Helsinki lemondott Karéliáról

A finnországi politikában és médiában a finnektől a második világháborút követően jogtalanul Oroszországhoz csatolt területek kérdése mind ez idáig tabu témának számított. A kérdéssel – szinte teljesen magára hagyatottan – csak a nagyon igényes elemzéseket készítő, a másik fél érdekeit is messzemenően figyelembe vevő, nagy tekintélyeket is felvonultató, de mégiscsak mellőzött, furcsa különcködőnek tartott Prokarelia nevű civil szervezet foglalkozott.

(Finnország)
Most azonban egy, a Kainuu Sanomat nevű kelet-finnországi napilapban megjelent cikk révén a helyzet egy csapásra megváltozott. A lap megszellőztette: azt, amiről eddig csak a Prokarelia honlapjáról és a szervezet által megjelentetett Karelia klub nevű lapból tudhattunk: 1991 végén Borisz Jelcin orosz elnök felajánlotta Mauno Koivistónak (korábban a szociáldemokrata párt elnöke – a szerk.), a Finn Köztársaság elnökének, hogy folytassanak kétoldalú tárgyalásokat az Oroszországhoz elcsatolt finn területek visszaszolgáltatásáról. A napilap szerint Gennagyij Burbulisz, Jelcin legközvetlenebb tanácsadója annak idején a Japánhoz tartozó Kuril-szigetek visszaadásáról is nyilvánosan beszélt, a finn területek visszacsatolása pedig a balti országok függetlenedési folyamatának lett volna természetes folytatása.
A Kainuu Sanomat szerint Mauno Koivisto annak idején titkos szakértői csoportot bízott meg annak kivizsgálásával, hogy mibe kerülne Finnországnak, ha a kérdéses területeket visszacsatolnák Finnországhoz. A titkos jelentés alapján Koivisto úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó területek visszacsatolása „túl nagy árat jelentene” Finnországnak. A finn vezetés ezt követően mind a mai napig sem volt hajlandó saját területeinek visszacsatolásáról tárgyalni. A Kainuu Sanomat cikke valóságos lavinát indított el. Cikkek, riportok, beszélgetőműsorok özöne indult meg a finn lapokban, a tévé- és a rádióadókon. Sokan nem tudják elhinni, hogy az oroszok valóban tettek volna olyan tárgyalási ajánlatokat, amelyekről a finn népet annak sajtója és politikusai nem is értesítették, mások pedig – a korábbi hivatalos álláspontokat visszhangozva – vagy lehetetlennek ítélik meg, hogy a „nagy medve” bármit is csak úgy visszaadjon, vagy félnek, hogy az „túl sokba kerül”, hogy az esetleges visszacsatolást a finn lakosság jóléte sínylené majd meg. Sokan viszont azt tartják felháborítónak, hogy Koivisto pénzkérdésként kezelte a Finnország, a finn kultúra számára oly nagy jelentőségű területek visszaszerzésének lehetőségét.
A mostani esettel egy időben a tavaszi választásokat követően kormányra került jobboldali Egység Párt (Kokoomus) képviselői egyre erőteljesebben követelik más egyéb korábban titkosan kezelt, de az ország biztonságát nem veszélyeztető iratok és dokumentumok nyilvánosságra hozatalát is.