Trump gazdasági alkukkal hozna békét Ukrajnában

Donald Trump külpolitikájának újra az üzleti logika adhat irányt, aminek központi eleme egy amerikai–orosz gazdasági alku alapú békemodell lehet. A tervezett megállapodás Oroszország visszaillesztését célozná a globális gazdaságba, amelynek része lenne a befagyasztott orosz vagyonok felszabadítása, valamint közös orosz–amerikai beruházások indítása. Európában erős ellenállás fogadta a javaslatot, és a béketervet több kormány túl engedékenynek tartja Moszkvával szemben. Szakértőt kérdeztünk a béketerv kapcsán – Szilágyi Mátyás, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója válaszolt lapunknak.

Az orosz és az amerikai elnök Fotó: ANDREW CABALLERO-REYNOLDS Forrás: AFP

Donald Trump külpolitikai gondolkodásának középpontjában sosem a hagyományos stratégiák álltak, hanem az üzleti racionalitás. Most úgy tűnik, elnökként is ehhez a szemlélethez tér vissza – írja a The Wall Street Journal.

Trump eléri, hogy Putyinnak „megérje” békét kötni?
Fotó: DREW ANGERER / AFP

Trump eléri, hogy Putyinnak „megérje” békét kötni?

A lap információi szerint hónapok óta zajlik egy nagyszabású amerikai–orosz egyeztetés a háttérben, amely az ukrajnai háborút nem klasszikus diplomáciai eszközökkel, hanem gazdasági alkuk útján próbálná lezárni. A Kreml ajánlata az Egyesült Államoknak első ránézésre béketervnek tűnik, ám valójában Oroszország visszaengedését célozza a globális gazdasági vérkeringésbe. A WSJ szerint a történet Miamiban indult, ahol három tehetős üzletember – Steve Witkoff amerikai ingatlanmágnás, Jared Kushner, valamint Kirill Dmitrijev, az orosz elnök különmegbízottja – egy laptop köré gyűlve modellezték, miként lehetne lezárni a háborút, majd újraindítani a két ország gazdasági együttműködését.

Dmitrijev terve szerint az Egyesült Államok hozzáférést kapna mintegy 300 milliárd dollárnyi, Európában befagyasztott orosz vagyonhoz, valamint közös amerikai–orosz beruházások indulnának az ukrajnai újjáépítésben és az Északi-sarkvidék ásványkincseinek kitermelésében. 

A koncepció túlmutat a békén: új világgazdasági erőegyensúly rajzolódna ki, amelynek fő nyertese Amerika lenne.

Trump környezetében az efféle gondolkodás nem idegen. Az elnök már évtizedekkel korábban is úgy vélte: Oroszország nem ellenség, hanem olyan partner, akivel üzleti alapon lehet rendezni a világ konfliktusait. 

Nyugati biztonsági szakértők szerint a Kreml már Trump hivatalba lépése előtt kidolgozta a modellt, amely megkerülné a klasszikus amerikai külpolitikai apparátust, és közvetlen üzleti csatornákon keresztül biztosítaná Moszkva visszatérését a globális gazdaságba.

A béketerv nyilvánosságra kerülése komoly felháborodást váltott ki Európában. Varsó, Kijev és több uniós főváros szerint a dokumentum túlságosan engedékeny Oroszországgal szemben, figyelmen kívül hagyja Ukrajna vörös vonalait, és előnyökhöz juttatja Moszkvát területszerző háborúja után. Donald Tusk lengyel kormányfő tömören fogalmazott: 

ez nem béketervezet – ez üzleti terv.

A háttérben több amerikai és orosz oligarcha is már előkészíti a terepet ritkaföldfém-kitermelésre, energetikai projektekre, sőt az Északi Áramlat gázvezeték újjáélesztésére. Az Exxon Mobil a Rosznyefttyel egyeztetett a Szahalin mezőre való visszatérésről, és több Trump közeli üzleti szereplő is részvényvásárlásokra készül az oroszellenes szankciók feloldása esetén.

