Kés és kulcs

Dél-Olaszországban a bűnöző szervezetek aligha lesznek hálásak annak, aki a duisburgi maffiagyilkosságot megrendelte, ugyanis most a rendőrség és a média reflektorfényében kell azt a tevékenységet folytatniuk, amelyet igazán homályban és csendben lehet űzni. Ezért a hat olasz férfi szitává lövése a németországi olasz Da Bruno pizzéria előtt sokba fog kerülni a ’Ndranghetának, amelyről diszkrét működése folytán eddig oly keveset tudtunk.

Olaszország déli részén a szicíliai Cosa Nostra, a nápolyi Camorra mellett működik egy harmadik, nem kevésbé jelentős bűnszervezet, a calabriai ’Ndrangheta. Egyes olasz bűnügyi szakértők szerint a ’Ndrangheta olyan hatékony, hogy ma már szinte az egész világon képes kifejteni nem éppen áldásos tevékenységét. Az biztos, ha a „művészeti” ábrázolásokat tekintjük, ha öszszeadjuk a róluk szóló könyvoldalakat, az olasz csizma „sarkában” létrejött szervezet az ismertségi versenyben biztosan az utolsó helyre szorul. De emiatt nem is bánkódnak a bűnszervezet vezetői, ők csupán a hagyományt ápolják, amely visszafogott, szerény, nem hivalkodó életvitelt ír elő számukra.
Pedig a calabriaiak is fel tudnak mutatni olyan történelmi gyökereket, mint a másik két nagy bűnszövetség. A calabriai vidéken a XIX. század második felében, amikor még az olasz állam igencsak gyenge volt, pásztorokból verbuválódott a csapat, amely saját eszközeivel teremtett rendet, szolgáltatott igazságot. A ’Ndrangheta görög eredetű szó, amely tisztességet, hősiességet, erényt jelent. A „tiszteletre méltó társaság” a XX. század első felében szinte zavartalanul folytathatta tevékenységét, amely főként védelmi pénzek beszedéséből, emberrablásokból, zsarolásokból állt. Ekkor még nem vetették meg a kisstílű bűnözést sem, a lopásokat és a rablásokat.
A szervezet az ipar megjelenésével átalakult. Mivel a lakosság nagy része a falvakból a városokba költözött, kénytelenek voltak utánuk menni. Beépültek több szakszervezetbe, amely a lehető legjobb hely ahhoz, hogy a gyártulajdonosról és a kizsákmányolt munkásságról is lehúzzák a bőrt. A ’Ndrangheta ragyogó érzékkel megtalálta azokat az állami tisztviselőket, akiknek volt okuk tartani az erőszakos szervezettől. Korrumpálta, zsarolta őket, hogy úgy döntsenek, ahogy a bűnszervezetnek jó.
A ’Ndrangheta a többi délvidéki maffiától abban különbözik, hogy itt valóban vérségi, biológiai alapon működnek a klánok, míg a Cosa Nostránál például kívülről jötteket is befogadnak. Tehát az előbbinek a család a fő alkotóeleme. Ilyenformán vagy a családfőről, vagy a faluról kapják a nevüket a klánok, ahol laknak vagy esetleg ahonnan származnak. Calabriában a klánok számát száz körülire teszik, a taglétszámról eltérő a szakértők véleménye: van, aki a bűnszervezetet tízezer fősre becsüli, mások szerint úgy öt-hatezer fősnél nem lehet nagyobb. Kívülről jött személy, külföldi nem válhat taggá. Így maradhatott sokáig titokban a szervezet felépítése.
Míg más maffiákban, a szicíliai vagy a nápolyi körében az évek folyamán számtalan neves bűnözőt találunk, aki megtörte az omertát, a hallgatás törvényét, és együttműködött a hatóságokkal, a ’ndranghetások között ilyen elvétve akadt. Működik a családi kötelék, nem adják fel egymást, mert jól tudják, hogy a kint lévők mindent megtesznek azért, hogy elviselhetővé tegyék a börtönéletet a lebukottaknak. A maffiacsaládba születő fiúgyermek nem is igen lehet más, mint törvényen kívüli, egész életében erre nevelik. Egy Calabriában terjesztett legenda vagy esetleg igaz állítás szerint, ha egy maffiacsaládban fiú születik, két oldalára egy kést és egy kulcsot tesznek. Ha az újszülött először a kés felé nyúl, akkor maffiózó lesz, ha a kulcsért, akkor olyan vezető képviselő vagy politikus, aki mindent – sőt még annál is többet – megtesz az övéi boldogulásáért. Ha kislány születik, az ő sorsát is elrendezik a szülők: a család távoli ágából már kinézték neki a vőlegényt.
