyi szőlőt, csak azt érhetjük el, hogy a bővülő piacokra nem az uniós, hanem az újvilági borok kerülnek be. Éppen ezért kellene inkább a szerkezetátalakítást támogatni, s ezzel javítani a versenyképességet.
– A hazai bortermelők a tervezet bemutatásakor a támogatások elosztását is erősen sérelmezték. Mi indokolta felháborodásukat?
– A Brüsszel által alkalmazni kívánt forrásfelosztás súlyosan csorbítja az esélyegyenlőséget. Az évi 1,3 milliárd eurós költségvetésből a következő években a kivágás finanszírozására évi 12 százalékot, a nemzeti intézkedésekre 53, promócióra 9 százalékot, míg a borrégiók vidékfejlesztésére 21 százalékot biztosítanának. A gond az, hogy a nemzeti forrásokat az Európai Unió nem terület- és termésalapon osztaná szét a 17 bortermelő tagállam között, hanem fele részben azt vennék figyelembe, hogy a jelenleg hatályos szabályozás alapján 2002-től mennyi támogatást tudott lehívni az érintett ország, 25 százalékban számítana a termőterület s 25 százalékban a megtermelt mennyiség. Értelemszerű, hogy ebben az esetben is azon tagállamok járnak jól, melyek felesleget termeltek. Hiszen Spanyolország és Olaszország az elmúlt időszakban óriási lepárlási támogatásokat vett igénybe. Az újonnan csatlakozott tagállamok viszont egyrészt csak 2004 óta juthattak közösségi forrásokhoz, másrészt három év eleve kevés volt ahhoz, hogy e támogatásokat teljes mértékben igénybe vehessék.
– Hazánk mennyivel járna ezzel rosszabbul?
– Számításaink szerint gyakorlatilag kevesebbet kapnánk annál is, mint amennyit 2004-ben sikerült igénybe vennünk, vagyis mintegy 4 milliárd forintot. Tudni kell azt is, hogy csaknem ekkora összeget kapunk jelenleg csak szerkezetátalakításra, amely forrást viszont a borreformtervezet szerint a jövőben négy különböző intézkedésre kellene fordítani. Tehát pont a fejlesztésre jut majd kevesebb, ami Európának a versenyképesség miatt lenne a legfontosabb.