Kína tibeti esélye

Kína immár megkerülhetetlen világhatalom, amellyel intenzív kapcsolatokat kell ápolnia Magyarországnak is – összegezte tárgyalásainak tapasztalatait Németh Zsolt. Az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke a napokban küldöttség élén járt Kínában. A delegáció – amelynek tagja volt Szabó Vilmos, a bizottság szocialista alelnöke – egyhetes útja során meglátogatott három nagy térséget, köztük Tibetet, találkoztak e régiók elöljáróival, Pekingben pedig több központi vezető mellett fogadta a magyar küldöttséget a parlament alelnöke is.

A Fidesz érezhető visszafogottsággal viszonyult eddig Kínához. A mostani látogatás értékelhető egyfajta nyitásként?
– Kapcsolataim, illetve kapcsolataink Kínával az elmúlt években rendszeressé váltak, három éve készítettük elő ezt a látogatást is. A közelmúltban fogadtam Budapesten többek között a külügyi bizottság alelnökét, a tengerentúli kínaiak bizottságának delegációját, valamint a tibeti tartomány vezetőségét. Úgy gondolom, Kína megkerülhetetlen világpolitikai tényező, ma már a harmadik legnagyobb gazdasággal rendelkezik, tehát nem csupán az ENSZ Biztonsági Tanácsában elfoglalt helyénél fogva tekinthető nagyhatalomnak, hanem azzá teszi szédületes gazdasági fejlődése is. Mindehhez tartozik, hogy Kína külpolitikája a kiszámíthatóságra törekvés jegyében formálódik, és ezek az okok mindenféleképpen nemzeti érdekké teszik, hogy Magyarország és Kína között minél rendszeresebb és intenzívebb legyen az együttműködés.
– Értsem úgy, hogy nemcsak állami, hanem pártszinten is?
– Természetesen. Egy önmagát komolyan vevő kormányzóképes pártnak olyan külpolitikát kell folytatnia, ami összhangban áll az ország érdekeivel. A Fidesz külpolitikához való viszonyát jellemző elvi alapállásának természetesen hangsúlyosan meg kell jelennie a Kína-politikájában is. Gondolok itt mindenekelőtt arra, hogy meggyőződésem szerint a magyar külpolitikának a jogállamiság, ezen belül az emberi jogok érvényesítésére kell épülnie. Kína e tekintetben szimbolikus, önmagán is túlmutató jelentőségű viszonylat, ezért példának okáért erősítendőnek tartom a Magyarország és Kína között immáron öt éve zajló úgynevezett emberi jogi párbeszédet. Ennek a keretébe illeszkedett a mostani látogatás is, amely kiemelten foglalkozott a tibeti problematikával. Bízom abban, hogy a közeli miniszterelnöki látogatás is hasonlóképpen komoly hangsúlyt fektet majd úgy Tibet, mint az emberi jogok a kínai problematikájára.
– Az emberi jogok kérdése azonban nemcsak Kínában vet fel kérdéseket, így a Fidesz kettős mérce nélkül a világ minden országára vonatkoztatja az említett elvi hozzáállást?
– Természetesen.
– A világ súlypontja keletebbre helyeződik. Ennek egyik oka, hogy Kína az utóbbi időben hatalmas fejlődésen megy keresztül. Hogyan írná le a most kirajzolódott társadalmi, politikai, gazdasági modellt?
– Kína kommunista egypártrendszer, ugyanakkor szédületes gazdasági fejlődés és egy általuk szocialista piacgazdaságnak jellemzett átalakulás jellemzi. Hogy egy példát említsek, az egyik meglátogatott tartomány vezetése arról panaszkodott, hogy még csak ezer kilométer autópályával rendelkeznek, miközben öt éven belül 3800-ra szeretnék növelni ezt a számot. E fantasztikus fejlődés azonban fölvet számos problémát is. Így a szociális egyenlőtlenség mai mértéke teljesen új keletű, és a területi egyenlőtlenségek tovább súlyosbítják ezt a helyzetet. A kínai fejlődésnek választ kell adnia ezekre a problémákra, mint ahogy az olyan globális kihívásokra is, mint a környezetszennyezés kérdése. Az egyik legkomolyabb környezetszennyező ugyanis ma már világviszonylatban Kína.
