Nincs szükség új alföldi csatornára?

Több mint egy évtizede készülnek tanulmányok a Duna–Tisza közi Homokhátság vízgazdálkodásának megoldására, lényegi eredmény mégsem született. Most ismét felmelegítették egy Duna–Tisza-csatorna megépítésének ötletét, aminek zászlóvivője a magát a kormányzat és a fejlesztéssel foglalkozó intézmények között „hídképző” szervezetként aposztrofáló konzorcium. A csatorna megépítését a zöldszakemberek elhibázott döntésnek vélik.

Egy, az Innoreg által készített előtanulmány az alapja a Közép-magyarországi Régió fejlesztési stratégiájának, amely alapján EU-s forrásokból már 2011-ben megkezdődhet a Homokhátság-projekt – nyilatkozta Nacsa János, az Innoreg Közép-magyarországi Regionális Innovációs Ügynökség igazgatója az MTI-nek. Eszerint a biztos jövőt egy, a Dunát a Tiszával összekötő csatorna kiépítése jelenti, amivel – az igazgató szavaival élve – leküzdik a mezőgazdasági termelést veszélyeztető vízhiányt, hogy a növénytermesztők öntözésre rendezkedhessenek be.
A klímaváltozás miatt elsivatagosodó Homokhátság rehabilitációját és jövőjét azonban sokan másképp látnák szívesen. – A Duna–Tisza-csatornának nincs értelme – vélekedik Droppa György, a Duna Kör vezetője. Az ügyvivő már a múlt században is hadba szállt véleményével a Homokhátság természetvédelmi értékeinek megőrzéséért. „Más módon kell megoldani a hátság problémáját, mivel tudni kell, hogy a Tisza eddig sem volt és ezután sem lesz hajózható” – vélekedett Droppa György. Az új csatornával ugyanis a vízügyi szakemberek egyik álma is valóra válna, vagyis hajózható lenne a Dunát a Tiszával összekötő kanális. A Duna Kör szakembere a megoldást a szárazságtűrő növények betelepítésében látja.
Hasonló véleményen van az Élőlánc Magyarországért elnökségi tagja is. Kajner Péter kifejtette: – Elhibázott döntés lenne a csatorna kialakítása, amivel a vizet csupán innen oda és onnan ide vezetnék, amivel nem lenne több víz, és az egyik folyón jelentkező árvíz lefolyása sem lenne sokkal lassabb, ha azt a csatorna segítségével apasztanák. A környezetgazdálkodási szakember megoldásként említette az ártéri tájgazdálkodás, a víztározók és az ehhez illeszkedő mezőgazdasági szerkezet kialakítását. Kajner rávilágított: az öntözés, azaz a víz kiemelése a folyókból, nem a legjobb megoldás akkor, amikor éppen aszályos időszak sújtja az országot. Arról nem is beszélve, hogy a sok évtizeddel ezelőtt elkészült beruházások a nagy alföldi csatornák megépítésével létrejött öntözési kapacitást sem használják ki.
A kormány legutóbb nyilvánosságra hozott kiemelt fejlesztései között szerepel a „vizek mennyiségi és minőségi védelmének fejlesztése a Duna völgyében”, ami érinti a Duna–Tisza közi Homokhátságot is. Ebben tervezett tározók, valamint természet közeli vízrendezési fejlesztések egyaránt szerepelnek. A projekt első üteme egyelőre nem számol az új csatornával, de annak apropóján több nyilatkozó is a kanális megépítését tartja a következő lépésnek. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium az ügyben megkeresésünkre annyit közölt, kormány-előterjesztés készül a Homokhátság fejlesztésére, amely az ősszel kerül nyilvánosságra.