Napra pontosan egy évvel a nyitóünnepség előtt talán már megválaszolható a kérdés: milyen olimpiát ígér Peking?
– Amikor olimpiai pályázatukat benyújtották, azt mondták: ha nyernek, olyan játékokat fognak rendezni, amely az emberek olimpiája lesz, az új technikáé, illetve technológiáé, és a környezetvédelemé, vagyis a természeté. És úgy tetszik, tartják, amit megígértek. Egy bizonyos: grandiózus, semmihez nem hasonlítható olimpiára készülnek.
– A legtöbbet hangoztatott téma változatlanul a dopping. Várható-e, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) keményen fellép a csalók ellen?
– A NOB elszánt. Jacques Rogge elnök deklarálta a zéró toleranciát, amely változatlanul érvényben van. Meg kell védenünk a 98 százalékban becsületesen készülő sportolókat a csalóktól. Ez a lényeg. Maradjon meg a bizalom, a barátság, az egyenlő esély, a nézők sportba vetett hite, maradjon meg a játékok tisztasága. Nem tudok pontos számot mondani, de körülbelül 4000 ellenőrzés várható az olimpiai faluban, különösen a Tour de France-on történtek után.
– Ez több, mint amennyi Athénban volt?
– Lényegesen több. Ezzel együtt már most borítékolni lehet, hogy lesznek pozitív esetek. Mindig vannak kalandorok, akik úgy gondolják, megéri próbálkozni, és mindent feltesznek egy lapra. Azzal nem törődnek, hogy nemzetük becsületét és egész delegációjuk szereplését kockáztatják.
– A tavaszi melbourne-i világbajnokságon az amerikai és ausztrál úszók taroltak, maguk mögé utasították a teljes európai élmezőnyt. Megfigyelhető volt, hogy a győztesek a beérkezés után szinte légszomj nélkül vették tudomásul a sikerüket. Köztudomású ugyanakkor, hogy nem volt vérvizsgálat…
– Nagyon sokan feltették nekem a kérdést – elsősorban magyarok – a vérvizsgálat elmaradása miatt. A NOB orvosi bizottságának svéd elnöke, Ljungqvist professzor, elismert szakember elmondta nekem, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint már nincs szükség vérvizsgálatra. Tudniillik amit korábban csak a vérből tudtak kimutatni, ahhoz ma már a vizeletminta is elég.
– Tudvalévő, hogy év közben is bármikor ellenőrizhetik a versenyzőket. Igen ám, de a kínaiak mintha rejtegetnék legjobbjaikat, ugyanakkor az is beszédtéma, hogy a világ szeme láttára tarolásra készülnek.
– Azt hiszem, hogy a kínai szervezőbizottság és az olimpiai delegáció érdeke is, hogy „tiszta” versenyzőkkel álljanak ki a játékokra. Az egész olimpiát beárnyékolná egy hazai doppingvétség. Meggyőződésem, hogy ez nem fog bekövetkezni. Más kérdés, hogyan készülnek, de ne becsüljük alá ennek a hatalmas nemzetnek a tudományos fejlettségét. Sokan mondják, hogy a kínaiakat nem lehet megtalálni, szerintem mindenkit el lehet érni, ugyanakkor nekik is indulniuk kell a tesztversenyeken, hogy kvalifikálják magukat a játékokra. Olyan nincs, hogy egyszer csak előjön egy eladdig ismeretlen tehetség, és meg sem áll a döntőig. Ettől nem tartok. Attól viszont tartok – látva az iszonyatos készülődést és erőfeszítést –, hogy még az úgynevezett magyar sportágakban és számokban is meggyűlik velük a bajunk.
– A dopping vonatkozásában született-e valamilyen hazai döntés?
– Követjük az előírásokat, ez a legfontosabb. Tehát minden erőnket az ellenőrzés szigorára és rendjére, a felvilágosításra fektetjük, a technika minden eszközének figyelembevételével. Annyi változás viszont lesz a korábbiakhoz képest, hogy a MOB felhatalmazását kérem majd a tekintetben, hogy csak annak a sportágnak a küldöttsége utazhasson ki Pekingbe, amelyik elnöke és szövetségi kapitánya írásban nyilatkozik arról: felelősséget vállal versenyzői tisztaságáért. És aki ezt nem teszi meg, ne vehessen részt a játékokon. Ez nem a felelősség áthárítása, csak a megosztása. Újdonság még, hogy augusztus elsejétől a MOB köteles nyilvántartást vezetni azokról a sportolókról, akik számításba jöhetnek a pekingi játékokon. Tehát a WADA (Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség – a szerk.) egy hónapos intervallumban bármikor ellenőrizheti, hogy a magyar versenyzők hol tartózkodnak.
– Nagyjából már körvonalazható, milyen létszámú magyar csapat utazik Pekingbe?
