Így változtathatja meg a világot a venezuelai akció
A Politico annak feltérképezésére, hogy Nicolás Maduro bukása – és eltávolításának módja – milyen irányba tolhatja el a globális politikai erőviszonyokat, szakértőket szólaltatott meg. Ezek arra keresték a választ, miként értékelhető a Trump-kormány döntése, és milyen következményekkel járhat mindez a világpolitika egészére nézve.
Trump venezuelai támadása megváltoztathatja a világot Forrás: AFP
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Az Egyesült Államok venezuelai beavatkozása egyszerre hozott látványos fordulatot és nagy bizonytalanságot. Donald Trump elnök döntése, hogy meglepetésszerű katonai akciót indít, és eltávolítja Nicolás Madurót, néhány óra alatt lezárta azt a többéves patthelyzetet, amelyben Washington és Caracas egymást kerülgette szankciókkal, fenyegetésekkel és diplomáciai üzengetéssel. A Politico biztonságpolitikai szakértőket, regionális elemzőket és nemzetbiztonsági veteránokat kért meg: magyarázzák el, mi következhet most. A válaszok egy része ünneplő, más része óvatos, és bőven akad köztük olyan is, amely inkább figyelmeztetésnek tekinthető.
Trump venezuelai beavatkozása egyszerre hozott látványos fordulatot és nagy bizonytalanságot. Fotó: AFP
Ryan Berg: Trump döntése nem pusztán Caracasról szól
Ryan Berg szerint Trump döntése üzenet volt a teljes térségnek és azon túlra is. A szakértő állítja, a Trump-kormány komolyan veszi a nyugati féltekére vonatkozó stratégiát, és ennek részeként most egy „Trump-féle kiegészítést” is ráhúzott a régi doktrínákra. Berg külön hangsúlyozta az időzítést:
A művelet elindítása néhány órával azután, hogy Nicolás Maduro egy kínai különmegbízottal találkozott, egyértelmű jelzés Kínának.
Berg következtetése: Oroszország és Kína most még sürgetőbbnek érezheti, hogy bizonyítsa a saját szövetségeseinek, hogy van értelme hozzájuk kötődni. Ha azt a benyomást keltik, hogy a bajban csak a távolból nézik a fejleményeket, akkor a befolyásuk repedezni kezd.
#Venezuela: "Ryan Berg of @CSIS sees 3 scenarios: the Venezuelan army dumps @NicolasMaduro and seizes power; the United States negotiates a transition with him or part of his clique; or the regime collapses under America’s military campaign." @TheEconomisthttps://t.co/TbZ9gHBjjy
Könnyen elképzelhető, hogy Kína vádat emel egy tajvani vezető ellen
– hangsúlyozta Jutin Logan, a Cato Intézet védelmi és külpolitikai tanulmányok igazgatója. Logan visszafogottabb a geopolitikai „világfordulat” gondolatával szemben. Azt mondja, a venezuelai rajtaütés hatása a globális erőegyensúlyra önmagában korlátozott. De szerinte két apró, mégis veszélyes mellékhatás könnyen kinőheti magát. Az első a jogi indoklás. Logan úgy látja, a Trump-kormány érvelése – hogy a támadás törvényes, mert Maduróval szemben amerikai vádemelés történt – precedenst adhat mások kezébe.
Szerinte Kína akár hamis indokokra építve is megteheti, hogy vádat emel egy tajvani vezető ellen, és ezzel „megágyaz” egy későbbi agressziónak.
Ebben a helyzetben az Egyesült Államoknak Logan szerint kényelmetlen lenne a védekezés: azt kellene bizonygatnia, hogy az analógia nem áll, mert az amerikai vádemelés törvényes, míg a kínai nem az. A vita így nem a cselekményről, hanem a definíciókról szólna, és ez ritkán jó pozíció. A második mellékhatás Trump kiszámíthatatlansága. Logan szerint az elnök büszkélkedik ezzel, és a venezuelai akció ezt a képet csak erősíti.
