MI A MAGYAR?

Csík-Csicsó a Szépviznek Oltba szakadásánál fekvő csinos székely falu, nevezetes káposztájáról, melyet az Olt téri kertekben oly nagy mennyiségben termelnek, hogy nem csak Csíkot ellátják a magyar konyha e kedvencz czikkével, hanem egész Brassóig, sőt Maros-Vásárhelyig, néha tovább is széthordozzák, s a csicsói káposzta mindenütt nagy hirben van.
Csicsótól keletre a mező közepén (Torda völgye nevü helyen) egy magányosan fekvő templom, Sz.-János temploma vonja magára a figyelmet. Ez most Delne és Pálfalva közös temploma, régen Csicsó is Sz.-János egyházközséghez tartozott s hihetőleg azért épiték a közre, hogy mindenik helységnek keze ügyébe essék.
De Csicsó önálló egyházközségé lévén, a delneiek a távol levő templomot falujokba átköltöztetni határozták, el is bontották fedelét, falának egy részét, s anyagjával megkezdék falu közötti uj templomukat, de mit nappal épitettek, az éjjel mindig visszament a Szt.-Jánoshoz, ezt isteni intésnek vélvén, kiigaziták a megbontott régi templomot, s azóta odajárnak Istent imádni, mond a hitrege. Én is elrándultam a réginek mondott templomhoz, s az valójában egy nagy részben átidomitott, csinos műemléke a késő gót kornak (XV. század). Szentélye még türhető megkimélésben részesült, az a nyolczszögből képezett három oldallal záródik. […]
A templomtól északra egy helyet Vásárkapunak neveznek a hagyomány szerént azért, hogy mig Csík-Szereda vásárjogot nem nyert, addig itten Felcsík ezen középponti helyén tartattak Csík hetivásárai, s akkor egy Sz.-János nevü kis helység is volt itt, melyet a tatárok dultak fel.
És hogy a XIV-ik század első felében Sz.-János nevü falu létezett, azt a pápai dézmák regestrumából láthatjuk, hol az 1334-ik év rovatában (a csíki districtusban) 736-ik lapon ez áll: Stephanus Sacerdos de St. Joanne solv. 1 gros. mely adat igazolja a fenebbi néphagyományt.
De Csicsón hiába kerestem Petki Dávidnak itten állott fényes kastélyát, mert azt 1706-ban Acton ugy feldulta, hogy most még nyomait sem lehet feltalálni; hanem azért költözködő templomán s káposztáján kivül még más nevezetessége is van Csicsónak, vagyis Csicsó várának, a Hargita oldalában levő érdekes rom-töredéke.
Csicsóval átellenben az Olton tul Egresmejék nevü fennlapály terül el egészen a Hargita aljáig, ez itt-ott kiirtva sovány zabot terem, nagy részét azonban borsika (junip. communis) bokrok boritják; de ezek sem haszontalan növények, mert midőn ágait gátkötés és tüzi fának is hasznositják, kék bogyóiból főzik a hires fenyővizet. (Mikor a fenyőmag megérett, akkor nők és gyermekek rostával s bottal felfegyverkezve, ellepik az erdőt, a bokor alá helyezett rostába gyüjtik a botütésektől lehulló fenyőmagot, otthon pedig kevés liszttel keverve, megérlelik, s kis lombikokban kifőzve, nyerik azon fenyőszeszt, mely daczára annak, hogy fenyőviznek hivatik, annyira erős, hogy csak is gyengébb pálinkával keverve, lesz ihatóvá.) A fenyőfának pedig csalokájából (fenyő toboz, csaloka neve talán onnan, mert messziről szép gyümölcsként piroslik) terpentint főznek Csíknak szorgalmas asszonyai.
Ezen fennlapály nyugati végénél az Egres és Várpatak közt (Csicsótól 1 és 1/2 órára levő) magas szikla gerincz – a Hargitának előhegye – emeli fel meredek szirtormát, annak várpatakra néző déli bütüjén (vége foka) vannak a mesés várnak titokteljes romjai.
A palás trachyt (schieferigen trachyt) hegynek függőlegesen lemetszett foka messziről rakott falnak tetszik, a fekmentes sziklarétegek között cementszerü lerakodás van, s a falusiak azt is hiszik, hogy magát a várhegyet is emberkézzel rakták egybe, pedig az oly természetes képződés, mely a Hargitának Csíkra néző keleti oldalán több helyt mutatkozik.
A hosszukás sziklacsúcs, melyen a vár feküdt, délről szépen ki van csipkézve, sziklái 50–80 láb magasságra annyira függélyesen emelkednek, hogy ez oldalról csak madár közelithetett, s azért itt fal nem volt, csak is a szintén függőleges, de csekélyebb magasságu északi oldalán vonult fal, mely a 132 lépés hosszuságu szikla ormát ölelte körül, s két végére (kelet-nyugati oldal) is kanyargólag behajolt. Ezen öl széles szép válogatott lapos kövekből forró mészszel épült fal, még épebb helyein 4-5 láb magasságban most is áll.
Közepe tájatt egy félköridomu betojpadása van, mit a sziklaorom ily alakja miatt vett fel. Észak-keleti szögletétől 15 lépésre (az északi oldalon) volt feljárata, melyet egy befelé szögellő kerekded bástya védett.
(Orbán Balázs: A Székelyföld leírása, 1868)