– Sajnos nem. De biztosan kisebb létszámú lesz, mint Athénban volt. A négy évvel ezelőtti négy csapategység közül különösen férfi kézilabdázóink vannak nehéz helyzetben. A legnehezebb fázisa a felkészülésnek a kvalifikáció. Most ez van soron. A kardcsapatnak például a világbajnokságon kellene jól szerepelnie, hogy bebiztosítsa a repülőjegyét. Vagy a tornász Berki Krisztiánnak szeptemberben, Stuttgartban világbajnokságot kellene nyernie ahhoz, hogy pekingi résztvevő legyen. Athénban 217-en voltunk, boldog lennék, ha sikerülne elérni a 190-200 résztvevőt.
– Ön híres arról, hogy jósnak sem akárki. Az atlantai olimpia előtt például pontosan megmondta, hogy 7 aranyat nyerünk, és az érmek számát, a 21-et is telibe találta. Vállalkozna most is hasonló tippelésre?
– Minden szurkoló szeret játszani, és a tippelés a játék része. Ugyanakkor van papírforma is. Ezzel együtt tőlem mindig megkérdezik, mire lehet számítani. Van, amikor komolyan kérdezik, és van, amikor a játék kedvéért.
– Mi a különbség?
– Nekünk azzal is számolnunk kell, hogy a versenyzők jutalmazására mennyi pénzt fordítunk. Ilyenkor a kérdés komolyan hangzik el, hiszen költségvetésről van szó. Most még nagyon nehéz a számokkal kalkulálni, mert a csapatnak csak 20 százaléka kvalifikálta magát. De természetesen belemegyek a játékba, mindjárt megjegyzem azonban, hogy vissza kell vennünk a korábbi elvárásainkból, a 10 vagy 8 aranyból, ugyanis ez már mesetartomány. Tehát azt mondom: 6 arany, de hozzáteszem, hogy 6 ezüst és 6 bronz is. Nem szimpatikus a tipp, tudom, többen kishitűnek tartanak, azonban tudomásul kell venni, hogy óriási a konkurenciaharc. A másik, amiről beszélnem kell: egyre vékonyodik a magyar élsportolói réteg. Olyan jégen táncolunk, amely szinte minden pillanatban beszakadhat. Egy-két neves versenyzőre van most is felépítve a csapat.
– Elkezdődött az a tendencia, amelyet a szakemberek jósoltak, hogy egyre hátrébb szorulunk?
– Igen, elkezdődött. Mindjárt a költségvetésnél: kevesebb pénzünk van, mint Athén előtt volt, holott az olimpia Pekingben zajlik majd. És ha ilyen vékony az élsportolói réteg, ilyen vékony a finanszírozás, ha olyanok a magyar sportlétesítmények, amilyenek, ha csak ennyire vonzó a sport a magyar fiatalok számára, ha a magyar költségvetésnek 0,2 százaléka fordítódik csak a sportra, akkor mit várhatunk? Tizennyolc éve vagyok a MOB elnöke. A magyar virtusban, a csodatévő mágusokban már nem hiszek. Hiszek a tudományban, az elvégzett munkában és a nagyon komoly anyagi áldozatokban.
– A MOB plakátjai országszerte hirdetik: „Akarja-e ön, hogy 13 év múlva Budapest rendezze az olimpiát?” Szórólapok terjesztik a koncerteken, hogy a nagy cél itt van előttünk.
– Szívem szerint én is feladnék egy-két hirdetést, amelyen az állna: akarja-e ön, hogy olimpiai bajnokaink legyenek 2020-ban? Ami nagy különbség! Mert egy hazai rendezésű olimpián hazai olimpiai bajnokokra is szükség lenne. Ez adja a játékok hangulatát és varázsát. Stadionokat, utakat mindenki tud építeni, de az olimpia varázsa mégiscsak a hazai szereplők tündöklésén múlik. Márpedig ha Budapest valamiért megkapja az olimpiai rendezés jogát, az nem a fantasztikus infrastruktúra, a gazdaság vagy a GDP lesz, hanem az, amit a világ sportjában 110 év alatt produkált és elért a magyar sport.
– Mondják, az optimizmus az a nemes igyekezet, hogy mindenben többet láss, a pesszimizmus pedig, hogy mindenben kevesebbet.
– Vannak emberek, akikben egy beépített szűrő van, ami nem engedi át a pfujolást, és felerősíti a hurrát. Én is ezek közé tartozom. Még akkor is, ha tudom, hogy kevés szánalmasabb dolog van az életben, mint az erőltetett optimizmus. Bízom azokban a nagyszerű sportolókban és edzőikben, akik kivívják majd a részvétel jogát. Őket kell minden eszközünkkel segítenünk. Miattuk várhatjuk – mindennek ellenére – reménykedéssel a pekingi játékokat.
Magyar Péter
Dömötör Csaba: Nyárközepi jótanácsok Magyar Péternek
