A nemzeti sorskérdésekre keresi a választ a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület

A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület idén harmincéves. A jubileum kapcsán beszélgettünk Győri Enikővel, a szervezet elnökével az egyesület múltjáról és jelenéről, valamint arról is, hogy milyen témákról volt szó az egy éve elindított Sorskérdéseink című programsorozatukon.

– Harminc éve jött létre a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület, az MPEE. Miért jelentett ez akkor mérföldkövet a polgári erők számára?

– Emlékezzünk vissza, hogy akkoriban milyen éveket éltünk. Elbukott a jobbközép, keresztény-konzervatív kormány 1994-ben, és demokratikus választásokon visszatért a hatalomba a posztkommunista párt mint legnagyobb politikai erő. A kormányra kerülésüket az egykori demokratikus ellenzékből a liberális párt tette lehetővé. Ez egy elég nagy megrázkódtatás volt mindazoknak, akik azt gondolták, hogy a rendszerváltás azt is jelentette, hogy a posztkommunistáknak már nem nyílik tér a politikában. Ráadásul nagyon komoly támadások érték a jobboldalt, és valós veszély volt, hogy a polgári alternatívát ellehetetlenítik. Ennek szabtak gátat olyan kiváló gondolkodók, akik nemcsak önmagukért léteztek, hanem egy közösségért. Mádl Ferenc, Granasztói György, Martonyi János és társaik tenni akartak, felelősséget éreztek Magyarországért. A szellemi segédletükkel tudott kibontakozni egy polgári alternatíva a politikában is. Az 1995-ben tartott Polgári Gondola során született egy nyilatkozat, ami tulajdonképpen egy hitvallás. Ezt a tavaly októberben, az Orbán Viktor miniszterelnök részvételével tartott harmincadik Polgári Gondolán megerősítettük, mert az értékek, a meggyőződés és a felelősségérzet változatlan. De eltelt harminc év.

– Milyen szerepet tölt be az egyesület napjainkban?

– Most nem a polgári alternatíváért kell megküzdeni, hiszen 16 éve polgári kormányzás van Magyarországon. Ehhez kell egy szellemi holdudvart biztosítani. Tíz évvel ezelőtt született meg Az idők jelei elnevezésű kezdeményezés, miután az egyesület azt érezte, hogy vannak olyan fontos nemzeti ügyek, amelyekben meg kell szólalni. Az egyesület nem egy értéktartalomtól független civil szervezet. Ez egy olyan keresztény-konzervatív meggyőződésű szervezet, amely ezt nyíltan meg is vallja.

De szabad gondolkodók egyesülete, akik nagyon komoly felelősségérzettel rendelkeznek, és úgy vélik, hogy rendszeresen meg kell nyilvánulniuk. Voltak olyan helyzetek, amikor az egyesület tiltakozott, nyilatkozatot adott ki, örömtelit és panaszkodót egyaránt. Az egyesületet mindig is az óvó, aggódó és a jobbító szándékú vitára való készség jellemezte.

– Milyen céllal indult el egy évvel ezelőtt a Sorskérdéseink című programsorozat?

– Az idők jele rendezvénysorozat óta eltelt tíz év, és megint olyan sokat változott a világ. Osztie Zoltán atya javasolta, hogy a nemzeti sorskérdésekről induljon újra egy közös gondolkodás. Ezért kezdtük el pont egy évvel ezelőtt, az egyesület 29. születésnapján a Sorskérdéseink című projektet. Nem gondoljuk, hogy a bölcsek köve bárkinél ott van, ezért a cél, hogy gondolkodjanak együtt azok, akik osztják a egyesület értékeit és az aggodalmunkat Magyarországért, valamint a magyar nemzetért. Mi nem a napi politikában veszünk részt, hanem olyan kérdésekkel foglalkozunk, mint az emberi méltóság, a szellemi szuverenitás, az állami szuverenitás, a közéleti kultúra. Ez nem a politika frontvonalában lévők feladata, hanem egy szellemi holdudvarnak. Soha nem szabad a szerepeket összekeverni, egy szellemi holdudvar feladata az, hogy gondolkodjon, javaslatokat készítsen. Aztán a politika majd eldönti, hogy mit hasznosít belőle, mert a politikai felelősség a politikusoké.

