Merev álláspontok

Tegnap Bécsben megtartották a Koszovó-tárgyalások első menetét, a közvetítő trojka – Wolfgang Ischinger (EU), Frank Wiesner (Egyesült Államok) és Alekszandr Bocan-Harcsenko (Oroszország) – délelőtt a pristinai, délután pedig a belgrádi delegációval tanácskozott. Mindkét fél – Szerbia is, Koszovó is – csak megismételte a már jól ismert, homlokegyenest ellentétes álláspontjaikat, a diplomaták pedig az összekötő csoport által meghatározott rendezési elveket.

Koszovó a legmagasabb szinten képviselteti magát, a küldöttségben van az elnök, a kormányfő, a parlamenti elnök, de az ellenzék vezetői is, Szerbia két kormánytagot küldött, a Koszovó-ügyi minisztert és a külügyminisztert. A tárgyalások december 10-ig tartanak, azt követően készíti el jelentését a nemzetközi hármas az ENSZ-főtitkárnak.
A legoptimistább elemzők sem hisznek abban, hogy Bécsben a tárgyalásokra szánt 120 nap alatt kompromisszum születhet. Az újságírók már azt firtatnák, hogy mi lesz december 10. után. Pristina kihirdeti-e egyoldalúan a függetlenséget, tették fel a kérdést Veton Surroinak, aki kitérőleg csak annyit válaszolt, hogy „nem lehet kétoldalúan kikiáltani a függetlenséget”. Agim Ceku kormányfő azonban már ennél egyértelműbb volt.
Pristina egyébként nem volt hajlandó a függetlenségről tárgyalni, ami szerinte már eldöntött tény. Skender Hiseni szóvivő szerint már Szerbia és Koszovó – két egyenrangú független állam – jövőbeni kapcsolatainak sorsáról, tehát gyakorlati kérdésekről tanácskoztak volna. Szerbia pedig csak egy kérdésre összpontosít: Koszovó státusának meghatározása, s eközben csak egy megoldást zárnak ki: a függetlenséget. A közvetítők abban reménykednek, hogy a felek új rendezési javaslatokkal érkeznek. Egyelőre azonban erre nincs nagy kilátás. Olyan megoldás pedig nem létezik, hogy Koszovó is független legyen, s Szerbia is megőrizze területi épségét.
Eddig jó néhány hivatalos, félhivatalos és nem hivatalos javaslat látott napvilágot mind Szerbia, mind Koszovó, mind pedig a nemzetközi közösség részéről, némelyikkel csak ki akarták tapogatni a felek kompromisszumos készségét. Belgrád hivatalos javaslata gyakorlatilag nem jelent újat, hiszen Koszovónak volt már széles körű autonómiája a titói Jugoszláviában. Pristina ugyancsak kategorikus: csak a függetlenség jöhet számításba, de kompromisszumként elfogadja a Martti Ahtisaari ENSZ-megbízott által kidolgozott tervet, a felügyelt függetlenséget. Ennél tovább nem megy. A tartomány felosztásának ötletét eddig mindenki elvetette, ám nincs kizárva, hogy a későbbiek során – a tárgyalási pozíciók változásától függően vagy alkuk eredményeképpen – valamelyik fél felkarolhatja az ötletet, vagy más elképzelést, amelyek eddig csak utalások szintjén jelentek meg. Ursula Plassnik, a vendéglátó ország külügyminisztere figyelmeztette a feleket, hogy vegyék komolyan a tárgyalást, s használják ki az utolsó lehetőséget.