Háló

k ö n y v e s h á z

Hogy vagyunk, hogy vagyunk? – bizonyára sok beteget zavar e rutinos orvosi kérdés. Claudio Magris regényében indokolt a többes szám: a lírai prózanyelvéről híres trieszti író ugyanis egy bomlott, skizoid elme évszázadokon átívelő kalandjai alapján mutatja be az őrült történelmet, válaszokat kínálva ép ésszel megválaszolhatatlan kérdésekre.
Üldözési mániája van soknevű hősünknek, vagy tényleg felügyelte a világot a kommunista párt, és nem vigyázza-e most a másik PC? A tenger Magris több alkotását átfogó metaforája. A tengerészek hálójában halak vergődnek, a XXI. század „karosszékszörfözőit” pedig egy másik háló ejti foglyul.
A szerző Apollóniosz Rhodiosz Argonautika című szövegét „felmondva” újra is fogalmazza az aranygyapjú ókori mítoszát: számtalanszor megismétlődhet a mese, és számtalanszor elkövethetjük ugyanazokat a hibákat. Soha el nem évülő férfibűnök miatti szenvedés tanúi lehetünk; csak a munkaterápia hozhatja el a belső békét: szereplőnk az elmegyógyintézetben hajócímereket farag, újra és újra elhagyott kedvesét megmintázva. Hogy kórtörténet vagy kortörténet bontakozik ki inkább a műből, döntse el az olvasó!
„Mentális képeit nem képes beilleszteni saját egzisztenciális élményeibe, deliráns regényt sző belőlük. Nem zárkózik el ennek elmesélésétől akár élőszóban, hangfelvétel során, akár írásban, olykor számítógépen” – állapítható meg a szakszerű, logikus diagnózis a főhősről. De szabad-e csupán a tudomány felől közelíteni? Átélhetjük mások életét; ám élhetjük-e mások életét? A műveltség veszélye: való és fiktív határa eltűnhet. Ki írta a most olvasott könyvet? Ki tudja a leghitelesebben visszaadni a valamikor történteket, és ki vádolható plágiummal? „Hogyan is beszélhetné el Akhilleusz a saját haragját?”
Jorgen Jorgensen dán kalandor históriáját ismerhetjük meg, aki három hétig Izland királya volt, és kényszermunkára ítélve Tasmania székvárosának alapítójaként végezte? Vagy Salvatore Cipiccóét, az Olasz Kommunista Párt hívéét, aki végigharcolta a spanyol polgárháborút, túlélte Dachau poklát, a titói Jugoszláviában építette a szocializmust, majd árulóként Goli Otok büntetőszigetére száműzték, ahonnét Ausztráliába vándorolt? Mindegy. Mert nem csak kettejükét. A lényeg: nyíljon föl a szemünk! Máskülönben ránk dől a világ.
Ám ami oly egyedivé varázsolja Magris esszéit, nem feltétlenül válik előnyére regényének: a rá oly jellemző képiség és a mondataiban visszaköszönő műveltség itt mintha felülkerekedne szerzőn és olvasón: a metaforák hínára megfojt, a szövegtenger elveszejt – évszázadok írott kultúrája nyomaszt. Persze egy „deliráns regény” esetében ki tudja… „Világ írói és olvasói, egyesüljetek!”
(Claudio Magris: Vaktában. Ford.: Gál Judit. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2007. Ára: 2600 forint)