– Kína gazdasági erővel is immár megtámogatott világpolitikai súlyából következik, hogy Magyarország számára sem mindegy, mit gondol Peking. Kész-e például az ENSZ BT-ben Kína vétózni Koszovó kérdésében?
– Kína külpolitikáját a kiszámíthatóságra való törekvés, és egyre inkább egyfajta globális felelősségvállalás jellemzi. Nagyon eklatáns és sikeres példája volt ennek, ahogy a hatoldalú tárgyalások keretei között Kína az észak-koreai nukleáris fegyverkezés kérdésében gyakorlatilag meghátrálásra tudta kényszeríteni Phenjant. Kívánatos lenne, ha ez a fajta szerepvállalás tükröződne Irán vonatkozásában is. Ami pedig Koszovó kérdését illeti, karakteres uniós, atlanti és magyar álláspontot képviseltünk egy tapogatózó, óvatos kínai megközelítéssel szemben. Ennek megvannak a maga belpolitikai vonatkozásai – gondolok itt Tajvanra –, és a nagyhatalmi kapcsolatokkal magyarázható okai is. Kína egyelőre kivár, nem alakította ki az álláspontját.
– Járt a küldöttség Tibetben is, amellyel kapcsolatban felvetődnek a világsajtóban emberi jogi kifogások. Mennyire változik a helyzet a régió érezhető nyitottabbá válásával?
– Tibet gyakorlatilag az utolsó zárt kínai régió. Nagyon fontos szempont volt az előkészítés során, hogy az emberi jogi párbeszéd keretében a küldöttség mindenféleképpen ellátogathasson Tibetbe, amit a kínai fél nyitottan fogadott. Különösen örültem annak, hogy látogatásunkra az olimpiát megelőzően kerül sor, hiszen Kína írásban vállalt kötelezettséget az emberi jogok területén a helyzet javítására.
– Értelmezhetem mindezt úgy is, hogy Kína megpróbálja kihasználni az olimpia adta lehetőséget, a gazdasági, társadalmi modernizáció mellett nemzetközi elfogadtatásának erősítésére is?
– Egyértelműen érzékelem ezt a törekvést, de ez nem lesz sikeres, ha a nemzetközi közösség részéről nem fogalmazódnak meg folyamatosan az elvárások. Ezért én nagyon fontosnak tartom, hogy Tibet esetét is próbálja meg Kína felhasználni arculatának a javítására. Mindenféleképpen látványos az elmúlt tíz esztendő gazdasági fejlődése Tibetben is, amelyre irányuló erőfeszítéseket maga a dalai láma is folyamatosan bátorítja. A problémák között szeretném aláhúzni, hogy Tibet zárt jellege előbb-utóbb gátjává válik a fejlődésnek, különösen annak a lendületesen fejlődő turizmusnak, amely ugyan egyelőre szervezett csoportok megjelenésében és különösen belföldi turizmus fellendülésében tapasztalható, de már kézzel- fogható jelenléte és eredményei is vannak. Kívánatos tehát, hogy megszűnjenek azok az adminisztratív korlátozások, amelyek az akadálymentes közlekedés útjában állnak. Úgy gondolom, hogy Tibet lehet a közeljövőben egy olyan terület, ahol Kína demonstrálni tudja nyitottságát a nemzetközi közösség előtt az emberi jogok és a jogállamiság irányában.
– Nem mond ellent mindennek az az amerikai republikánus körökben felmerült felvetés, hogy esetleg bojkottálni kellene az olimpiát?
– Az olimpia bojkottja legerőteljesebben a diktatúrákkal folytatott együttműködés miatt vetődött föl. Még Steven Spielberg filmrendező is megpendítette ezt a dárfúri humanitárius katasztrófa kapcsán tapasztalt kínai hozzáállás miatt. A kínai külpolitika az elmúlt hetekben érzékelte ezeket a hangokat, és sikerült az ENSZ BT-ben Peking támogatásával elfogadni azt a határozatot, amely békefenntartók küldését irányozza elő Dárfúrba. Jól látható tehát, hogy mindenfajta felvetés, ami a kínai jogállamiságra, emberi jogokra vonatkozik, nagyon gyors és egyértelmű válaszban részesül.