Szent István gyaloggaloppja

Varga Klára
2007. 08. 21. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Hétfőn délután a Duna TV ünnepi stúdiójában két történész: Glatz Ferenc és Romsics Ignác megegyezett abban, hogy nem jó, ha a politikusok akarják megmondani, hogy a történészek mit gondoljanak a történelemről. Arra a műsorvezetői kérdésre sem mondtak nemet, amely azt firtatta, hogy a Szent István-kultusz magyar évszázadaiban a politika megpróbálta-e felhasználni Szent István személyét a maga céljaira. Az előkelő kultuszfelhasználói névsorból a Gyurcsány-kormányzat talán csak azért hiányzott, mert a történészek nem látták a Román Sándorék által a Hősök terére kreált, vasárnap este előadott táncszörnyszüleményt, amelyet azonban reméljük, hogy a Monty Python stábja is rögzített. Volt ott minden: estélyi ruhás narrátor (Fullajtár Andrea), beszélő lovas szobor, a Macskákból kiollózott táltoslányok, gólyalábas erkölcsi tanmese a családon belüli erőszakról a politikai korrektség jegyében, nagyon vad szittyák, akik sehogy nem akartak békén maradni, viszont szerettek gyereket nemzeni, kettő darab testnevelésből felmentett szent király (Egyházi Géza, Kamarás Iván), akik nem estek le a lóról, egy darab Szent Imre (Puskás Peti), aki föl se szállt mozgó járműre, de próbált értelmesen nézni a legidétlenebb jelenetben, és egy darab pufferolt női Gabriel arkangyal (Fonyó Barbara), akit többen szerettek volna inkább Szűz Máriának gondolni.
Ami nem volt: nem négyelték föl Orbán Viktort élőben, pedig a jelenlevők és a megrendelők közül sokan szívesebben nézték volna végig, mint Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki lidérctáncát. A mű szándékáról és mondanivalójáról megoszlanak a nézetek. Román Sándor szerint az ország születéséről szól, egy hirdetés szerint, amely az augusztus 20. körüli államalapítási ünnepeket népszerűsíti, István király viszonyáról (!). A szűkszavú média-előzetesek vélekedése alapján inkább Szent István és Szent Imre kapcsolatáról. Szerintünk meg arról, hogy milyen, ha a politika belekontárkodik a történelembe és a művészetbe, és egy szakrális ünnepen egy rosszkedvűen összegányolt ünnepi műsorban primitív és agresszív üzeneteket küldözget az államból, a vezetőkből és a nagy dérrel-dúrral népszerűsített kompromisszumokból egyre inkább kiábránduló alattvalóinak.
Pedig lenne mit újragondolnunk, lenne mire rákérdezni a hármas ünnep kapcsán. Például, ha valóban a megbékélést keressük, nem ártana kitérni arra, amit Dümmerth Dezső az Árpád-házi szentekről szóló könyvében fel is vet: a keletről hozott ősvallás, ősi kultúra nélkül István és az Árpád-háziak nem lehettek volna szentek, hiába erőlködik a katolikus egyház, hiába igyekszik Szent László. S mi minden és ki mindenki nem lehetett volna a kultúránkban, a történelmünkben a „koppányi magyarság” nélkül. Egy magát balosnak valló kormányzatnak az is jól állna, ha alulnézetből, a lesüllyedő, elbizonytalanodó rétegek szemszögéből kérdezne rá a múltra, a jövőre.
A Hősök terén nem kérdeztek rá az égvilágon semmire, az alkotók kínrímekbe kimért csörömpölős nótákban, tábortűz mellé is gyengécske jelenetekben egyszerűen kifejtették, hogy a megrendelők szerint milyen legyen a jövőben a magyar nép annak érdekében, hogy ők a helyükön maradhassanak, és minden a terveik szerint alakuljon. Minderre még maga rettenetes Kádár János is csak ingatná a fejét, ha tudná, hogy hová lett.
(Szent István – Egy ország születése, MTV, augusztus 19.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.