Más országok vezetői így még komolyabban vehetik azt a gondolatot, hogy az amerikai külpolitika szeszélyes, és ehhez igazítják a saját védelmüket: szorosabb kapcsolatok Kínával vagy Oroszországgal, illetve új menekülőútvonalak kidolgozása, hogy elkerüljék, hogy egyszer csak ők is célkeresztbe kerüljenek.
Venezuelai olaj nélkül Kuba politikai rendszere végleg összeomlik
– figyelmeztet Stephen Kinzer. A szakértő szerint Trump gondolkodását erősen meghatározza az erőforrások kérdése.
A venezuelai olaj az ő olvasatában nagy nyeremény, amelyből Trump geopolitikai fegyvert csinálhat.
Ha Washington azt kéri a világtól, hogy ne vásároljon olajat Oroszországtól és Irántól, akkor Trump – Kinzer szerint – szívesen mondaná: adok helyette venezuelait. Kinzer ugyanakkor azt is állítja, hogy Marco Rubio külügyminiszter motivációja még közvetlenebb. Ő egy olyan floridai politikai közegből jön, ahol Kuba kérdése évtizedek óta identitáskérdés. A cél: Castro rendszerének megdöntése – még akkor is, ha Fidel Castro már meghalt. Kinzer szavai szerint
Rubio és támogatói a venezuelai beavatkozást nem önmagában tartják fontosnak, hanem azért, mert így elvághatják Kuba életvonalát.
A logika egyszerű: venezuelai olaj nélkül Kuba politikai rendszere összeomolhat.
Trump destroys his tough-on-drugs cred – In @GlobeIdeas, @stephenkinzer says Trump gutted his antidrug credibility by pardoning ex-Honduran president and convicted drug kingpin Juan Orlando Hernández.https://t.co/nxYwm5TJM1
Emma Ashford, a Stimson Center nagystratégiai programjának vezető munkatársa szerint Latin-Amerika mindig külön tér volt az amerikai politikában. Még amikor az Egyesült Államok alapító gondolkodói távolságtartást hirdettek Európa hatalmi játszmáitól, a saját féltekén már akkor is különleges érdeket ismertek el.
Ashford úgy véli, Maduro éjszaka közepén történő elfogása valószínűleg több hazai és nemzetközi jogszabályt is sérthetett, de ez nem áll ellentétben az amerikai hagyománnyal: ha a „hátsó udvarról” van szó, Washington sokszor rugalmasabban kezeli a szabályokat.
A szakértő szerint a legfontosabb üzenet az, hogy a Trump-kormány komolyan gondolja a Monroe-doktrína „Trump-kiegészítését”, amely a nem a féltekén lévő versenytársakat távol tartaná a régiótól.
Ennél egyértelműbb jelzést nehéz lett volna adni: a Maduróval tárgyalni érkező kínai delegációt is a légitámadások hangja ébresztette fel.
Ashford azonban figyelmeztet: a rezsimváltás iránti amerikai igény a nyugati féltekén is katasztrofális lehet, ahogy a Közel-Keleten is az volt. A jelenlegi terv szerinte szerény vezetőcserének tűnik: Maduro megy, jön valaki együttműködőbb a rezsim köreiből.
Ashford szerint ez a vízió könnyen rosszul sülhet el: katonai puccs, utcai zavargások, végül még nagyobb amerikai beavatkozás is jöhet.
A történelmi tapasztalat pedig az, hogy a „célzott” rezsimváltások következményeit ritkán sikerül előre eltalálni.
I joined this Politico symposium on the geopolitical implications of the Maduro seizure to argue: this may be an attempt to signal seriousness about the "Trump Corollary" to the Monroe Doctrine to China, but it might just send a message of fecklessness. https://t.co/Yd49VpzAzg
Hosszabb távon Venezuela sokkal nagyobb szerepet játszhat a globális olajpiacon
– vélekedett Bob McNally, a Rapidan Energy Group alapítója és elnöke, geopolitikai elemző. Szerinte rövid távon a venezuelai nyomásgyakorlás olajpiaci szempontból kis jelentőségű tényező. A globális piacok bőséges ellátással rendelkeznek, és Venezuela csak körülbelül négy százalékkal járul hozzá Kína és az Egyesült Államok nyersolaj-importjához.
