Nagy tévedés azt gondolni, hogy csak a termelők veszítenének Brüsszel tervével. A vesztes egész Európa lenne. Köztük mi, a kőrengetegben élő városiak, akik már így is hümmögve forgattuk a szupermarketben a méregdrága perui áfonyát és a marokkói paradicsomot. Nemcsak anyagilag veszítenénk, ha a magyar gazdák támogatás híján nem bírnák a versenyt. A hagyományos magyar konyha a mi mezőink, veteményeseink és gyümölcsöseink ízvilágára épül, ahogyan a francia, az olasz vagy a görög gasztronómia is a helyi sajátosságokra. Ha lehet, a jövőben sem ukrán mamaligát (kukoricakását) tennénk a vacsoraasztalra csak azért, mert Ursula von der Leyen és társai történetesen egy unión kívüli országba szerettek bele. Abban pedig nagyon tévednek, ha úgy gondolják, a versenyképesség és az innováció hangzatos jelszavaiba csomagolva semmibe vehetik az uniós gazdákat és fogyasztókat. Utóbbiak a szavazóurnáknál is kifejezhetik a véleményüket – már a 2029-es uniós voksolás sincs nagyon messze –, az pedig a legízletesebb brüsszeli rovarvacsorát is élvezhetetlenné tenné, ha a gazdák közben trágyalevet öntenének a döntéshozók ablaka alá.