Hétfőn délután a Duna TV ünnepi stúdiójában két történész: Glatz Ferenc és Romsics Ignác megegyezett abban, hogy nem jó, ha a politikusok akarják megmondani, hogy a történészek mit gondoljanak a történelemről. Arra a műsorvezetői kérdésre sem mondtak nemet, amely azt firtatta, hogy a Szent István-kultusz magyar évszázadaiban a politika megpróbálta-e felhasználni Szent István személyét a maga céljaira. Az előkelő kultuszfelhasználói névsorból a Gyurcsány-kormányzat talán csak azért hiányzott, mert a történészek nem látták a Román Sándorék által a Hősök terére kreált, vasárnap este előadott táncszörnyszüleményt, amelyet azonban reméljük, hogy a Monty Python stábja is rögzített. Volt ott minden: estélyi ruhás narrátor (Fullajtár Andrea), beszélő lovas szobor, a Macskákból kiollózott táltoslányok, gólyalábas erkölcsi tanmese a családon belüli erőszakról a politikai korrektség jegyében, nagyon vad szittyák, akik sehogy nem akartak békén maradni, viszont szerettek gyereket nemzeni, kettő darab testnevelésből felmentett szent király (Egyházi Géza, Kamarás Iván), akik nem estek le a lóról, egy darab Szent Imre (Puskás Peti), aki föl se szállt mozgó járműre, de próbált értelmesen nézni a legidétlenebb jelenetben, és egy darab pufferolt női Gabriel arkangyal (Fonyó Barbara), akit többen szerettek volna inkább Szűz Máriának gondolni.
Ami nem volt: nem négyelték föl Orbán Viktort élőben, pedig a jelenlevők és a megrendelők közül sokan szívesebben nézték volna végig, mint Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki lidérctáncát. A mű szándékáról és mondanivalójáról megoszlanak a nézetek. Román Sándor szerint az ország születéséről szól, egy hirdetés szerint, amely az augusztus 20. körüli államalapítási ünnepeket népszerűsíti, István király viszonyáról (!). A szűkszavú média-előzetesek vélekedése alapján inkább Szent István és Szent Imre kapcsolatáról. Szerintünk meg arról, hogy milyen, ha a politika belekontárkodik a történelembe és a művészetbe, és egy szakrális ünnepen egy rosszkedvűen összegányolt ünnepi műsorban primitív és agresszív üzeneteket küldözget az államból, a vezetőkből és a nagy dérrel-dúrral népszerűsített kompromisszumokból egyre inkább kiábránduló alattvalóinak.
Pedig lenne mit újragondolnunk, lenne mire rákérdezni a hármas ünnep kapcsán. Például, ha valóban a megbékélést keressük, nem ártana kitérni arra, amit Dümmerth Dezső az Árpád-házi szentekről szóló könyvében fel is vet: a keletről hozott ősvallás, ősi kultúra nélkül István és az Árpád-háziak nem lehettek volna szentek, hiába erőlködik a katolikus egyház, hiába igyekszik Szent László. S mi minden és ki mindenki nem lehetett volna a kultúránkban, a történelmünkben a „koppányi magyarság” nélkül. Egy magát balosnak valló kormányzatnak az is jól állna, ha alulnézetből, a lesüllyedő, elbizonytalanodó rétegek szemszögéből kérdezne rá a múltra, a jövőre.
A Hősök terén nem kérdeztek rá az égvilágon semmire, az alkotók kínrímekbe kimért csörömpölős nótákban, tábortűz mellé is gyengécske jelenetekben egyszerűen kifejtették, hogy a megrendelők szerint milyen legyen a jövőben a magyar nép annak érdekében, hogy ők a helyükön maradhassanak, és minden a terveik szerint alakuljon. Minderre még maga rettenetes Kádár János is csak ingatná a fejét, ha tudná, hogy hová lett.
(Szent István – Egy ország születése, MTV, augusztus 19.)
Függője volt a gyermekpornográf tartalmaknak a férfi, letartóztatták