A Fehér Ház hivatalosan azt közölte: mindkét fél javaslatait mérlegelik, a tárgyalások célja a harcok befejezése. Ugyanakkor több ügynökség sem kapott teljes információt a háttéregyeztetésekről, ami erős feszültséget okozott az amerikai nemzetbiztonság terén. A Trump-féle ukrán különmegbízott, Keith Kellogg altábornagy gyakorlatilag kiszorult a tárgyalásokból és lemondott, miközben Witkoff egyre szorosabban dolgozik együtt J. D. Vance alelnökkel és Marco Rubio külügyminiszterrel.

Szakértőt kérdeztünk a béketerv kapcsán

Szilágyi Mátyás, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója szerint az amerikai fél egyelőre sem véglegesnek, sem hitelesnek nem tekinti a 28 pontos béketervet – ez pedig jól jelzi, hogy az orosz–ukrán háború Trump újraválasztása óta egy teljesen új szakaszba lépett:

a harci cselekmények intenzív menetével párhuzamosan a háttérben, hol nyilvános, hol bizalmas szinteken állandó ’békemenedzselési’ tevékenység zajlik, elsősorban az amerikai és az orosz fél között

– fogalmazott Szilágyi. Hozzátette, e folyamatban az Egyesült Államok időről időre epizódszerepeket oszt, illetve részleges beleszólást biztosít az európai NATO-szövetségeseinek, közvetve az EU-nak, valamint a hadban álló Ukrajnának is. 

„Trump amerikai elnököt egyértelműen motiválja ebben a jelenleg aktivizálódó béke-erőfeszítésben egyebek mellett az adott, belpolitikai kommunikációs igény, az az amerikai konzervatív közvéleményben, saját szavazótáborában egy év alatt végbement eltolódás, amely Ukrajna támogatásának irányában mozdította el, lényegében átbillentette az amerikai polgárok opcióit, így a konzervatív szavazókéit is” – hangsúlyozta.

Az elnök számára lényeges a csökkenő népszerűség (mint minden amerikai elnök számára az első hivatali évben törvényszerű jelenség) jelenlegi viszonyai közepette demonstrálni, hogy a háború rendezésére (legalábbis intenzitásának mérséklésére, keretek közé szorítására) vállalt választási ígéretét végre képes lesz beteljesíteni – emelte ki a szakértő.

Az új tervezet esélyeit növelheti, hogy az utóbbi hetekben a minden idők eddigi legnagyobb, az elnöki adminisztráció szintjéig is elérő ukrajnai korrupciós botránya érzékelhetően megrengette a kormányzó Nép Szolgája Párt hatalmi helyzetét, és negatív hatással van Zelenszkij elnök személyes hatalmi pozíciójára is – magyarázta.

Mint mondta, a jelenlegi béketerv újdonsága az előző tervezetekhez képest az, hogy – bár orosz irányban inkább kedvezőnek tűnik – alapvetően mindkét fél számára előír jelentős kompromisszumokat, lemondásokat. „A tervezet reményt keltő lépés a békerendezés lehetséges megindulása felé, az mindazonáltal a jelek szerint egy lehetséges menü listáját tartalmazza a felkínált területi, garanciális és gazdasági-pénzügyi szabályozásoknak. A felkínált megoldási javaslat minden valószínűség szerint tesztelő funkciót (is) betölt. A korábbi béketervjavaslatok vagy – orosz irányból – egyfajta, kizárólagos érdekérvényesítést megtestesítő ultimátumokat tartalmaztak, vagy azok – nyugati, EU-s és ukrán részről – az orosz érdekeket irreálisan figyelmen kívül hagyó, papírízű tervezetek voltak” – húzta alá. 

A korábbi tervezetek által ajánlott rendezési megoldások kapcsán „a két hadban álló fél érdekei és álláspontjai tehát fényévnyi távolságban voltak egymástól”. A szakértő szerint az új béketerv és a korábbiak közötti igen jelentős különbséget nem utolsósorban annak időközben módosuló világgazdasági és nemzetközi pénzügyi kontextusa is adja. 

Az utóbbi hónapban ugyanis immár olyan erejű és hatásfokú amerikai szankciók bevezetésére került sor Oroszország ellen, amelyek érezhetően elkezdték degradálni az orosz háborús gépezet működtetéséhez szükséges pénzügyi alapok előteremtését szolgáló orosz olaj- és földgázexport jövedelmezőségét (lásd a kínai, indiai és török import jelentős csökkenését).

A béketervezetek kulcspontja Szilágyi szerint két alapvető témakör köré csoportosul: az egyik a területi rendezés kérdése, a másik a konfliktus lezárása után beálló, érvényesülő biztonsági garanciák ügye. „E területen a mérleg – a két alapkérdéscsoport összességében – érezhető orosz kedvezményezettséget mutat. Az öt ukrajnai megye átengedése – Krím, Donyeck, Luhanszk teljes egészének de facto orosz területként való elismerése, a Donyeck orosz részről még el nem foglalt részeiből történő ukrán kivonulás, illetve Herszon és Zaporizzsja eddig elfoglalt részeinek orosz birtokban hagyása – ukrán szempontból első közelítésben egyértelműen elfogadhatatlan. Ezek bevállalása a regnáló Zelenszkij elnök gyors politikai halálát okozhatja. Más kérdés, hogy nehéz elképzelni az orosz fél belenyugvását a fennmaradó, ukrán részről evakuálandó, így orosz fennhatóság alá kerülő Donyeck megyei rész demilitarizált ’ütközőövezetté’ minősítésébe.”

Az ukrán fél számára létfontosságú a második kérdéskör, a biztonsági garanciák mibenléte. Kijev számára igen fontos hír az, hogy a tárgyalások során a belső források szerint most először került napirendre egyértelmű biztonsági garancia az USA részéről.

Ukrán szempontból elsőrendűen fontos az a NATO-szerződés 5. cikkelyére hajazó rendelkezés, mely szerint a jövőben beálló békeállapotban egy Ukrajna elleni ismételt orosz támadás esetén nyugati részről egy határozott, összehangolt katonai válaszra kerül sor. Ugyanakkor abszolút homályban marad az az „apróság”, hogy e megtorló válaszadást, valamint a tervezett orosz–ukrán–európai megnemtámadási szerződést és a rendelkezések betartatását ellenőrző, Donald Trump vezette ún. Béketanács tevékenységét, az annak keretében – nem teljesítés esetén – esetleg szükségessé váló nemzetközi szankciókat milyen nemzetközi jogi formában és struktúrában képzelik el a kidolgozók – hangsúlyozta a kutató.

Orosz szempontból igen fontos körülmény az új tervezet kapcsán, hogy már nincsen szó semmilyen fajta békefenntartó harmadik országbeli erők, különösen nem NATO-erők Ukrajnába telepítéséről. Kardinális engedmény lenne az is ukrán részről, amennyiben az ukrán fél elfogadná, hogy alkotmányába foglalva vállalja azt, hogy lemond a NATO-hoz való csatlakozásról. E feltétel ukrán részről való elfogadása a kutató szerint igen kevéssé valószínű, mivel itt is a szuverenitás jelentős korlátozásáról van szó. 

Az ukrán hadsereg egymillióról 600 000 főre való korlátozása szintén nehezen vállalható ukrán kompromisszumnak, szuverenitáskorlátozásnak tűnik.

„Ugyanakkor a háború előtti 250 ezres hadsereglétszámot figyelembe véve ez az elrendelt létszámkorlát akár kedvező eredményként is beállítható (a gyakorlati kivitelezés szempontból viszont egy több százezres, fronton szocializálódott, háborús poszttraumás pszichózistól megterhelt, fegyveres tömeg szétengedése vészterhes következményekkel fenyeget a társadalomra és a fennálló politikai berendezkedésre és közrendre nézve!). Ugyanakkor a tervezet rögzíti a jövőbeni ukrán EU-tagság lehetőségét, valamint addig is az elsőbbségi ukrán hozzáférést az EU-s piachoz.”

