Vonzások és voksolások

Kellemetlen dolog, ha valakit hazugságon kapnak, az illető általában szégyenkezik miatta. A jelenlegi kormányzat ebben a tekintetben is túltesz a normákon, hiszen a legcsekélyebb mértékben sem zavarja, ha kiderül, hogy valótlanságot állított. Az emberek azonban rendszerint azzal a céllal vezetik meg embertársaikat, hogy ítéletalkotásukat befolyásolják. Ez eddig rendben lenne a becstelenség íratlan szabályai szerint. De hát mit csináljunk egy olyan társasággal, amely már arra sem tart igényt, hogy hitelt adjanak a szavainak? A polgári oldal tehát rossz nyomon jár, amikor az orruk alá dörgöli az újabb és újabb, minden napszakra jutó hazugságokat. Szentimentális ez a küzdelem, mivel az ellenfelet a legapróbb mértékben sem befolyásolják holmi erkölcsi motivációk. Az viszont már óriási hiba önző kormányérdekeik szempontjából, hogy ezt az erkölcsmentességet mind többen veszik észre. Értsd: a szavazópolgárok még ha akarnának, sem bírnak hinni nekik. Legutóbb a Századvég, előtte az összes többi közvélemény-kutató katasztrofális MSZP–SZDSZ-népszerűtlenségi mutatókat mért.
Könnyen belátható, miért végzetes a koalíciónak, ha maradék hitelmorzsái is elporladnak. Ugyan milyen szélhámos az, akiről mindenki tudja: foglalkozásszerűen csapja be az embereket? Kit tud majd felültetni a jövőben a fanatikusokon kívül? Ezért szinte mindegy, hogy a hitelét vesztett műbaloldali párt tudott-e Kálmán László Országos Választási Bizottsághoz (OVB) eljuttatott beadványáról, netán tőlük származtak-e a nyelvész agyából kipattant népszavazási kérdések. Ebből a nézőpontból a bölcsész akár újabb áldozat is lehet, miután az MSZP immár masszívvá vált hiteltelensége rá is átsugárzik.
A népszavazási kérdéseket és a kormányzat sorsát szokatlanul forrón a szívén viselő férfiúval kapcsolatban azért találunk hangulatromboló momentumot. A Hír TV-ben keresetlenül tudósként aposztrofálta magát. Ez akkor szokott igazán hitelesen hangzani, ha valakiről ezt nem maga, hanem mások, erre hivatott grémiumok mondják. A nagyzoló attitűd már csak azért is figyelemre méltó, mert a TV2 reggeli műsorában éppenséggel helyreigazította a műsorvezetőt a kandidátus, mondván, nem professzor.
Persze nem az a lényeg, hogy milyen tudományos fokozatot visel nevezett nyelvész, s nem is az, hogy milyen viszonyban van a szerénységgel. Sokkal inkább az, vajon sikerrel jár-e az az akció, amit állítása szerint saját szakállára indított. Valamit mindenképpen elmérhettek Kálmánék – fogalmazzunk diplomatikusan –, mivel túl korán tették le a garast amellett, hogy a beérkezés sorrendje dönt arról, melyik beadványt kell előbb elbírálnia az Országos Választási Bizottságnak. Ha tehát Kálmán László e-mailen küldött levele landolt előbb a testületnél, akkor bizony a szokásjog szerint az ő kérdései felett kell előbb összeülnie a konzíliumnak. Nem kisebb jogi notabilitás, mint Hack Péter alkotmányjogász, volt szabad demokrata képviselő nyilatkozott imigyen, s maga a nyelvész is ekként vélekedett. Csak hát korai volt a kormánypárti örömködés, mivel fehéren feketén kiderült: egy perccel később érkezett be a „független” nyelvész fogalmazványa, mint a Fidesz folyamodványa. Vagyis majdhogynem kormánypárti nyomás érzékelhető a testületen az iránt: a Fidesz és a KDNP amúgy hónapok óta közismert és tömegek által támogatott kérdései kerüljenek legelőbb a választási grémium napirendjére.
