Magyar hiszekegy a zsinagógában

Az orgyilkosok fegyvere által leterített Tisza István halála pótolhatatlan veszteség volt nemcsak megyéjének, hanem az egész országnak – jelenti ki Horthy Miklós kormányzó a Bihar vármegyei Derecske 390 hősi halottja emlékművének avatásán. A magyarországi zsidók tiltakoznak a Népszövetségnél, amiért a brit zsidó szervezetek kérvényt nyújtottak be a numerus clausus miatt, mivel ez beavatkozás az ország belügyeibe, s maguk akarják azt elintézni saját kormányukkal. A zsidók egyenjogúsításának harmincéves jubileumán Hevesi Simon főrabbi kijelenti: nincs rá szükség, hogy a magyarországi zsidóság szövetséget kössön a magyar nemzettel, hiszen a zsidóság a nemzet integráns része. Huszonöt százalékkal nő a Felvidéken a magyar szavazatok száma a választásokon.

Ünnepélyesen felavatják a Bihar vármegyei Derecske nagyközség 390 hősi halottjának emlékművét. Horthy Miklóst a helység határában üdvözli Marjay Barnabás főszolgabíró, amire a kormányzó úgy válaszol: „A derecskei hősökről való megemlékezés hozott ma erre az ősi földre és jól esett hallanom, hogy ez a vidék nemcsak kegyeletesen őrzi hősei emlékét, de hazaszeretetében, a hazáért való önfeláldozó munkában is példát vesz tőlük. Szeretnék mindenütt ott lenni, ahol a hazafiúi kegyelet emléket emel a hősi halottainak.” Az éljenzéssel fogadott beszédet követően a kormányzó „kíséretével együtt négyesfogatba szállt és megindult a községbe. A hosszú kocsisor előtt lovas cserkész- és lovas leventeszakasz haladt.”

Az emlékszobor, Titonelli Miklós alkotása leleplezésekor Horthy Miklós úgy fogalmaz:

Soha egy pillanatig sem szabad megfeledkezni azokról a testvéreinkről, akik a világháborúban életüket áldozták hazájukért. A haza iránti kötelességnek az önfeláldozásig menő teljesítéséből megrendítően nagy számban vették ki a részüket Derecske hős fiai is. […] Ők életüket adták hazájukért, nekünk most lelkesen, fáradtságot nem ismerve dolgoznunk kell a hazáért, hogy új élet fakadjon a romokon.

A községháza dísztermében a vármegyei küldöttségek előtt Bihar érdemeit méltatja: „Mérhetetlen a véráldozat, amelyet fiai a hazáért hoztak; és elvesztette ősi földjének nagy részét. És amikor összeomlott minden, a vész legsúlyosabb napjaiban orgyilkosok fegyvere leterítette a megye sok kiváló fiának legnagyobbikát, Tisza István grófot. Halála pótolhatatlan veszteség volt nemcsak megyéjének, hanem az egész országnak. Hősi halottja ő is az országnak és szülőmegyéjének, akiről mélységes kegyelettel emlékezem meg én is a hősi halottak mai ünnepén.” A derecskei leventeavatáson tapasztaltak kapcsán arról szól: „az erő is csak akkor lesz áldást hozó és gyümölcsöző, ha fegyelmezett. Ezt a fegyelmet és öntudatos alárendelést a közös célnak hivatott belenevelni ifjúságunkba a leventemozgalom. […] Fegyelem nélkül nincs meg a közös célra való együttes munkának a lehetősége. Márpedig talpra állanunk, a nemzetek társaságában számunkra méltó helyet biztosítani csak céltudatos és megfeszített, fáradhatatlan munkával lehet.” A kormányzó kijelenti: 

„Ha a magyarság tovább ápolja szívében a nagy férfiaknak, az ősöknek szent örökségét, a hazafias áldozatkészséget, akkor a hősök nem hiába ontották vérüket.”

A világháborús hősi emlékmű Derecskén        Forrás: Derecske.hu

Magyar zsidók tiltakozásáról számol be a Pesti Hírlap november 17-én a francia Journal des Debats genfi információira hivatkozva. Arról írnak, hogy a Népszövetségi Tanács legközelebbi ülésszakának napirendjén ismét számos kisebbségi kérelem, panasz szerepel. 

