Európai minisztériumok régi palotákban

Európa nyugati felében nem divat a minisztériumok költöztetése. Nagy-Britanniában és Franciaországban a tárcáknak általában régi, impozáns, sok esetben gazdag történelmi múltú épületek adnak otthont. Németországban az újraegyesítés kényszerhelyzetet szült, de az új berlini kormányzati negyed kialakítása óriási vitákat gerjesztett a parlamentben.

London kormányzati negyede a Whitehall. A név eredetileg egy középkori palotáé volt, majd azé az úté lett, amelyen a palota állt. Ma a Whitehall név az egész kormányzati negyedre utal, a Temze és a Szent James park, illetve a parlament és a Trafalgar tér által behatárolt területre. A Whitehall ma is fontos útvonal, amelyen a legfontosabb minisztériumok (többek közt a külügyminisztérium és a pénzügyminisztérium) impozáns palotái állnak. Innen nyílik a Downing Street, a miniszterelnökség rövid és keskeny zsákutcája. A miniszterelnökség igénytelen, szűk ház, olyan egybeépített házsor egyik épülete, amelyet egy spekuláns épített fel olcsón és nem túl jól a XVIII. században. Elégtelen lenne a kormányfő hivatalos otthonának, ha nem épül össze egy mögötte levő kis palotával, amely a lovas testőrség felvonulási terére és azon túl a kora tavasztól késő őszig virágba borult Szent James parkra nyújt kilátást. A 10. számú épület mellett álló 11. a pénzügyminiszter hivatalos lakhelye – ezért tréfálhatott Tony Blair, amikor köztudottá vált felesége ellenszenve a miniszterelnöki székre pályázó Gordon Brown pénzügyminiszter iránt. – Legalább nem kell félnem, hogy megszökik az aszszony a szomszéddal – viccelt a volt kormányfő. Kőhajításnyira a Downing Streettől épült a ma múzeumként ismert bunker, Winston Churchill földbe ágyazott óvóhelye, ahol a kormány és a hadvezetőség dolgozott hónapokon át a legsúlyosabb bombázások alatt.
A kormányzati negyedben helyezkedik el az országos számvevőszék, a belügyminisztérium, a Scotland Yard, amely a rendőrség szintén egy utcáról elnevezett központja, a kabinetiroda, a védelmi minisztérium és az admiralitás, a haditengerészet központi épülete. Már az 1960-as évektől kezdve újra meg újra felmerült az a terv, hogy az egész kormányzatot a sok ezer köztisztviselővel együtt áttelepítik Windsorba. A terv mellett szólt, hogy ezzel hallatlanul értékes ingatlanok szabadulnának fel a város szívében, hogy a közigazgatásban dolgozó ezrek nem járulnának hozzá a zsúfolt város bénító forgalmához, hogy a közhivatalokat könynyebben lehetne védeni terroristáktól vagy zavargóktól, és hogy sokkal közelebb van a Heathrow repülőtérhez, mint a Whitehall. Mindez az érvelés megbukott a kivitelezés csillagászati költségein: nem volt kormány, amely vállalta volna az ódiumát, hogy az adópénzből méregdrága új közigazgatási negyedet építtet. Közben mindinkább tért hódított az a nézet is, hogy az ország túl London-központú. Ezért már évtizedekkel ezelőtt elkezdték Londontól távolra telepíteni a közigazgatás sok irodáját. Az azóta átkeresztelt munkaügyi minisztérium Sheffieldben, a közlekedési minisztérium jármű-regisztrálási és hajtási jogosítványokat kezelő tagozata Walesben talált új otthonra.