Gondoljunk csak bele: ha az OVB helyt adna a Kálmán-féle álmagányos harcosok kezdeményezéseinek, lehetetlen precedens teremtődne. Innentől fogva soha semmilyen népszavazást nem lehetne indítani. Elég lenne, ha valaki tudná, miféle referendumot szeretne valamely szervezet vagy magánszemély tartatni. Elegendő lenne, mivel csak be kellene nyújtania egy ellenkező előjelűt ugyanabban a tárgykörben, s meg lehetne fúrni minden hasonló szándékot. Ezáltal válik érthetővé, miért oly fontos szempont a beadványok sorrendje. Ha irreleváns lenne, ki mikor adta be, még sietnie sem kellene az obstrukció kiagyalóinak, komótosan is dolgozhatnának. Szükségeltetne persze még hozzá olyan OVB, amely lelkesen asszisztálna eme méltatlan, antidemokratikus bohóctréfához. Ezzel ténylegesen megszűnne a népszavazás intézménye, amelyet pedig a magyar alkotmány is a nép demokratikus, közvetlen hatalomgyakorlásának egyik fontos elemeként tart számon.
Mintha elfelejtődne, miért is vont vissza és nyújtott be még egyszer a Fidesz és a KDNP a kérdések közül hármat: egyszerre lehessen szavazni a referendumon az összes témáról. Ne kerüljön dupla költségbe a nép urnákhoz szólítása. Ha tehát másodszorra már elutasítanák a bevallottan csak keresztbe tenni akaró nyelvész zavarórepülése miatt az ismételt beadványt, ezzel azt is üzennék a bizottsági delegáltak: senki ne akarjon spórolni az adófizetők pénzével.
Amúgy a hisztériakeltés határait átlépte az a felhajtás, ami az önjelölt koalíciós érdekvédő frontember állítólagos meghurcolása körül zajlik. Józan paraszti ésszel: miért ne válna automatikusan közszereplővé az, aki népszavazást akar indítani? Miként lehet, hogy egy liberális sajtóorgánumokban rendszeresen publikáló médiaember annyira lámpalázas lesz a Hír TV megkeresésétől, hogy azonmód végigrodeózza a balliberális elektronikus médiát (egy-két óra alatt: Klubrádió, TV2, ATV, MTV)? Így nemcsak felfedte kilétét, de egyenesen reflektorfénybe helyezte magát. Hiába mutogat infantilis módon a polgári televízióra, amelynek az az összes bűne, hogy alkalmat adott a beadványtevőnek a nyilatkozásra. Nem gondolta át K. László, hogy ha valaki az egész ország életét meghatározó akciót hirdet, az automatikusan közszereplővé válik? Arra sem számított, hogy ha önálló honlapja van, s kormánypárti cikkeket publikál időről időre, naiv vágy inkognitóban maradni? De egyáltalán: miféle liberális az, aki jogállamban titkolni akarja a kilétét, a közérdekű információkat? Ha a többség odaát van, mire ez az idegeskedés, amikor maga ismerte el: nem fenyegető, csupán bíráló leveleket kapott? Ez legyen a nyelvész és a koalíció gondja. Az viszont már az egész ország baja, hogy olyasvalaki beadványa kaphatna zöld jelzést, aki bevallottan boldogabb lenne, ha nem is lenne népszavazás. Aki alkotmányellenes zavarossággal azt vallja, hogy négy évig az embereknek semmi beleszólásuk nem lehet abba, amit a kormány tesz velük. S ezzel nyíltan leír egy olyan rendszert, amelyet diktatúraként ismer a történettudomány.
Egyébiránt honnan tudhatják a választási iroda munkatársai, hogy egy e-mailt nem külföldi állampolgár, választójoggal nem rendelkező, tréfálkozó kamasz, esetleg hacker küld be? Mert nem tréfadolog: ha jogszabályban nem kodifikált módon, elektronikus levélben is lehet ilyen nagy horderejű kezdeményezést tenni, miért ne lehetne akkor akár ablakon belőtt nyílvesszővel is, mint tette azt Robin Hood? S miért rekesztenénk ki azokat, akik afrikai tamtamdobok, füstjelzések vagy galambposta igénybevételével akarják a szavazóhelyiségekbe hívni a nemzetet?
A végére hagytuk a legfőbb érvet. Miért okozna az illetékes testület csalódást a kormányfőnek? Hisz Gyurcsány már bejelentette: soha nem látott erejű ellenkampányt fognak indítani a népszavazás előtt. Szabad-e ellentmondani a multi-miniszterelnöknek, aki már mindent oly szépen eltervezett? Helyes lenne-e kizökkenteni abból a lendületes ellenkampányból, amit az ország ellen évek óta folytat?