Virágkor

Annyi titka van a minket körülvevő világnak, a természetnek, hogy alig gondolunk az emberi kultúrában gyökerező nagy csodákra. Pedig a hétköznapi életünket is befolyásoló örökség, amelyről tudomást sem veszünk, éppoly érdekes, mint a természet sokféle titka, és feltárása sem kevésbé egyszerű. Legföljebb a módszere más. Persze a kulturális sémák és jelentések sokfélék időben és térben egyaránt, mégis ezerféle kimutatható folytonosság és kölcsönhatás munkál, olyanok, amelyek a XXI. század elején sok ezer éves hagyományokkal kapcsolják össze mai világunkat. Ilyen rendkívül gazdag toposzt jár körül Géczi Jánosnak A rózsa és jelképei című monográfiája, amelynek ókori kötete után most a keresztény középkort feltáró része is megjelent.
Az antik örökség romjain kivirágzó középkori európai kultúrának fontos és szerves része a rózsa, amelynek közvetett és közvetlen megjelenési formáit rendkívül nagy apparátussal, igen körültekintően vizsgálta meg a szerző. Jámbor szerzetesek, misztikus szentek, hős lovagok történetei elevenednek meg az olvasó előtt, bepillantást nyerünk a középkor kertkultúrájába, orvoslási szokásaiba, hiedelemvilágába, s mindezt univerzálisan, de egyetlen szempontnak alárendelve.
Zavarba ejtő a kötet bősége és alapossága még akkor is, ha ilyen természetű munka talán soha nem fejezhető be. A kritikusok számára könnyebb lesz fogást találni a szerző világlátásán, történelemszemléletén, mint enciklopédikus tudásán. Talán segítette volna a kötet egy-egy megállapításának megértését és – adott estben – ellenőrzését, továbbgondolását, ha alaposabb jegyzetekkel jelentetik meg a kiadványt. Ez azonban aligha csökkentheti a szellemi kalandozás örömét, amelyet mindenki átélhet, aki kezébe veszi a gondosan válogatott képi és szöveges illusztrációkkal ellátott kötetet.
(Géczi János: A rózsa és jelképei. A keresztény középkor. Gondolat Kiadó, Budapest, 2007. Ára: 3200 forint)