„A kérelmek egyike Nagy-Britannia zsidó szervezeteitől származik, de olyan kérdésre vonatkozik, amely nem Nagy-Britanniát, hanem Magyarországot érinti. A magyar numerus claususról van szó. A magyarországi zsidók kijelentik, hogy ők nem bízták meg a kérvény szerzőit azzal, hogy a tanács elé vigyenek olyan pert, amelyet maguk akarnak elintézni saját kormányukkal. A többi ország zsidóinak az ő felfogásuk szerint nincs joguk beleavatkozni Magyarország ügyeibe és akciójuk nemcsak, hogy nem szolgál a javukra, hanem még veszélyezteti is őket.”

 A lap konklúziója: „Ilyen körülmények között a tanács aligha fogja fontolóra venni Nagy-Britannia zsidóinak kérését.”

Egy másik magyar ügy viszont napirendre kerül: „a tanácsnak foglalkoznia kell egy másik kérvénnyel, amely közvetlenül a magyar kisebbségektől származik. Ezt a kérvényt Erdély három magyar egyházának püspökei és egyháztanácsi elnökei írták alá. 

A kérvényben tiltakozás foglaltatik egy román törvényjavaslat ellen, amely alkalmas arra, hogy nagymértékben nehezítse a magánoktatást és a felekezeti oktatást.”

A zsidók egyenjogúsításának harmincéves jubileumáról és a pesti izraelita hitközség 125 éves fennállásáról emlékeznek meg a Dohány utcai zsinagógában. A Pesti Hírlap november 22-én úgy ír az ünnepségről: „A ragyogóan kivilágított templomot zsúfolásig megtöltötték a hívők, akik ájtatosan hallgatták dr. Fischer Gyula főrabbi bensőséges imáját a frigyszekrény előtt a hitközség további virágzásáért, s imádságos megemlékezését Ferenc Józsefről, halála évfordulója alkalmából.” Dr. Hevesi Simon főrabbi beszédében megemlékezik a recepcióról szóló törvény alkotóiról, többek között báró Eötvös Józsefről, s „lelkesen buzdította a magyarországi zsidóságot hithűségre és hazaszeretetre is”.

Hevesi Simon                        Forrás: Wikipédia

Kijelenti: nincs rá szükség, „hogy a magyarországi zsidóság szövetséget kössön a magyar nemzettel, mert hiszen a zsidóság a nemzet integráns része. De szükség van arra, hogy a magyar zsidóság szent vallása elismeréséért igaz hazafias érzülettel hálásnak bizonyítsa magát.” A főrabbi „üdvözletét küldte az elszakított országrészeken levő hitközségeknek és hittestvéreknek és annak a reménynek adott kifejezést, hogy mihamarabb elkövetkezik annak az ideje, hogy újra egyesülhessenek a magyar haza kebelében”. 

Hozzáteszik: „A nagy lelkesedést keltett beszéd után a főrabbi elmondta a magyar hiszekegyet, mire a templom közönsége a Himnuszt énekelte el.”

A Dohány utcai zsinagóga                                      Forrás: Wikipédia

Huszonöt százalékkal nőtt a Felvidéken a magyar szavazatok száma – adja hírül a Magyarország november 19-én. A lap prágai tudósítója a pártok számarányairól közli a választásokról kiadott hivatalos kimutatás alapján: „Az első menetben 9 magyar képviselő jutott be a képviselőházba, mégpedig 6 magyar nemzeti párti és 3 magyar keresztényszocialista párti. […] A következő menetekben még néhány magyar képviselőjelölt számíthat többségre.” A siker hátterét is megvilágítják. 

„A Magyar Nemzeti Pártnak javára szolgált, hogy egységes listán ment a választási harcba a német agráriusokkal, mert így a legutolsó választásokhoz viszonyítva 25 százalékkal lett nagyobb a magyar szavazatok száma.

 A tót felvidéki kerületekben 210 540 magyar szavazatot számláltak most, míg 1920-ban csak 165 875 magyar szavazatot adtak le.”