Ha már szellemi génbanknak nevezte Orbán Viktor miniszterelnök az évértékelőn az egyesületet, akkor ahhoz méltónak kell lenni. Tehát feladatunk, hogy az a történelmi szerep, amit az egyesület betöltött, egy megújult formában, de ugyanazon értékek mentén, a következő generációknak továbbadva is megmaradjon egy inspirációs forrásként.

– Milyen műhelytitkokat lehet tudni a Sorskérdéseink programsorozatról?

– Hat munkacsoport működik a programon belül. Az emberi méltóság és az élet védelme csoport; a szellemi és az állami szuverenitás; a közéleti kultúra a mindennapokban; a migráció, népesedéspolitika, generációk együttélése; a jelenünk és jövőnk a digitális világban; valamint a nemzetek a globális világban csoport.

– Miért ezekre a területekre esett a választásuk?

– Iszonyú nehéz téma a lassan mindent átható digitalizáció. A mai világban nagyon nehéz eligazodni, az idősebb generációknak pedig még nehezebb. De felmerül, hogy miként tudjuk ezeket a modern technológiákat akár a nemzet sorsának jobbítására fordítani. Sokat beszélünk a népesedéspolitikáról, de most ne a politika szintjén essen szó róla, hanem sorskérdésként. A demográfia egy nemzet túlélési képessége. Látjuk, hogy milyenek a világtendenciák, egyes országok egészen tragikus helyzetben vannak. Magyarország sincs könnyű helyzetben, de nagyon erős a családpolitikánk, amit folytatni kell. Ám vannak olyan korlátok, amelyeket nehéz átütni. Látjuk, hogy bármennyire generózus a magyar családpolitika, nagyon nehéz, hogy ez a termékenységi rátában is tartósan megmutatkozzon. Gondolkodni kell arról, hogy miként lehet ezt még jobban csinálni, mennyire az állam feladata, a társadalom mit fogad be, és mivel lehet a demográfiai biztonságot elérni. Ezek nem egyszerű kérdések, ezért szerintem kimondottan egészséges, hogyha sokakat meghallgatva elindul erről egy eszmecsere. Magyarország helye a globális világban ugyancsak fontos téma. Egy teljesen új geo­politikai helyzet van, amelyben kérdés, hogy miként tartjuk meg a szuverenitásunkat, miközben együttműködünk a világ más régióival.

Sokakat aggaszt az egyesületben a közbeszéd és a közéleti kultúra helyzete. Egy magára valamit adó polgári egyesület nem mindig azonosul a politika mai stílusával. Biztos jó-e ez az irány, ez megállíthatatlan, vagy azt lehet mondani, hogy állj? Felhívhatjuk a magyar társadalom figyelmét arra, hogy nem kell mindig követni a világtendenciákat, mert nem biztos, hogy ezek hosszú távon jóra vezetnek.

A jubileumi konferenciánkon a munkacsoport vezetői bemutattak egy köztes állapotot, amit átbeszéltünk és megvitattunk. Ez egy jó inspiráció volt mindannyiunknak, hogy a munkát miként lehet tökéletesíteni, majd májusra véglegesíteni, és bemutatni az eredményeket.

– Milyen visszajelzések érkeztek az eseményeken a hallgatóság részéről?

– Az országban legalább ötven rendezvényt tartottunk, és azt érzékeltük:  komoly igény mutatkozott arra, hogy a résztvevőket meghallgassák. Mindenhol volt egy előadás, amelyre helyben lehetett reagálni. Ezt szerencsére sikerült az aktuálpolitikától távol tartani, mert látjuk, hogy milyen könnyű kiforgatni egy-egy mondatot. Az általános visszajelzés az volt, hogy jó újra beszélgetni. Méghozzá nemcsak a digitális térben, hanem fizikai találkozások során is. Ugyanis mostanában egy kicsit kevesebb a vita, az eszmecsere, a közös gondolkodás, mint régebben. Az 1990-es években azért sokkal több ilyen volt, aztán a polgári körök idején még több, de most valahogy ezekre kevesebb energia és figyelem jut. Egy iszonyúan felgyorsult világban élünk, és ha valaki egy napig nem olvas híreket, akkor már nem érti, hogy mi történik.

– Milyen dilemmákkal szembesültek a beszélgetések során?