Igen, a kínai finomítók sajnálnák az olcsó hordók elvesztését, de ez nem rázza meg Pekinget stratégiai értelemben.
Hosszabb távon azonban Venezuela hatalmas, bár költséges tartalékai miatt sokkal fontosabb szereplő lehetne. McNally fontos megjegyzése, hogy a történet még nem ért véget. Maduro amerikai őrizetben van, de az átmenet nincs lezárva. Nem világos, ki jön, mikor jön, és milyen külpolitikai irányt vesz majd. Egy dolgot lát biztosnak:
Trump eltökélt, hogy Venezuela legyen a „Trump-kiegészítés” első, kézzelfogható példája, és addig folytatja a nyomásgyakorlást, amíg úgy nem látja, hogy Amerika külpolitikai, nemzetbiztonsági, kábítószer-ellenes és energiaügyi érdekei teljesülnek.
Trump külpolitikájának állandó eleme, hogy személyekre fókuszál. Fotó: AFP
Daniel W. Drezner egyetemi dékán szerint a lépés egyik érdekes következménye az lehet, hogyan reagálnak rá más állam- és kormányfők.
Drezner azt gyanítja, hogy Trumpék ezt a precedenst fenyegetésként is használják majd: a gyenge vezetők azt érezhetik, ők lehetnek a következők.
És ez a fenyegetés – teszi hozzá – akár hatásos is lehet azokkal szemben, akik nem számíthatnak nagyhatalmi védelemre. A másik oldal viszont az, hogy sok vezető még szorosabban keres majd kapcsolatot más nagyhatalmakkal, politikai biztosítékként Washington ellenében.
Bonyolítja saját nagy stratégiáját
– vélekedett Daniel R. DePetris, a Defense Priorities munkatársa és a Chicago Tribune külpolitikai rovatának szerzője. Szerinte a művelet katonailag kifogástalanul volt megtervezve és végrehajtva.
Trump büszke lehet, Maduro pedig – aki túlélte az első Trump-kormány maximális nyomását – most amerikai bíróság előtt találhatja magát.
DePetris szerint az akció azt mutatja, hogy Trump komolyan gondolja a nyugati féltekére vonatkozó „Trump-korolláriumot”. Latin-Amerika rövid idő alatt háttérterületből fő színtérré vált.
– így összegzett Leland Lazarus, a Lazarus Consulting alapítója. Szerinte Maduro eltávolítása az Egyesült Államoknak több célt is szolgálhat egyszerre:
az olajárak csökkentése,
a kábítószer-kereskedelem visszaszorítása,
Kína–Oroszország–Irán kiszorítása és
a regionális ellenfelek – Kuba, Nicaragua – gyengítése.
Szerinte ezzel párhuzamosan beindulhat a „rohanás” a venezuelai erőforrásokért. Kína különösen nagyot bukhat: olajellátás és több tíz milliárd dollárnyi hitel kerülhet veszélybe.
Lazarus aggálya, hogy a Monroe-doktrína hivalkodó emlegetése ellenállást válthat ki a térségben, mert sokan nem kérnek az amerikai imperializmus visszatéréséből.
A másik nagy gond szerinte a „másnap” terve. Trump azt mondta, az Egyesült Államok irányítani fogja Venezuelát a békés átmenetig – csakhogy a békés átmenet nem varázsszó, hanem munka, kompromisszum és kockázat.
Lazarus felveti a legsötétebb forgatókönyvet is: mi van, ha Maduro belső köre elhúzódó gerillaháborút indít, külső fegyverekkel és támogatással?
Ezeket a kérdéseket szerinte most kell megválaszolni, különben könnyen jöhet egy iraki vagy afganisztáni típusú történet ismétlése.
