Természetesen Vlagyimir Putyin ellenpontozására, mintha a világ fekete-fehér lenne, akár egy amerikai film, pusztán azért, mert 2022-ben Oroszország támadta meg Ukrajnát.
Most már lényegében a saját honfitársai mondják ki: Zelenszkijt a háború élteti. Nem ő a nép szolgája, hanem a nép lett az övé.
De változnak az idők. Volodimir Olekszandrovics szempontjából külföldön sem alakulnak jól a dolgok.
Washingtonban már messze nem olyan fontos, mint az előző amerikai elnök alatt – most éppen fegyvereket vonnak meg tőle –, az ukrán korrupciót, a nyugati adományok széthordását is nagyon unják már, és a hágai NATO-csúcson is letekerték a hangerőt, amikor Ukrajna került szóba. Trumpnak csak púp a hátán. Mindeközben pedig Moszkva nem tágít, úgy látszik, nem sürgeti az idő. De árulkodó, hogy a francia elnök – Macron olyan, mint egy elsőéves bölcsész: soha semmi fontosról nem akar lemaradni – közben felhívja a Kremlt (lám, lám, neki szabad?!), és csaknem három év elteltével órákig beszélnek Putyinnal, a tűzszünet lehetőségét is érintve.
Zelenszkij feleannyi idős, mint az agg Abbász: feltehetően nem teázással akarja tölteni hátralévő napjait. A világ viszont olyan ukrán elnökben érdekelt, aki majd a tűzszünetről, békéről, Ukrajna újjáépítéséről – mi tegyük hozzá azt is: a kárpátaljai magyarok jogairól – úgy tud tárgyalni, hogy amit mond és aláír, annak súlya lesz, a külföld mellett saját honfitársai is elfogadják.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!