Macron esetében megfigyelhettük már, hogy minden adódó alkalommal szereti magát megmutatni az európai és a világpolitikában, nehezen birkózva meg a ténnyel: Európa sajnos kiszorult a nagyok asztalától. Mióta a britek kiléptek az EU-ból, az unió egyetlen atomhatalmát képviseli – ezzel együtt ez sem olyan potencia, amellyel bárki peckesen lépkedne az uszoda öltözőjében –, így rendre könyökölve tör utat orosz–ukrán ügyben. (A múltkor Trumpnak kellett elhessegetnie.) Az Angela Merkel utódlását követő válságos német időszakban az uniót valaha irányító tandemben is a vezető nyerget érzi a sajátjának.

Kormányát viszont éppen 44 milliárd eurós gond nyomasztja. Takarékossági lépésként a húsvéthétfő munkaszüneti napként való megszüntetését is tervezik. Francois Bayrou kormányfő így fogalmazott Európa valamikori vezető katolikus országában: annak amúgy sincs vallási jelentősége. Érdekes hát megfigyelni, hová esnek ma a hangsúlyok Európában. De azért jó minél távolabbról látni.