Párizsban 1984-ben nagy visszhangot váltott ki a pénzügyminisztérium székhelyének felépítése. Ez volt ugyanis az első olyan modern épület, mely kifejezetten kormányzati célra épült. A minisztériumok többsége régi, több száz éves palotákban működik. A hivatalok nagy része Párizs előkelő, 7. kerületében, a Szajna bal partján helyezkedik el. Egymástól néhány háznyi vagy utcányi távolságra, vagy akár egy közös telken, mintegy négy négyzetkilométeren található tíz minisztérium. Itt helyezkedik el többek között az 1828-ban alapított nemzeti oktatási minisztérium, az 1881-ben létrehozott mezőgazdasági, ma mezőgazdasági és halászati minisztérium, valamint az 1720-as években épült Matignon-palota, amely 1935 óta a miniszterelnök székhelye. Közvetlenül a Szajna partján, a nemzetgyűlés mellett található a külügyminisztérium 19. századból származó épülete. A Beauvau téren, az elnöki palota mögött, a Szajna másik partján helyezkedik el a belügyminisztérium, mely 1861-ben kapta meg ezt a szerepet. Amikor kormányváltás alkalmával összevonnak minisztériumokat, olykor megmarad mindkettő korábbi székhelye. Ez történt az idei kormányváltás alkalmával a tengeren túli minisztériummal, amely öszszeolvadt a belüggyel. Míg a belügyminiszter az Élysée-palota mögött dolgozik, addig a tengerentúli ügyekért felelős új államtitkár székhelye a Szajna másik partján, a 7. kerületben van, a korábbi tengeren túli minisztérium épületében. A nyolcvanas években az újonnan épülő pénzügyminisztériumot szándékosan a többi épülettől távolabb, Párizs délkeleti részére építették, hogy egységesebben legyenek elosztva a kormányzati épületek a város területén. Ez a döntés nem kis vitát váltott ki. 1988-ban a Le Monde napilap egyenesen a pénzügyminisztérium eltávolításának abszurditásáról beszél, hiszen annak az Élysée- és Matignon-palota közelében kellene elhelyezkednie, ugyanis e háromszögben születnek a gazdaságpolitikai döntések. A minisztérium székhelye az új épületkomplexum megépítése előtt a Louvre-palotában volt, és várták az új, kormányzati célra létrehozott hivatal átadását, amelyre 1984-ben történt meg. Ekkortól az impozáns ötrészes épületben, amely részben a Szajnába épített hatalmas pilléren támaszkodik, mintegy hatezer hivatalnok foglalta el helyét.
Ma Bercy két minisztériumnak ad otthont, míg a többi állami kormányzati intézmény a város számtalan pontján található. Eladásuk egy modern kormányzati negyedért sem várható.
Németországban az újraegyesítést követően tíz szenvedélyes vitákkal telített esztendő múlt el, amíg kialakult a köztársaság politikai központja és nagyrészt befejeződött a német történelem legnagyobb méretű költözködése – a Rajna menti Bonnból a Spree átszelte Berlinben. A költségek húszmilliárd márkára rúgtak. Már az új kormányszékhely kijelölésének parlamenti vitája jelezte a várható ellentéteket. 1991 júniusában a Bundestag honatyái tizenkét órás szópárbajt vívtak arról, hol legyen az ország politikai központja. Végül Berlin mindössze tizenhét szavazat többséggel nyerte a fej fej melletti küzdelmet. Bonn hat – mind a mai napig ott székelő – szövetségi minisztériummal (honvédelem, környezetvédelem, földművelés, fejlesztés, egészségügy, oktatás) és tetemes anyagi kiegyenlítéssel vigasztalódhatott. Az évek során az „ideiglenes főváros” 1,4 milliárd euró támogatást kapott. A Spree folyó jellegzetes kanyarulata mentén épült fel a berlini kormánynegyed, központjában az átalakított Reichstaggal. A hatszázmillió márkából restaurált épület kupolakonstrukciója, a csigavonalas feljárón elérhető, ötven méter magas kilátóplatform a parlamenti munka áttekinthetőségét szimbolizálja. A további – szintén történelmi hagyományokra visszatekintő – modernizált és átalakított épületek elhelyezése Kelet és Nyugat összefonódásának a jelképe. Az úgynevezett szövetség szalagja másfél kilométer hosszú és százkét méter széles. A berlini hatalmi centrum egyetlen – minden tekintetben – új épülete a kancellári hivatal, amely méreteivel (370 iroda) felülmúlja a washingtoni Fehér Házat és a párizsi Élysée-palotát. Helmut Kohl, az újraegyesítés kancellárja mintha saját jelentőségét akarta volna dokumentálni a monumentális építménnyel. A sors iróniája, hogy a 465 millió márkát felemésztő hivatalt már utódja, a szociáldemokrata Gerhard Schröder vette át. A Bonn és Berlin között létrejött kompromisszum a minisztériumok munkatársainak állandó utazását eredményezte a két város között. Csak a 2006-ban lezajlott százharminckétezer repülőút tízmillió eurós kiadást jelentett és további olajat öntött a végső összevonásról folyó vita tüzére. A költözködés második fejezetének költségei – az előzetes kalkulációk alapján – legalább további ötmilliárd eurót emésztenének fel. Otto Fricke, a parlament költségvetési bizottságának elnöke szerint ez az összeg száz éven keresztül lenne elegendő ahhoz, hogy a Berlin és Bonn között ingázók kiadásait fedezze. Németország továbbra is megmarad a főváros és a szövetségi város luxusa mellett.