Nincs alá-fölé rendeltségi viszony a klánok között. Itt nem létezik, mint a szicíliai maffiánál, a „capo di capi”, a főnökök főnöke, aki mintegy a piramis csúcsáról irányítja az egész szervezetet. Tehát nincs központosított utasítás. Ha vitás kérdés merül fel közöttük, akkor időnként tanácskozást tartanak a családfők, hogy elkerüljék az erőszakot. Azonban a vérbosszú kötelez, amint azt láthattuk a duisburgi gyilkosságoknál is, ahol két család több mint másfél évtizedes viszályára nem sikerült pontot tenni. Az ügyben jelenleg tizenöt a halottak száma, valószínűleg ez nőni fog, ám gyanítani lehet, hogy nem holmi pitiáner eset miatt történt a gyilkolássorozat, nyilván üzleti viszály is meghúzódik a háttérben. Azzal viszont történelmet írtak az elkövetők, hogy egy ’Ndrangheta-família először követte el vérbosszúját külföldön.
A vér amúgy is átjárja az egész szervezetet: a ’Ndrangheta-tagságot vérszerződéssel pecsételik meg a családtagok. A vér nem hiányzik a szervezet működéséből sem: ha erőszakra kerül sor, mint láttuk azt Németországban, kivételes brutalitással hajtják végre. Ha valakinek megfordul a fejében, hogy szembeszáll a ’Ndranghetával, az örökre elrettenjen a gondolattól is.
Évekig az olasz újságírók sem vették komolyan a calabriai maffiát. A „nagy” Cosa Nostra szegény kis testvérének, „vidéki sutytyónak” tekintették. Az olasz bűnüldöző szervek, amelyek pár éve még külön aktát sem vezettek a ’Ndrangheta tetteiről, most elkerekedett szemmel állapítják meg, hogy Európa nem egy országában a calabriai maffiát tartják a legnagyobb veszélyforrásnak.
Mi állhatott e látványos előretörés mögött? Egyértelműen a kábítószer. Olasz bűnügyi szakértők szerint e termékből a bűnszervezet éves forgalma 40 milliárd euró, több mint 10 000 milliárd forint! Ez az olasz nemzeti jövedelem 3,5 százaléka, nagyobb, mint a Fiat vagy a Benetton forgalma! A ’Ndrangheta az elsők között ismerte fel, mekkora üzlet a drogterjesztés. Már az 1970-es években kiépítették kapcsolataikat Marokkóval, ahonnan hasist hoztak be. Törökországból érkezik a heroin, amelynek alapanyaga, az ópium Afganisztánból származik. A kolumbiai kokain európai terjesztésére gyakorlatilag monopóliumuk van. Vannak családok, amelyek „nagyköveteket” pénzelnek a dél-amerikai országban, az ő feladatuk a rendkívül jó kapcsolatok ápolása a kolumbiai kartellekkel, bármiféle közöttük kialakuló probléma elsimítása.
A kábítószer főként a délolasz Gioia Tauro kikötőjébe érkezik. A becslések szerint mintegy 600 tonna kokaint „kezel” a ’Ndrangheta, persze ez nem mind vízi úton jut el Olaszországba. Spanyolországból például nem hajón, hanem gépkocsin szállítják a kokainport Itáliába. Egy felmérés szerint az országban forgalomban lévő papírpénz nyolcvan százalékán kimutatható a kokain nyoma.
„A ’Ndrangheta az a bűnszervezet, amely képes volt modernizálódni, internetet, mobiltelefont használnak, és profi pénzügyi szakértőket alkalmaznak a pénz tisztára mosására. Ezek a fiúk úgy járkálnak a világban, mint nagyapjuk a falujában. A szervezet nemcsak Olaszországban, de nemzetközileg is jelen van” – nyilatkozta az olasz maffiaellenes bizottság vezetője, Pietro Grasso. A képviselő szavait adatok is alátámasztják: a calabriai maffiatagsággal gyanúsított férfiaknak 60 százaléka 45 évnél fiatalabb volt.
