Zelenszkij utolsó lépése: Jermak menesztése a bukás előszobája

Volodimir Zelenszkij elnök és bizalmasa, Andrij Jermak évek óta támadások kereszttüzében álltak Ukrajnában. A kritikusok hatalmi monopolizálással, az intézmények ellenőrzésével és a korrupcióellenes szervek befolyásolásának kísérletével vádolták őket. Most Jermak – a sokak szerint „társelnökként” működő kabinetfőnök – megbukott egy szézmillió dolláros korrupciós botrány árnyékában, így a kijevi hatalmi szerkezet alapjai rengtek meg. Különösen súlyos, hogy kevesen hiszik el: Jermak, Mindics és más, korrupciós ügyekkel érintett vezetők az elnök tudta, beleegyezése vagy akár közvetlen részvétele nélkül működhettek volna. Kijevben arról is egyre hangosabban beszélnek, ki veheti át az ország irányítását, ha Zelenszkij helyzete végleg tarthatatlanná válik.

Zelenszkij utolsó lépése: Jermak menesztése a bukás előszobája Forrás: AFP

Nem siratják – Jermak bukása sokaknak megkönnyebbülés

A korrupciós botrányba keveredett főtanácsadó menesztésének hírét azonnal üdvözölte a kijevi ellenzék. Szerintük Jermak hatalmi koncentrációja hosszú ideje gátolta az állami intézményeket, frusztrációt keltett az országban és a nyugati partnereknél. Egy névtelenséget kérő, volt magas rangú tisztviselő így fogalmazott:

„Nem hittem, hogy valaha is elmegy” – mondta, majd hozzátette, azért kéri a névtelenséget, hogy „ne lássák, amint Jermak sírján táncol”.

Leszja Vaszilenko ellenzéki képviselő szerint Jermak távozása azt jelzi, hogy „zéró tolerancia van a korrupcióval szemben, és az elnök meghallgatja az emberek aggodalmait”. Mások azonban óvatosabbak, és csupán átmeneti gesztusnak látják a menesztést.

Zelenszkij producer nélkül maradt a legnehezebb időben (Fotó: AFP)

Megnyílik-e az út az egységkormány előtt?

Ivanna Klimpus-Cincadze volt európai integrációért felelős ukrán miniszterelnök-helyettes szerint a valódi kérdés nem Jermak sorsa, hanem Zelenszkijé:

A kormányzás módjának vissza kell térnie az alkotmányhoz. A parlamentnek vissza kell nyernie a cselekvőképességét.

Hangsúlyozta: csak akkor állhat fel hiteles egységkormány, ha az elnök minden frakcióval tárgyal, és a kabinet a parlamentnek, nem pedig az elnöki hivatalnak tartozik elszámolással. Julija Mendel újságíró, Zelenszkij korábbi tanácsadója szerint Jermak lemondása nem stratégiai húzás, hanem kényszer:

Zelenszkijnek nincs igazi utódja, mert soha nem gondolta volna, hogy idáig fajulnak a dolgok. De a feszültség annyira fokozódott, hogy a legegyszerűbb választásra kellett szorítkozni: vagy ő, vagy Jermak. És Zelenszkij maga választotta ki magát.

Mendel azonban kételkedik abban, hogy bármi változna:

Jermak talán csak árnyékbáb marad.

Pár napja arról is beszámoltunk, hogy Julija Mendel példátlan nyíltsággal szólította fel országát, hogy fogadja el a javasolt békemegállapodást Oroszországgal. A korábban Zelenszkij egyik legközelebbi kommunikációs embereként ismert Mendel mostani kiállása arról tanúskodik: Ukrajna vezetésén belül is egyre erősebb a feszültség, s mind többen érzik úgy, hogy az elnök stratégiai irányvesztése miatt súlyos árat fizet az ország. 

Zelenszkij elveszíti az irányítást (Fotó: AFP)

Zelenszkij elveszíti az irányítást

A Jermak körüli botrány belpolitikai következményei már most kirajzolódnak. Bár a menesztett kabinetfőnök várhatóan megpróbálja majd a háttérből fenntartani befolyását – például egy hozzá hű ember kinevezésével az elnöki hivatal élére –, távozása valójában egy hosszabb folyamat kezdetét jelzi: Zelenszkij lassú, de egyre látványosabb kontrollvesztését a saját, eddig szigorúan vertikálisra épített hatalmi struktúrája fölött – erről ír a Ctrana.

