Ha azon mérnénk le, hogy egy rendezvényen elhangzottakról hány reakció, kommentár születik, nem lehetne kérdéses, hogy a tusnádfürdői, illetve – ahogy egy ideje emlegetik – a tusványosi szabadegyetem és diáktábor vinné el a pálmát szinte az egész világon. Pedig szerény vállalkozásként indult 1990-ben, ám már az első években látszott, hogy a nemzeti együttgondolkodásban komoly spiritusz és perspektíva van. Ugyanaz volt a siker titka, ami ma is: a határtalan nyitottság. Kevés olyan összejövetel van nemzetközi viszonylatban, amelyen ennyire sokfajta értékrendű, beállítottságú ember megfordult, és kifejthette álláspontját. Tusnádfürdőre ellátogattak román államfők, Emil Constantinescu és Traian Basescu is, de az anyaországi baloldali politikusok szintén rendszeresen részt vettek a vitákban.
Bármily meglepő, a hazai és nemzetközi baloldal is szerepet játszott a tusnádfürdői tábor nagyfokú ismertségében, magas presztízsében. Különösen az utóbbi években annyit foglalkoztak vele, kiváltképp kritikaként felkonferált támadások formájában, hogy az felért több méregdrága reklámkampány hatásával. Így aztán bizton elmondható, hogy mára a legek rendezvényévé nőtte ki magát.
Hány olyan többnapos politikai fesztivál van bárhol a földkerekségen, amelyről már a nyitás előtt megfogalmazzák, miként fognak vélekedni róla? Pedig főként Orbán Viktor elemzéseivel éppen ez történik hosszú-hosszú évek óta. A magyar miniszterelnöknek még egy szót sem kell szólnia, már készen állnak a különböző független-balos szerkesztőségek, globalista kommunikációs boszorkánykonyhák az elítélő, felháborodott verdiktekkel.
Amikor elhangzik a kormányfő beszéde, csak meg kell tölteniük az előre megírt negatív kliséket a szörnyülködő tartalommal. Tulajdonképpen nekik, a balos véleménydeformálóknak köszönhető jelentős részben az is, hogy a magyar kormányfő beszédei egy idő óta világpolitikai figyelmet kaptak. Emlékezzünk csak, micsoda fülsiketítő ricsaj követte, amikor annak idején kijelentette: „A magyar nemzet nem egyének halmaza, hanem egy közösség, amelyet szervezni, erősíteni, sőt építeni kell. Ilyen értelemben tehát az az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam.”
Idézzük fel: a Vezúv kitörése idegnyugtató felhőjáték volt ahhoz a hisztérikus hörgéshullámhoz képest, ami ezután következett internacionalistáék részéről. Olyan tabut döntött le ugyanis a miniszterelnök, amit érinteni sem volt tanácsos, ha valaki meg akarta őrizni a nyakán a fejét: a liberalizmus fétisként való imádását.
Nem érdekelte őket az sem, hogy Orbán Viktor hozzátette: nem tagadja a liberalizmus alapvető értékeit, mint a szabadság, ám nem teszik ezeket az államszerveződés központi elemévé. Mindezt azért volt érdemes felemlegetni, mert a baloldal ugyanitt tart a támadások minőségében. Valójában ugyanis legalább annyira az háborította fel őket, hogy a magyar nemzetet építendő közösségként írta le, nem pedig individuumok, egyének halmazaként.
A tusnádfürdői szabadegyetem azonban egészen nyitott rendezvény, s emiatt is a legek közé sorolandó. Szinte minden évben provokátorok tűnnek fel, miután a nemzeti szellemi seregszemle az ellendrukkerekből tehetetlen dühöt vált ki, mégis ugyanolyan harmonikusan bonyolítják le.
A magyar kormányfő pedig nem pusztán elhelyezi a magyarságot a világban, hanem válaszol is bármilyen kérdésre. Ami az úgynevezett nyitott társadalom mákonyos bűvöletében élő balos-tiszás mezőnyben elképzelhetetlen volna. Ez az a demokratikus kommunikációs előny, többlet, amelynek hiánya miatt a magát buborékba záró baloldal képtelen versenyképessé válni.
34. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor
