A tervezeten már dolgoznak a jogászok, a párt vezetői pedig arra készülnek, hogy a kérdésről párbeszédet kezdjenek a parlamenti pártokkal, de nemcsak az ellenzékiekkel, hanem a kormánykoalíciósokkal is – leszámítva a Szlovák Nemzeti Pártot –, hiszen a jogszabály elfogadásához az ellenzéki pártok 68 szavazata kevés volna.
Csáky Pál szerint a tervezet külön foglalkozik azokkal, akiktől nem csak az állampolgárságot vonták meg, és – ennek alapján – megfosztottak minden vagyonuktól, hanem „idénymunkára is kényszerítették”, vagyis azokkal, akiket Csehországba deportáltak. Erre azért van szükség, mert bár a deportálás volt a legdurvább megnyilvánulási formája a kollektív bűnösség elve érvényesítésének, „hivatalosan erre munkaerő-toborzás” alapján került sor egy önálló törvény alapján.
Csáky szerint az erkölcsi megkövetés formája hasonló lenne, mint amilyen a zsidókkal és a németekkel kapcsolatos volt, vagyis a szlovák parlament határozatban kérne bocsánatot a megaláztatásokért és meghurcolásokért. (Emlékezetes, hogy a zsidóság deportálásáért és a kárpáti németek kitelepítéséért a szlovák parlament már 1991-ben megkövette az érintetteket.) Az anyagi kárpótlásról szóló törvény pedig a zsidósággal kapcsolatos jogszabályt „kopírozná”, azaz létrejönne egy olyan alap vagy alapítvány, amelyet a költségvetés töltene fel, s amelyet a szlovákiai magyarság „kollektívan használhatna” saját belátása és igénye szerint nemzeti voltának megtartása és fejlesztése céljából. Az MKP elnöke szerint erre azért van szükség, mert „az idő előrehaladottsága miatt a meghurcolt emberek közül már csak nagyon kevesen élnek”.
A Magyar Koalíció Pártja 1998-as megalakulása óta – a három elődpárt teljes egyetértésével – mindvégig napirenden tartotta a kollektív bűnösség elvére épülő benesi dekrétumok máig élő hatásai megszüntetésének szükségességét, illetve a meghurcolt és megalázott százezrek erkölcsi és anyagi kártalanítását, ám az elmúlt két választási időszakban – amikor a szlovák kormánykoalíció része volt a magyar párt – egyszer sem sikerült a kormányprogram részévé tenni a kérdést. Csáky Pál lapunk erre vonatkozó kérdésére válaszolva elismerte, nem ad nagy esélyt törvénytervezetüknek, egyáltalán nem biztos abban, hogy bármelyik – koalíciós vagy ellenzéki – párt támogatását megszerzik. Ennek ellenére fontosnak tartja, hogy a tervezetet benyújtsák, és tárgyalásra „késztessék” a kérdésről a szlovák pártokat, hiszen „ugyan a sajtó hasábjain sokszor vitatkoztunk már egymással a kérdésről, hivatalosan, a parlament talaján sem szakmai, sem politikai eszmecserére nem került még sor a magyarok meghurcoltatásáról, a kollektív bűnösség elvének rájuk vonatkozó érvényesítéséről”.
Akadt valami, amit kevesen bocsátottak meg a farmotoros Skodáknak