A történtek azt is felfedték, hogy Jermakot nem az elnök személyes döntése, hanem a korrupcióellenes ügynökség, a NABU nyomása távolította el. 

A házkutatás, a közvélemény felháborodása és az ellenzék ostroma már olyan mértékű volt, hogy Zelenszkij kénytelen volt megválni legközelebbi szövetségesétől – még mielőtt az hivatalosan vádlottá válhatott volna. Ez pedig erős üzenetet küld az államigazgatásnak: az elnök immár nem „a hatalom forrása”, és még a hozzá legközelebb állók sem számíthatnak védelmére.

Különösen súlyos, hogy kevesen hiszik el: Jermak, Mindics és más, korrupciós ügyekkel érintett vezetők Zelenszkij tudta, beleegyezése vagy akár közvetlen részvétele nélkül működhettek volna. 

Így minden csapás, amely Jermakot éri, automatikusan az elnököt is gyengíti, és egyre valószínűbbé teszi, hogy bármikor őt is korrupciós vádak érhetik – különösen, ha a korábban háttérbe szorított szereplők úgy döntenek, megtörik a csendet.

A Mindics-botrány óta Jermak kezdte elveszíteni befolyását a kormány fölött. A miniszterelnök-helyettesek és vezető tisztviselők egyre inkább a Nép Szolgája frakció álláspontjára támaszkodtak a Legfőbb Ügyészség helyett, miközben az Ukrán Biztonsági Szolgálat és az ügyészség több fontos ügyben egyszerűen elszabotálta az elnöki hivatal politikai iránymutatásait. Jermak bukásával ezek a folyamatok drámaian felgyorsulnak. 

A kérdés immár nem az, hogy Zelenszkij veszít-e a hatalmából, hanem az, hogy ez milyen formában válik majd nyilvánvalóvá.

A puhább forgatókönyv a döntéshozatal központjának fokozatos áthelyezése lenne az elnöki hivataltól a parlamentre és a kormányra, miközben a Nép Szolgája megtartaná domináns pozícióját. Ezt a megoldást támogatja a frakcióvezető, Arakhamia és az elnöki csapat több olyan tagja is, akik régóta elégedetlenek voltak Jermak túlhatalmával – köztük Fedorov, akinek szerepe most jelentősen erősödhet. Egy Arakhamiához közel álló képviselő ezt így fogalmazta meg: Jermak távozása „stabilizálja” a Radát, elapadnak a frakciószakadással kapcsolatos pletykák, és „méltósággal és felelősséggel” fogják elfogadni a költségvetést.

A másik, jóval keményebb forgatókönyv már a Nép Szolgája pártjának kettészakadását vetíti előre (Fotó: AFP)

A másik, jóval keményebb forgatókönyv már a Nép Szolgája pártjának kettészakadását vetíti előre. 

Ez a parlamenti többség átrendeződéséhez vezetne, és akár egy Zelenszkij-ellenes koalíció kialakulását eredményezheti. Ebben az esetben bizalmatlansági indítvány fenyegetné a kormányt, és az elnököt rákényszerítenék egy olyan „nemzeti egységkormány” támogatására, amely valójában kívül esne az ellenőrzésén – ami politikai pályafutásának gyors végét jelenthetné. Akárhogy is alakul, a Jermak-ügy következményei a háborús kormányzás szinte minden területére kihatnak majd: 

• a költségvetésre, 
• az energetikai döntésekre, 
• a védelmi beszerzésekre 
• és – nem utolsósorban – a hadsereg és a társadalom hangulatára. 

Ezzel párhuzamosan Zelenszkij politikai pozíciója drámaian romlik. Ezek fényében egyre valószínűbb forgatókönyv, hogy 

Zelenszkij a tárgyalások végső szakaszában, növekvő belső és külső nyomás alatt akár le is mondhat, és a békemegállapodás aláírását már nem ő, hanem az ügyvezető államfő – feltehetően a parlament elnöke vezeti majd.

A Jermak körüli botrány és a kabinetfőnök bukása nemcsak a politikai elit átrendeződésének jele, hanem annak is, hogy Zelenszkij elnöksége történetének legnagyobb belső válságával néz szembe. Bár végső soron még a hatalmi rendszer teljes összeomlása sem zárható ki, ezt az ukrán elit és a Nyugat is igyekszik elkerülni.

Borítókép: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Andrij Jermak (Fotó: AFP)