Két pontosítás a Sólyom-per kapcsán

Joó István a Magyar Nemzet 2007. augusztus 23-i számában A kormányfő leporolná a Sólyom-pert című írásában összegezte mindazon információkat, amelyeket az utóbbi napokban ismerhetett meg az érdeklődő az 1950. augusztus 19-én törvénytelenül kivégzett tábornokokkal és ezredessel kapcsolatban.
Az írásba néhány pontatlanság is bekerült. Az elmúlt hónapokban elhíresült Farkas Ferenc (a kisbarnaki nemesi előnév, kisbetűvel írandó mondatkezdést leszámítva!) ügy kapcsán megfogalmazódott a következő: „…a nyilasmozgalom hullámain magasra emelkedett néhai Kisbarnaki Farkas Ferenc”. Farkas Ferenc nem a nyilas-hungarista mozgalom jóvoltából, netán hullámain került a második világháború évei magyar katonai felső vezetői közé, hanem katonai teljesítménye alapján. A nyilas-hungarista hatalomátvételt követően alacsonyabb beosztásba került, mint amelyet katonaként betöltött, és rövid szolgálat után nyugállományba helyezték. Vezérezredesi kinevezésére a döntés már 1944. október 15-e előtt megszületett.
A másik. Sólyom László soha nem volt vezérkari százados, és nyugállományba helyezése nem volt összefüggésben a Szovjetunió elleni magyar hadba lépéssel (1941. június 27.). Sólyom Lászlót (1931. október 16-ig Schick), akit a magyar királyi Honvéd Ludovika Akadémia elvégzését (1931. augusztus 20.) követően a magyar királyi Szondi György 7. honvéd tüzérosztálynál avattak hadnaggyá, 1935. októberében egyéves külföldi csapatszolgálatra vezényelték, amelyet követően a Magyar Királyi Honvéd Hadiakadémia hallgatója lett. Annak elvégzése (1936–1939) után 1939. június 1-jével a magyar királyi 4. honvéd tábori tüzérosztály állományába került és szolgált ott 1941. március 10-ig, amikor is tartósan vezényelték a 4. vkf. osztályra szabályzatszerkesztési munkák elvégzésére. 1941. április 23-án kérte felülvizsgálatát nyugállományba helyezése céljából, és attól kezdve nem teljesített már szolgálatot, hanem betegszabadságon volt. Nyugállományba helyezésére 1941. augusztus
1-jével került sor, századosi, és nem vezérkari századosi rendfokozatban. Nyugdíjának összege 1941. augusztus 1-jével 80 pengő 51 fillér, míg a lakbérpótléka 60 pengő 60 fillér volt. A nyugállományba helyezésének a valós oka, számos, a későbbi magyar katonai ellenállási mozgalomban tevékeny szerepet vállalt tiszttársáéhoz (Tartsay Vilmos, Révay Kálmán, devecseri Schultheisz István, Pálffy-Oesterreicher [később Pálffy] György, Szentpétery György) hasonlóan az úgynevezett zsidótörvények általi érintettség volt.
Sólyom nem kívánt tovább szolgálni abban a honvédségben, amely a zsidótörvények által érintett hivatásos tisztek számára csak az alezredesi rendfokozat elérését biztosította (volna), és számos fegyvernem, illetve beosztás maradt volna elzárva előlük.
Dr. Szakály Sándor
hadtörténész, Budapest