5 film, ami után büszke leszel rá, hogy nő vagy

Íme öt film, amelyek nőnapon különösen jól működnek. Összeállításunkban nem klasszikus értelemben vett női-filmeket, női sorsokat bemutató drámákat szedtünk össze, hanem klasszikus zsánerfilmeket, amelyek műfaji kötöttségeik ellenére mégis képesek valami fontosat elmondani a nőiségről

A nemzetközi nőnap remek alkalom arra, hogy olyan filmeket vegyünk elő, amelyek emlékeztetnek rá: a nő sokféle. A listánkban szereplő filmek között akad karrierkomédia, szuperhősfilm, sci-fi akció, igaz történeten alapuló dráma és klasszikus meseadaptáció is. Ami közös bennük, hogy mind más oldalról beszél a női erőről: önbizalomról, kitartásról, anyaságról vagy épp arról, hogyan lehet valaki önmaga akkor is, ha a világ nem erre rendezkedett be.

A Doktor Szöszi egyszerre feminista és feminista-kritikus komédia, tökéletes választás lehet egy nőnapi mozizáshoz. Forrás: TMDb

Doktor Szöszi (2001)

Elle Woods (Reese Witherspoon) első pillantásra tipikus kaliforniai plázacica: rózsaszín ruhák, chihuahua és divatmagazinok. Amikor azonban a barátja szakít vele, mert szerinte „komolyabb” nőre van szüksége a politikai karrierjéhez, Elle elhatározza, hogy bebizonyítja az ellenkezőjét. Jelentkezik a Harvard jogi karára – és mindenki legnagyobb meglepetésére be is jut. Az egyetem világában azonban hamar kiderül, hogy a rózsaszín kosztümök és a Harvard jogi könyvtára ritkán járnak együtt. Elle-nek nemcsak a tananyagot kell megtanulnia, hanem azt is, hogyan bizonyítsa be: a sztereotípiák nem írják le, ki is ő valójában.

Vannak filmek, amelyek után az ember egyszerűen jobban érzi magát a bőrében – már ha nő, de férfiként sem nehéz azonosulni vele. A Doktor Szöszi pont ilyen film, egyszerűen arról szól, hogy szöszinek nem szólt senki, hogy szőke plázacicák ritkán kerülnek be a Harwardra, ezért ő bekerül. 

Nem külső megerősítéseket keres, hanem magából nyeri az önbizalmát. Fontos üzenet, Doktor Szöszi pedig fontos ikon, mert nem csak erős nő, de nőies is, kifejezetten az ezzel járó attribútumokból kovácsol előnyt, erényt - még ha ezt egy komédiában erős túlzásokkal is teszi. Ezen felül az expozíció tele van zseniális karikírozós jelenetekkel, például mikor a szülők rosszallóan martinit szürcsölgetve a medence mellett fejtegetik a lányuknak, hogy a Harward nem valami jó hely, hiszen tele van szürke, unalmas, hovatovább, csúnya emberekkel.

Erin Brockovich minden szempontból támadhatatan feminista ikon lett, úgy a valóságban, mint a mozivásznon. Forrás: TMDb

Erin Brockovich (2000)

Erin Brockovich (Julia Roberts) egyedülálló anya, aki nehéz anyagi helyzetben próbál boldogulni. Egy kis ügyvédi irodában kap munkát, ahol véletlenül rábukkan egy furcsa ingatlanügyre. A nyomozás során kiderül, hogy egy energetikai vállalat, a Pacific Gas & Electric mérgező anyagokkal szennyezte a kaliforniai Hinkley település ivóvizét. Erin kitartó munkával tanúvallomásokat gyűjt, bizonyítékokat szerez, és végül segít elindítani az egyik legnagyobb kártérítési pert az amerikai jogtörténetben.

Az Erin Brockovich valódi történeten alapul, de nem csak emiatt annyira inspiráló, hanem Erin vagány karaktere miatt is. 

Erin nem jogász, nincs hatalma vagy befolyása. Amit viszont van: makacsság, empátia és elképesztő munkabírás. Mielőtt az internet megkönnyítette volna az információgyűjtést, egyszerűen házról házra járt, beszélt az emberekkel, és felépítette az ügyet. Az aktivizmusa nem látványos, de az eredménye emberek életét változtathatja meg, kicsit pont úgy, ahogy az a klasszikus női szerepekkel is lenni szokott: lehet, hogy kevésbé látványos, mégis nélkülözhetetlen. 

Aligha gondolnánk, hogy egy gyikos űrlényekről szóló sci-fi középpontjába az anyaság kerül. Forrás: TMDb

A bolygó neve: Halál (1986)

Miután Ellen Ripley (Sigourney Weaver) túléli a Nostromo katasztrófáját, évtizedekkel később ébred fel hibernációból. Kiderül, hogy a bolygót, ahol korábban a xenomorphokkal találkozott, időközben kolonizálták – ám a telepesek eltűntek. Egy katonai egységgel tér vissza a helyszínre, hogy kiderítse, mi történt. A romok között egyetlen túlélőt találnak: egy kislányt.