Az egyéb kérdéscsoportokban ugyanakkor Ukrajna szempontjából további pozitív fejlemények is fellelhetők a tervezetben. Így az eredetileg az Oroszországgal szembeni ukrán jóvátételi követelés érvényesítésének módosult formájaként fogható fel, miszerint a külföldön befagyasztott orosz aktívumokból 100 milliárd dollárt Ukrajna újjáépítésébe fektetnének amerikai felügyelet mellett – mondta Szilágyi. „Az oroszok által elfoglalt zaporizzsjai atomerőmű Nemzetközi Atomenergia-ügynökség felügyelete alá vétele, leendő teljesítményének fele-fele arányban való, orosz–ukrán megosztása szintén ukrán irányban kedvező. Az Ukrajna újjáépítésére létrejövő, átfogó intézkedéscsomag (természetesen jellemzően USA-részvétellel) szintén Kijev számára pozitívum.”

Kijev örülhet annak a megfogalmazásnak is, amely a korábbi szövegváltozathoz képest immár sem az orosz nyelv hivatalossá tételét, sem pedig az orosz alárendeltségű ortodox egyház státuszának biztosítását nem szorgalmazza, hanem csupán a vonatkozó EU-s kisebbségi jogi és vallási toleranciára vonatkozó szabályok betartását írja elő.

„Más kérdés, hogy ez orosz szempontból nem egyértelműen tűnik kielégítőnek. A tervezeten markánsan tükröződik az azt létrehozó amerikai fél Trump elnök által személyesen képviselt, üzletorientált, ún. tranzakcionalista szemlélete. Az USA így kompenzációt kap az Ukrajnának nyújtott biztonsági garanciákért, súlypontilag részt vesz a gázinfrastruktúra újjáépítésében, az ukrajnai ásványkitermelési projektekben, más természeti erőforrások kiaknázásában. Ugyanígy amerikai–orosz megállapodások jönnek létre az Északi-sarkon megvalósítandó ritkaföldfém-kitermelési projektekről, IT-technológiai és egyéb, ipari együttműködésekről. Az Oroszország elleni szankciókat csak fokozatosan, lépésről lépésre oldanák fel. Moszkva újra csatlakozhatna a G8-ak csoportjához” – részletezte.

Nagy kérdés azonban szerinte, hogy a szembenálló és részes felek közül melyik oldalnak milyen mértékű (ha egyáltalán fennáll) a béke előmozdítása iránti érdekeltsége. Ukrajna esetében a háború honvédő jellegű, a területfeladás, illetve bármilyen, ukrán szuverenitáskorlátozással járó rendelkezés elfogadása lenullázhatja a vezetés politikai legitimitását, illetve kiszámíthatatlan, akár erőszakos ellenakciókat válthat ki a katonai-titkosszolgálati bürokrácia, valamint a szélsőjobbos (bár kisebbségi, de harsány és erőszakos) politikai tábor részéről. 

A fennálló hatalomnak Zelenszkij elnökkel az élen – tekintettel a mindent behálózó, rendszerszintű korrupciós sémákra – az állami működés fenntartása mellett közvetlen személyi és anyagi csoportérdeke is a százmilliárdos nagyságrendű nyugati pénzügyi támogatások fenntartása. 

Komoly kérdés az is, hogy Oroszország esetében van-e hajlandóság bármilyen „stratégiai mértéktartásra”, különösen a jelenleg több frontszakaszon kibontakozó előrenyomulás körülményei között. Az orosz stratégiai célokat a legcélszerűbb „dinamikusként” meghatározni, azok a megnyíló lehetőségek függvényében menet közben kitolódhatnak, további régiókra is kivetülhetnek. A geopolitikai helyzet mozgásban tartását, képlékenységét Moszkva nyilvánvalóan szintén kívánatosnak tartja. Mind gazdasági-pénzügyi, mind pedig jogi-törvényhozási értelemben továbbá nehéz valamifajta orosz önkorlátozást elképzelni. Ily módon Moszkva feltehetően hallani sem kíván sem a külföldön befagyasztott orosz bankbetétállomány ukrajnai újjáépítésre való igénybevételéről, sem pedig a szomszédok meg nem támadására vállalandó orosz törvényi vagy akár nemzetközi szerződéses kötelezettségekről. Ugyanakkor orosz részről fontos érdek lenne az Egyesült Államokkal elérendő, lehetőleg az öreg kontinens feje felett újra meghatározandó európai biztonsági architektúra, ennek érdekében egy, az ukrajnai rendezés kérdéseit messze meghaladó, európai, illetve globális kétoldalú nagyhatalmi megállapodás létrehozása.

