Váltás a francia külpolitikában

Iraki partnerének meghívására szimbolikus jelentőségű látogatást tett a közel-keleti országban Bernard Koucher, Franciaország külügyminisztere. Ezzel négy év után először járt magas rangú párizsi vezető Bagdadban, jelezve, hogy a 2003-as amerikai offenzíva óta Irak ügyében fennálló véleménykülönbségek korának – francia részről legalábbis – vége.

A külügyminiszter tárgyalásai során világossá tette, hogy a jövőben Franciaország támogatni fogja a polgárháborús helyzet felszámolására tett kísérleteket csakúgy, mint a nemzetközi szervezetek humanitárius erőfeszítéseit. „Mindenekelőtt hallani akarom az embereket. További lépéseinket megelőzően meg kell értenünk, mik a síiták és a szunniták közötti ellentétek valódi okai” – tette hozzá Bernard Koucher, kollégájával, Hosjár Zebarival tartott sajtótájékoztatóján.
A gesztus természetesen elsősorban a francia–amerikai kapcsolatrendszernek szól, amely Nicolas Sarkozy tavaszi elnökké választása óta rohamosan javul. A legtöbb elemző szerint az új elnök e téren is igyekszik világosan megkülönböztetni politikáját Jacques Chiracétól, s ennek jelei lépten-nyomon láthatók. Közvetlenül beiktatását követően külpolitikai főtanácsadójának nevezte ki Jean-David Villette korábbi washingtoni francia nagykövetet, aki épp a legnehezebb években igyekezett tompítani az Amerika-ellenes francia megnyilatkozások hatásait, s kiváló kapcsolatokkal rendelkezik amerikai kormányzati körökben. Bernard Koucher külügyminiszter szintén azon kevesek közül való, akik a 2003-as hadműveletek idején óvtak az amerikai lépések nyílt elítélésétől.
A váltás része annak a francia törekvésnek, amely során Párizs – reményei szerint – újra a globális politikai viszonyok meghatározó szereplőjévé válhat. E cél pedig jelenleg egybeesik a nemzetközi közösséget nagyobb közel-keleti szerepvállalásra buzdító amerikai szándékkal, így aztán mindkét fél elégedett lehet az események alakulásával. Erre utalt a két elnök, George Bush és Nicolas Sarkozy néhány héttel ezelőtti kötetlen, családi találkozója is, amelyen a vezetők nemcsak a közeljövőre vonatkozó terveiket egyeztették, de pontot tehettek a már évek óta számos ellentéttel terhelt időszak végére is.