Akadt némi pluszfeladatuk tegnap a takarítóknak a budai Millenárisnál, miután magyar gazdák trágyát szórtak az Európai Bizottság képviselete elé. Nem vitték túlzásba az akciójukat, ez afféle első figyelmeztetés volt Brüsszelnek: rossz irányba mennek a dolgok. Nyugati társaik eközben az EU fővárosában tiltakoztak az unió következő, hétéves keretköltségvetése ellen, szintén csak módjával. Ha a gazdák igazán dühbe jönnek, traktoros blokád és trágyaléözön is következhet. Várjuk ki a végét.
Az EU a 2028 és 2034 közötti évekre tervezett büdzséje minden korábbinál nagyobb, számszerűen és százalékosan is. Rengeteg vita lesz még róla a következő legalább másfél évben, a gazdák mellett vannak más (ellen)érdekeltek, jellemzően a tagállamok sem szoktak egyetérteni – gazdagabbak a szegényebbekkel, agrárországok az iparukra, szolgáltatásaikra építőkkel –, és az Európai Parlament sem marad csendben. De a most felvázolt brüsszeli elképzelésekből világos, a gazdákat kifejezetten hátrébb sorolná az uniós elit – például a területalapú támogatások drasztikus megkurtításával –, miközben Ukrajna például kapna százmilliárd eurót, az egész büdzsé több mint öt százalékát. Hogyan? Ukrajna? Hiszen nem is EU-tag! Valóban nem, ez azonban láthatóan nem zavarja Brüsszelt, amely Kijevet minél hamarabb az unióba akarja amúgy is erőltetni, sőt az ukrán gazdák uniós társaik rovására egy megállapodás keretében addig is szabad kezet kapnának a huszonhetek területén, hogy elárasszanak bennünket a termékeikkel. Ezt különösen az Ukrajnával határos országok mezőgazdasági termelői sínylenék meg, így nem is csoda, hogy a lengyelektől kezdve a magyarokon át a bolgárokig most öt szomszédos tagállam együtt lép fel az ukrán agrárdömpinggel szemben. Ez az ügy csak formailag független a költségvetési javaslattól. Brüsszel politikai szándéka nyilvánvaló.
Agrárszakemberek azt mondják, a magyar gazdák jelentős hányadát érintené hátrányosan, hogy már kilencven hektár felett lépcsőzetesen megnyirbálnák a területalapú támogatásokat. De ha ez nem lenne elég, Brüsszel egy új, fondorlatos tervvel is előállt, amelyet az Oszd meg és uralkodj! elvének továbbfejlesztéseként így nevezhetünk: Foszd ki és uralkodj! Ugyanis az agrártámogatásokat összevonják az EU fejlesztési pénzeivel, magyarul a gazdák otthon, a tagállamokban vesszenek össze ugyanazon a koncon mindenki mással, a mezőgazdasági tárcák meg mondjuk a közlekedésiekkel, egymás minisztériuma elé hordva a trágyát.
Nagy tévedés azt gondolni, hogy csak a termelők veszítenének Brüsszel tervével. A vesztes egész Európa lenne. Köztük mi, a kőrengetegben élő városiak, akik már így is hümmögve forgattuk a szupermarketben a méregdrága perui áfonyát és a marokkói paradicsomot. Nemcsak anyagilag veszítenénk, ha a magyar gazdák támogatás híján nem bírnák a versenyt. A hagyományos magyar konyha a mi mezőink, veteményeseink és gyümölcsöseink ízvilágára épül, ahogyan a francia, az olasz vagy a görög gasztronómia is a helyi sajátosságokra. Ha lehet, a jövőben sem ukrán mamaligát (kukoricakását) tennénk a vacsoraasztalra csak azért, mert Ursula von der Leyen és társai történetesen egy unión kívüli országba szerettek bele. Abban pedig nagyon tévednek, ha úgy gondolják, a versenyképesség és az innováció hangzatos jelszavaiba csomagolva semmibe vehetik az uniós gazdákat és fogyasztókat. Utóbbiak a szavazóurnáknál is kifejezhetik a véleményüket – már a 2029-es uniós voksolás sincs nagyon messze –, az pedig a legízletesebb brüsszeli rovarvacsorát is élvezhetetlenné tenné, ha a gazdák közben trágyalevet öntenének a döntéshozók ablaka alá.