Az Egyesült Államok érdekei között szintén fellelhető egy, a nagyhatalmi versengést – bár a két fél a nukleáris fegyverzet területét leszámítva már régen nincsen egy súlycsoportban – racionalizáló, keretek közé rendező széles körű megállapodás elérése Oroszországgal. Egy ilyen egyezségben Európa legfeljebb egy újrastrukturálódó európai NATO-tagállami komponenssel vehet részt, és az európai NATO elrendezésének, feladatainak, fegyverzeti követelményeinek átírása – lásd az utóbbi hónapok új, kétoldalú biztonsági megállapodásainak egymás után történő létrejöttét (angol–francia, angol–német, német–francia, angol–lengyel) – már el is kezdődött. Ugyanakkor az Egyesült Államoktól a béke-erőfeszítések nem kizárható kudarca, egy orosz hajthatatlanság esetén nem idegen az Oroszország pénzügyi-gazdasági megroppantására irányuló irányvonal megkeményedése, további szankciók elfogadása, illetve Ukrajna további, fokozott fegyveres támogatása sem. 

Nagy kérdés, hogy a további békefeltétel-menedzselés során, a következő hetekben, hónapokban a felek részéről mely szempontok, a racionalizált, egyeztetett versengés-együttműködés vagy a „falig elmenés” politikája, legrosszabb esetben a nulla összegű játék kerül-e előtérbe.

Az Európai Unió intézményi képviselői és néhány tagállami vezető láthatóan elégedetlen a bevonásuk nélkül (vagy csak informális konzultálásukkal) kidolgozott amerikai rendezési tervezettel. A tervezet jelen állapotában az EU a rendezés lényegi kérdéseiből, valamint az ukrajnai újjáépítés anyagi hasznából lényegében kimaradna, azokat – így az Ukrajnával és az Oroszországgal való, tervezett gazdasági együttműködések gyümölcseit is – az USA monopolizálhatja. Az EU abban az esetben válhat képessé arra, hogy a kialakuló helyzetet – amennyiben ténylegesen sikerül a béketeremtés irányában elmozdulni – a saját javára fordítsa, amennyiben – a szakértő szerint – képes lesz kellő rugalmassággal és proaktív, kezdeményező érdemi javaslatokkal beilleszkedni az amerikai–orosz–ukrán tárgyalási folyamatba. Egyelőre nem ismert azonban, hogy ez valójában Brüsszel részéről a béke létrehozásának menetébe való, érdemi, konstruktív bekapcsolódás lesz, vagy az eddigi EU-s irányvonal és ideológia alapján inkább a háború további elnyújtására, a megállapodások megakadályozására történnek erőfeszítések. 

„Mind Ukrajna lakossága, mind a kelet-közép-európai térség, mind egész Európa szempontjából végezetül az is élhető megoldást jelentene, amennyiben a fenti eltérő politikai irányvonalak köztes eredője jönne létre. Vagyis, amennyiben a jelenleg hamarosan várható, Zelenszkij ukrán elnök által minden bizonnyal az EU-s szövetségesekkel, illetve a Hajlandók koalíciójával kialakítandó kontrajavaslatot sikerülne oly módon a 28 pontos amerikai tervezethez közelíteni, hogy az még ne borítsa fel a minimálisan szükséges kompromisszumos feltételekhez szükséges esetleges konszenzust a felek között (vagyis, mind Oroszországnak, mind az Egyesült Államoknak, mind az EU-nak, mind pedig Ukrajnának elfogadható legyen). Mert a háború térségünktől való távoltartása, a vérontás mielőbbi leállítása, egy normális nemzetközi együttműködési helyzet visszaállítása jelenleg a legfontosabb politikai érdek” – zárta sorait Szilágyi Mátyás, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója.

Borítókép: Az orosz és az amerikai elnök (Fotó: AFP)