5 film, ami után büszke leszel rá, hogy nő vagy

Íme öt film, amelyek nőnapon különösen jól működnek. Összeállításunkban nem klasszikus értelemben vett női filmeket, női sorsokat bemutató drámákat szedtünk össze, hanem klasszikus zsánerfilmeket, amelyek műfaji kötöttségeik ellenére mégis képesek valami fontosat elmondani a nőiségről.

Aligha gondolnánk, hogy egy gyikos űrlényekről szóló sci-fi középpontjába az anyaság kerül. Forrás: TMDb

A bolygó neve: Halál (1986)

Miután Ellen Ripley (Sigourney Weaver) túléli a Nostromo katasztrófáját, évtizedekkel később ébred fel hibernációból. Kiderül, hogy a bolygót, ahol korábban a xenomorphokkal találkozott, időközben kolonizálták – ám a telepesek eltűntek. Egy katonai egységgel tér vissza a helyszínre, hogy kiderítse, mi történt. A romok között egyetlen túlélőt találnak: egy kislányt.

Első ránézésre a A bolygó neve: Halál tesztoszteronszagú akció-sci-fi: tengerészgyalogosok, fegyverek, idegen szörnyek. Valójában azonban az egyik legszebb, anyaságról szóló  film.

Azért is kapott helyet a listánkon, mert bár az anyaságról sok film mesél sokkal bensőségesebben, életszerűbben, de sci-fi/horrorba ágyazva aligha. Ripley története a veszteségről szól: amikor felébred a hosszú hibernációból, megtudja, hogy a lánya az eltelt évtizedek alatt felnőtt és meghalt. Nemcsak a legénységét és a munkáját veszítette el, hanem az anyai szerepét is. Ez ad súlyt annak, amikor találkozik Newttel: két összetört életből születik egy új család. A film végső konfliktusa is szimbolikus: Ripley szembekerül az idegen királynővel. Anya áll szemben anyával, mindketten a saját „gyerekeiket” védik. A sci-fi akció mögött így egy nagyon emberi történet húzódik a gondoskodásról és a kötődésről.

Mulant nem a különleges képességei teszik egyedivé, hanem hogy felismeri, hogyan tudja ezt a közösség javára fordítani. Forrás: TMDb

Mulan (2020)

A legenda szerint Mulan apja helyett vonul be a hadseregbe, amikor a birodalom háborúba lép. Férfinak álcázva csatlakozik a katonákhoz, miközben folyamatosan attól kell tartania, hogy leleplezik. A harcok során azonban kiderül, hogy különleges belső erő – a csí – rejlik benne, amely segíti a csatákban és a döntésekben is. A Mulan a Disney élőszereplős remake-lázának egyik legérdekesebb filmje: nemigazán képes megidézni az alapjául szolgáló rajzfilm báját, és a mozikasszáknál is elhasalt, a kritika sem szerette. 

Mégis van benne valami, amiért érdemes a figyelemre, mert a fősodor filmjeitől eltérően nagyon konzervatív szemlélettel beszél a másságról. 

Mulan nem az egyetemes nőiség megtestesítője, már amennyiben a karakter maszkulinitását nézzük, és a mese sem arról szól, hogy a nemi szerepek simán felcserélhetőek. Mese lévén a Mulan inkább egy univerzális üzenetet fogalmaz meg: rendben van, ha valaki különbözik. Mulan esetében ez a másság a harcos természet, a belső erő. A kérdés az, hogy az ember miként tudja ezt a közösség szolgálatába állítani, egyéni adottságai, képességei miként képesek túlmutatni önmagán. Ezt a másságot viszont a közösség nem fogadja el rögtön: Mulánnak másodszorra és harmadszorra is bizonyítania kell, és itt a film behoz egy gyönyörű párhuzamot egy olyan karakterrel, aki Mulánnál is erősebb, mégsem jár sikerrel. Mulánnak azért sikerül magát elfogadtatnia, mert megvan hozzá az igazi ereje, és ez a jelleméből fakad, nem puszta ütöm-vágom csíparádéból.

Wonder Woman komolyan veszi magát, nem ironizál és nem próbálja magát a férfiakhoz hasonlítani. Forrás: TMDb

Wonder Woman (2017)

Diana hercegnő (Gal Gadot) az amazonok szigetén nő fel, egy harcosokból álló társadalomban. Amikor egy amerikai pilóta lezuhan a part közelében, Diana először találkozik a külvilág háborúival. Úgy hiszi, a konfliktus mögött Árész, a háború istene áll, ezért elindul az emberek világába, hogy megállítsa. Az első világháború káoszában Diana lassan rájön, hogy az emberi természet sokkal bonyolultabb, mint egyetlen gonosz isten története.

Patty Jenkins rendezése megmutatja, hogy a női hős nem szükségszerűen a férfi hős „női változata”, sőt főszereplője sem a férfi főszereplő(k) lealacsonyításával kerül magasabb polcra, hanem vele együtt, egymást támogatva, kiegészítve érik el céljukat: ami ebben az esetben természetesen mi más is lehetne, mint a világ megmentése?

A Wonder Woman nem ironizál a szuperhős zsánerrel, hanem teljes komolysággal vállalja azt, és talán ezért is emelkedik ki a hasonszőrű társai közül. Diana ugyanis klasszikus hősfigura: a fellegekben jár, márványszoborként magasodik fölénk a tökéletességével. A filmben nyoma sincs a deheroizálásnak, és ez üdítő változatosság egy olyan korszakban, amikor a műfaj gyakran cinikus önreflexióba menekül.