Ukrajnának és Tajvannak nagyon félnie kell
– figyelmeztet Ryan Crocker volt amerikai nagykövet. A szakértő elsőként az 1989-es panamai Igaz ügy hadműveletet idézi fel, amely Manuel Noriega bukását és letartóztatását hozta. Akkor egyértelmű politikai lezárás következett, még ha a művelet költséges is volt. Venezuelában azonban szerinte sokkal kevésbé világos, mi jön.
Maduro távozott, de a rezsim szerkezete megmaradt, alelnöke elnökké esküdött fel.
Crocker szerint az a fő kérdés, hogy az Egyesült Államok hogyan tudja irányítani a folyamatokat úgy, hogy közben nincs katonailag jelen Venezuelában. Úgy véli, a következő lépések sokat elárulnak majd.
Ha Oroszország és Kína nem reagál érdemben, az azt jelezheti, hogy elfogadják az új erőviszonyokat. Ebben az esetben Ukrajnának és Tajvannak kell igazán aggódnia, mert azt láthatják: a nagyhatalmak nem feltétlenül lépnek fel, ha egy országot erővel félreállítanak.
Kuba és Nicaragua attól tarthat, hogy ők lesznek a következők. Fotó: AFP
Stephen McFarland nyugalmazott amerikai diplomata, korábbi guatemalai nagykövet, aki több latin-amerikai országban, valamint Irakban és Afganisztánban is szolgált szerint fordulóponthoz érkezett az amerikai–latin-amerikai kapcsolat. Új „Monroe-doktrína-korszak” kezdődhet, mert az Egyesült Államok nemcsak elfogta Madurót, hanem azt is közölte, hogy irányítani fogja Venezuelát az átmenetig, visszaszerzi az amerikai vállalatoktól elkobzott érdekeltségeket, és újjáépíti az olajipart az amerikai energiaellátás biztosítására.
McFarland érthetetlennek nevezi, hogy Trump minimalizálta María Corina Machado szerepét, aki szerinte egyesítette az ellenzéket, és győzelemre vezette azt a 2024-es választáson.
A régió országai McFarland szerint vegyesen reagáltak. Kuba és Nicaragua attól tarthat, hogy ők lesznek a következők, Kolumbia és Mexikó pedig attól, hogy az Egyesült Államok katonai akciót indít a drogkartellek ellen. Hosszabb távon McFarland azt várja, hogy a térség újraértékeli a saját – szerinte nagyon korlátozott – elrettentő képességét, és idővel több kapcsolatot épít ki a régión kívüli szereplőkkel.
Ez viszont rossz előjel lehet Washington hosszú távú érdekei szempontjából: egy olyan kontinens, amely fél Amerikától, nem fog hatalmas partnerként tekinteni rá.
A kritikus kérdés szerinte az, hogy az Egyesült Államok képes-e stabil demokratikus átmenetet menedzselni Venezuelában. Ha nem, és beleragad, mint Irakban vagy Afganisztánban, akkor elúszhat a nagy tét is.
Az Egyesült Államok éppen most adta fel a magaslatot, amelyről világszerte támogatást tudott volna gyűjteni Tajvan védelmére
– vélekedett Curt Mills, az American Conservative magazin ügyvezető igazgatója. Szerinte a venezuelai akció egyik legjelentősebb következménye nem Caracasban, hanem Tajvan ügyében mérhető. Úgy látja, az Egyesült Államok feladott egy erkölcsi és politikai „magaslatot”, ahonnan támogatást gyűjthetett volna Tajvan védelméhez. Mills szerint az adminisztráció tervhiánya is aggasztó.
Rodríguez nem tűnt együttműködőnek: követelte Maduro szabadon engedését. Fotó: AFP
Trump Mar-a-Lagóban úgy tűnt, nyitott rá, hogy Maduro jobbkeze, Delcy Rodríguez kövesse őt. Csakhogy Rodríguez nem tűnt együttműködőnek: követelte Maduro szabadon engedését, és azt mondta, számára csak ő a legitim vezető.
Innen nézve Mills felteszi a kérdést: újra be kell avatkoznia Amerikának? Mills szerint az egyetlen igazán nagy stratégiai indok az lehetne, hogy Kínát blokkolják a térségben.
