Mahmúd Abbász több mint húsz éve palesztin elnök. Régóta nem is tartanak náluk elnökválasztást, amibe szép lassan mindenki beletörődött. De Abbász egyrészt majdnem kilencvenéves, másrészt Izrael nem vele háborúzik, hanem a Hamásszal. A névleges palesztin vezető a margóra szorult ugyan, de így legalább nem kap idegösszeroppanást. A tévében követi a fejleményeket.

Volodimir Zelenszkijnek nincs ekkora szerencséje Ukrajnában. A külföld után otthon is megcsappant a tekintélye, a jelek szerint az ukrán belpolitika erős emberei is unják az uralmát. Tavaly lejárt az ötéves elnöki mandátuma, ám a háború miatt nem tartottak új választásokat, hanem meghosszabbították a hivatali idejét. Lassan három és fél éve nem lehet tudni, hogy meddig tart a háború, illetve Zelenszkij hatalma. 

Hasonlóan éles bírálatot fogalmazott meg Zelenszkij elődje, Petro Poro­senko is, aki szerint az elnök a rendkívüli felhatalmazás örve alatt ellenfelei kiiktatására törekszik. Leszámolásokról, razziákról beszélnek. Olekszandr Dubinszkij előzetes letartóztatásban lévő, hazaárulással vádolt volt képviselő – egyébként az elnöki párt, a Nép Szolgája frakciójának volt tagja – azt állítja, Zelenszkij minden eszközt bevet, hogy kizárja majd a háború miatt külföldre menekült milliókat a szavazásból.

Mindezek a vádak – a legalább annyira demokratikusan megválasztott exelnök, polgármester és volt képviselő szájából – azért érdekes adalékok, mert a Nyugatnak évek óta Zelenszkij volt a lieblingje (Brüsszelnek ma is az), az ukrán szabadság, demokrácia, jogállamiság és más finom falatok letéteményese; vég nélkül hallgathattuk erről a tündérmesét és a lózungokat.