Első ránézésre a A bolygó neve: Halál tesztoszteronszagú akció-sci-fi: tengerészgyalogosok, fegyverek, idegen szörnyek. Valójában azonban az egyik legszebb anyaságról szóló  film.

Azért is kapott helyet a listánkon, mert bár az anyaságról sok film mesél sokkal bensőségesebben, életszerűbben, de sci-fi/horrorba ágyazva aligha. Ripley története a veszteségről szól: amikor felébred a hosszú hibernációból, megtudja, hogy a lánya az eltelt évtizedek alatt felnőtt és meghalt. Nemcsak a legénységét és a munkáját veszítette el, hanem az anyai szerepét is. Ez ad súlyt annak, amikor találkozik Newttel: két összetört életből születik egy új család. A film végső konfliktusa is szimbolikus: Ripley szembekerül az idegen királynővel. Anya áll szemben anyával, mindketten a saját „gyerekeiket” védik. A sci-fi akció mögött így egy nagyon emberi történet húzódik a gondoskodásról és a kötődésről.

Mulánt nem a különleges képességei teszik egyedivé, hanem hogy felismeri, hogyan tudja ezt a közösség javára fordítani. Forrás: TMDb

Mulan (2020)

A legenda szerint Mulan apja helyett vonul be a hadseregbe, amikor a birodalom háborúba lép. Férfinak álcázva csatlakozik a katonákhoz, miközben folyamatosan attól kell tartania, hogy leleplezik. A harcok során azonban kiderül, hogy különleges belső erő – a csí – rejlik benne, amely segíti a csatákban és a döntésekben is. A Mulan a Disney élőszereplős remake-lázának egyik legérdekesebb filmje: nemigazán képes megidézni az alapjául szolgáló rajzfilm báját és a mozikasszáknál is elhasalt, a kritika sem szerette. 

Mégis van benne valami, amiért érdemes a figyelemre, mert a fősodor filmjeitől eltérően nagyon konzervatív szemlélettel beszél a másságról. 

Mulan nem az egyetemes nőiség megtestesítője, már amennyiben a karakter maszkulinitását nézzük, és a mese sem arról szól, hogy a nemi szerepek simán felcserélhetőek. Mese lévén a Mulan inkább egy univerzális üzenetet fogalmaz meg: rendben van, ha valaki különbözik.  Mulan esetében ez a másság a harcos természet, a belső erő. A kérdés az, hogy az ember miként tudja ezt a közösség szolgálatába állítani, egyéni adottságai, képességei miként képesek túlmutatni önmagán. Ezt a másságot viszont a közösség nem fogadja el rögtön: Mulánnak másodszorra és harmadszorra is bizonyítania kell, és itt a film behoz egy gyönyörű párhuzamot egy olyan karakterrel, aki Mulánnál is erőseb, mégsem jár sikerrel. Mulánnak azért sikerül magát elfogadtatnia, mert megvan hozzá az igazi ereje, és ez a jelleméből fakad, nem puszta ütöm-vágom csí-parádéból.

Wonder Woman komolyan veszi magát, nem ironizál és nem próbálja magát a férfiakhoz hasonlítani. Forrás: TMDb

Wonder Woman (2017)

Diana hercegnő (Gal Gadot) az amazonok szigetén nő fel, egy harcosokból álló társadalomban. Amikor egy amerikai pilóta lezuhan a part közelében, Diana először találkozik a külvilág háborúival. Úgy hiszi, a konfliktus mögött Árész, a háború istene áll, ezért elindul az emberek világába, hogy megállítsa. Az első világháború káoszában Diana lassan rájön, hogy az emberi természet sokkal bonyolultabb, mint egyetlen gonosz isten története.

Patty Jenkins rendezése megmutatja, hogy a női hős nem szükségszerűen a férfi hős „női változata”, sőt főszereplője sem a férfi főszereprő(k) lealacsonyításával kerül magasabb polca, hanem vele együtt, egymást támogatva, kiegészítve érik el céljukat: ami ebben az esetben természetesen mi más is lehetne, mint a világ megmentése?

A Wonder Woman nem ironizál a szuperhős zsánerrel, hanem teljes komolysággal vállalja azt, és talán ezért is emelkedik ki a hasonszőrű társai közül. Diana ugyanis klasszikus hősfigura: a fellegekben jár, márványszoborként magasodik fölénk a tökéletességével. A filmben nyom sincs a deheroizálásnak, és ez üdítő változatosság egy olyan korszakban, amikor a műfaj gyakran cinikus önreflexióba menekül.