– Az emberi méltóság kérdésével a szülésnél vagy avval, hogyan lehet méltóságteljesen megöregedni. Mennyi ebben az állam feladata? Mi az egyén feladata? Ezek olyan nehéz értéktartalmú kérdések, amelyekre a napi rohanásban nem jut idő, de most sokakat sikerült meghallgatni. Komoly belső vita volt, hogy ezekről ki mit gondol, de az a jó, ha tudunk egymás gondolataiból inspirálódni.

– Tud olyan témákat mondani, amelyekkel hosszabb ideje foglalkozik az egyesület?

– Az egyik ilyen a felsőoktatás, amivel már négy éve foglalkozunk. A közoktatás témájában is az iskolaigazgatóktól kezdve oktatáskutatókig nagyon sokakat megszólítottunk. Leültettük egymással a szakértőket és a döntéshozókat, amit mindenki hasznosnak ítélt. Szeretném, ha ők többet találkoznának, és inspirálódnának egymásból. Nagyon megrendítő a mentálhigiénés egészség ügye. Keveset beszélünk róla, de nagyon sok probléma van a gyerekekkel, fiatalokkal. Egyre több az instabil személyiség. Felmerül a kérdés, hogy mit lehet velük kezdeni, milyen az ellátórendszer, mert így dől el, milyen felnőtt lesz belőlük. Erről is nagyon sokat kell beszélni. De foglalkoztunk zeneoktatással is, hogy van-e utánpótlás a komolyzene területén. Magyarországon nagy kincs a komolyzene, fantasztikus zenekaraink vannak, de kérdés, hogyan marad meg ez a színvonal. Tehát egészen speciális területekről a nagy rendszerekig, mint az oktatás, nagyon sok téma terítékre került. Az ünnepi konferenciánkon egyértelművé vált, hogy a családpolitikával, az eddigi eredményekkel és azzal is foglalkozni kell, hogy a számok terén miért nem látni egy lineáris fejlődést.

Ha Magyarország a GDP öt százalékát költi a családpolitikára, akkor az eredmények miért nem jönnek lineárisan? Akkor ássunk a mélyére, és találjuk ki, hogy mi az, ami hatékony, mi az, ami talán nem volt annyira sikeres, és mit kell tennünk annak érdekében, hogy több gyerek szülessen. Meggyőződésem, hogy ehhez nagyon fontos a biztonság, hogy jó legyen itt élni. Ezt kell kialakítani ahhoz, hogy a fiatalok úgy döntsenek, hogy több gyereket vállalnak.

– Van olyan terület, amivel eddig nem foglalkoztak, de a beszélgetések során kiderült, hogy igény mutatkozik rá?

– Eddig keveset foglalkoztunk a gazdasággal. Én gazdaságpolitikus vagyok, ezért örülök, hogy erre most kimondottan igény van. Az idei terveinkben szerepelnek a magyar gazdaságpolitikai lehetőségek és az eligazodás a jelenlegi pénzügyi világban. Már korábban is voltak ilyen viták, de most az egyesület úgy döntött, hogy ebbe a témába is belevág. Ez egy olyan kérdés, amit érdemes nem a napi politika szintjén megvitatni, a választási kampány hevében, hanem majd nyugodtabb körülmények között.

– Ön nemcsak az egyesület elnöke, hanem a Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselője is. Hogyan lehet ezt a szellemi műhelymunkát a napi politikától hátrébb lépve végezni?

– Az alapítók szellemisége és öröksége nagyon erős. Ez határozza meg a munkát. Tehát itt nincsenek percemberek, nem is lehetnek, azoknak nem nyílik tér. Az egyesületben van igény a dolgok megértésére és megvitatására. Elvárás, hogy a szellemnek szárnyalnia kell. De attól ódzkodunk, hogy ezt a politika felhasználja vagy kiforgassa. Ezért a nagy vitáinkat vagy a Sorskérdéseink című programsorozat eredményeinek nyilvánosságra hozatalát májusra időzítjük. Ez nem véletlen, mivel nem az a cél, hogy az egyesület beszálljon a választási kampányba.

– Milyen formában tervezik ismertetni az eredményeiket?

– Kiadunk egy kötetet, és szervezünk egy bemutató konferenciát is.

Borítókép: Győri Enikő, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke (Fotó: Ladóczki Balázs)