Calabriából, e valóban szegény mezőgazdasági vidékről a hetvenes években északra kezdtek vándorolni az emberek munkát keresve. Először Észak-Itáliában jelentek meg, majd a bátrabbak távolabb merészkedtek. Ausztria, Németország, Svájc iparvidékein különös olasz tájszólással beszélő emberek tűntek fel. A Ruhr-vidéken hatalmas létszámban voltak jelen, jelenleg Duisburgban is mintegy négyezer olasz él. Ma már a németek is elismerik, hogy nagyot hibáztak, amikor azt feltételezték, hogy ezek az emberek elszakították családi kötelékeiket, kulturális gyökereiket. A munkalehetőségek beszűkülésével már a hagyományos calabriai életet választották – elszegődtek maffiózónak.
E korábbi vendégmunkások leszármazottai adják a ’Ndrangheta hátországát. Valóságos hadsereg, amely eléri az Egyesült Államokat, Kanadát és Ausztráliát is. Franciaországban főleg a Cote d’Azur-i villák – mint vételi lehetőség – vonzzák a calabriaiakat. Európában főleg Svájcban, Luxemburgban, Liechtensteinben fialtatják a pénzüket, ezeken a helyeken a legritkább esetben követnek el erőszakos cselekedeteket. De új lehetőségek is adódtak a kilencvenes években a maffiózók előtt, mégpedig Kelet-Európában. A kommunizmus bukása után fillérekért lehetett megvásárolni a privatizációra kínált kastélyokat, üdülőket, gyárlétesítményeket. Az egyik tanulmány – Csehország és Románia mellett – hazánkat emeli ki mint a calabriai maffia kedvenc helyét. Természetesen nem kell mindig olasz nevet keresni az új tulajdonosok közt, ha a ’Ndrangheta nyomát próbáljuk meg követni, gyakran alkalmaznak helyi strómanokat, akik ezzel a cselekedetükkel egy életre elkötelezték magukat a szervezetnek. Különösen Albániában építettek ki szívélyes kapcsolatokat a helyi maffiával, egy állítólagos egyezség szerint az albánok segítik őket az újabb piacszerzésben.
A nyomok eltüntetésében az élen jár a calabriai maffia. „Hiába csapunk le egy kábítószer-szállítmányra, jön helyette másik. A pénz útját kellene követnünk, amely elvezetne a feladóhoz, ám erre képtelenek vagyunk” – fakadt ki Pietro Grasso. A tisztára mosott pénzből törvényesen működő bankokat, bevásárlóközpontokat, turisztikai, építőipari vállalatokat, éttermeket, luxusboltokat, éjszakai szórakozóhelyeket, játéktermeket vesznek, amelyek további lehetőséget biztosítanak számukra a pénzmosásra.
„Ez a maffia elterjedésének a legveszélyesebb módja – állítja Rita Borsellino, annak a bírónak a testvére, akit másfél évtizede a maffia öletett meg. – A bújtatott vállalkozások révén mindenkit korrumpálnak, ha kell, pénzzel, ha kell, zsarolással, ha ez sem elég, fegyverrel kényszerítik ki a nekik kedvező döntést a legálisnak kikiáltott versenytárgyalásokon. Olyan eszközökkel vesznek részt a törvényes gazdaságban, hogy egy valóban tiszta vállalkozónak esélye sincs velük szemben.”
Természetesen a régi pénzszerző módszerek is megmaradtak. A fegyverkereskedelemből jelentős haszna származik a calabriai maffiának, aztán előfordul még zsarolás, a maffiaadó, a pizzo beszedése, lopott autók forgalmazása. Az egyik új vadászterület az Európai Unió különböző támogatásokra szánt pénzeinek lenyúlása. Azért érződik a fejlődés, nyilván kiművelt emberfőkre van szükség ahhoz, hogy egyáltalán uniós támogatásokhoz jussanak. Ma már egyértelmű, hogy szerte Európában politikusok is a zsebükben vannak. Mint az 1992-ben megölt Paolo Borsellino bíró mondta: „Sohasem hittem abban, hogy valóban létezik politikai szándék a maffia legyőzésére.”