Csakhogy Trump közben azt ígérte Pekingnek: „Nem lesz probléma. Megkapják az olajat.”
Mills szerint ez önmagában is beszédes.
Túl korai még bárkinek is ünnepelni egy potenciális, olajjal támogatott erőforrás-boomot
– figyelmeztet Diego Rivera Rivota, a Columbia Egyetem Globális Energiapolitikai Központjának vezető kutatója. Szerinte a művelet történelmi, és valóban a Maduro-rezsim végét jelentheti – de még nem tudni, ki irányítja majd az országot. Lehet amerikai vezetésű átmenet, lehet Delcy Rodríguez és a régi apparátus vagy valami más. Ebben a bizonytalanságban a geopolitikai következmények szerinte bonyolultak, és mélyebbre nyúlhatnak, mint elsőre tűnik.
Rivera Rivota szerint más fővárosok a történteket úgy is értelmezhetik, mint egy olyan rendszer felé való elmozdulást, ahol a nagyhatalmak befolyási övezeteket működtetnek – a XIX–XX. század logikája szerint.
Az olajpiacon viszont óvatosságra int. A nagy készletek nem jelentik azt, hogy az ország gyorsan sok olajat tud a piacra önteni. Venezuela termelése 1997-ben napi 3,5 millió hordó volt, 2024-re viszont napi 0,9 millió hordóra esett vissza, a rossz gazdálkodás és a korrupció miatt. A trend megfordítása szerinte lehetséges, de drága, lassú és stabilitást igényel.
Ráadásul a világ 2006 óta megváltozott. A kereslet kilátásai bizonytalanok, a növekedés korlátozott, és a 2030-as években stagnálás is jöhet. Latin-Amerikában közben Brazília és Argentína növelte a termelést, Guyana pedig 2025-ös előzetes adatok szerint a nulláról szinte Venezuela jelenlegi szintjére ért.
Összességében Rivera Rivota szerint túl korai lenne ünnepelni egy „olajalapú boomot”.
A reakciók gyorsan megmutatták a megosztottságot. Fotó: AFP
Mie Hoejris Dahl dán szabadúszó újságíró szerint január 3-a sokkolta Latin-Amerikát és a világot. A reakciók gyorsan megmutatták a megosztottságot: Kolumbia, Brazília és Mexikó vezetői sietve elítélték a támadást, és mindannyian az elmúlt hónapokban Trump fenyegetéseinek és retorikai nyomásának célpontjai voltak. Dahl szerint ez a félelem is ott van a nyilatkozatok mögött: attól tarthatnak, hogy egyszer ők is sorra kerülnek. A szakértő azt mondja, a támadás élesebbé tette a regionális és globális törésvonalakat.
Az egyik oldalon Maduro autoriter szövetségesei állnak – Kuba, Irán, Oroszország –, amelyek imperialista túlkapásnak tekintik az akciót. A másik oldalon azok a demokratikus szereplők, akik régóta szeretnék Maduro végét, de nem értenek egyet az erőszakos rezsimváltással.
Latin-Amerikán belül is kettészakadás körvonalazódik: a Trump-párti, többnyire jobboldali vezetők üdvözlik a váltást, míg a semlegesebb, gyakran baloldali elnökök szuverenitási okokból elítélik. Dahl szerint a következő hetekben a latin-amerikai vezetők nyilvánosan a békéről, a szuverenitásról és a nemzetközi jogról beszélnek majd a multilaterális fórumokon. Ugyanakkor még a leghangosabb kritikusoknak is erős ösztönzőjük lesz arra, hogy csendben megnyugtassák Washingtont.
Sok kormány többet fektethet a drogellenes küzdelembe és a migráció ellenőrzésébe – mert ez most politikai biztosíték is lehet.
A megszólalók között van, aki geopolitikai erődemonstrációt lát, van, aki veszélyes precedenst. Egyvalami azonban közös: mindenki a folytatásról beszél, nem a műveletről.
Borítókép: Nicolás Maduro és Donald Trump (Fotó: AFP)
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
Trump lecsapott Venezuela elnökére
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!