Bilderbergék csatos szájzárral

A nagymama egyszer megmutatta a spejzban azt a bödönt, amelyikhez semmiképp nem volt szabad hozzányúlni. Magyarázatot nem fűzött hozzá. Persze egy kisgyerek kíváncsisága mindennél erősebb, az ujjai viszont nem: nem bírtak a csatos zárral, amikor titokban fel akarta nyitni a rejtélyes bödönt. Sose derült ki, közönséges zsír volt-e a tartalma, esetleg a zsír mélyére rejtett értékek. Amikor a nagymama meghalt, már nem volt meg.

Hasonló a helyzet a Bilderberg-csoporttal, amely e nagy melegben különösen sajnálatos módon nem holland vagy dán sörgyártó, hanem a világ egyik legtitokzatosabb elit társasága.

Csak éppen Bilderbergék (mintegy százharminc ember) a nagymama és a bödön szerepét egyszerre játsszák el, felhíva a figyelmet önnön jelentőségükre. Kiadnak egy sajtóközleményt az aktuális éves találkozójuk résztvevőinek a névsorával, a napirenddel, valamint a Chatham Ház angliai agytröszttől átvett és részleges hallgatási fogadalommal felérő szabályaikkal.

Ám konkrétumokat utólag nem tudhatunk, pedig olyanok gyűltek nemrég össze napokra egy stockholmi szállodában, mint a NATO jelenlegi és előző főtitkára (utóbbi már Bilderbergék társelnöke), több NATO- és uniós tagország uralkodója, elnöke vagy kormányfője, több EU-biztos, a Világgazdasági Fórum elnöke, illetve olyan intézmények és vállalatok legmagasabb szintű képviselői, mint az Európai Beruházási Bank, a Deutsche Bank, a Goldman Sachs, a BP és a Microsoft. Meg – ahogy a stáblistákon írják – még sokan mások. Miközben például a fórum tanácskozásai nem sajtónyilvánosak, hogy mindenki úgymond szabadon beszélhessen, a fősodratú média (CNN, The New York Times, The Economist) főszerkesztővel vagy más vezető munkatárssal képviseltethette magát, szigorúan meghívásos alapon. Ha esetleg féltek volna egyedül, körükben volt az Európában és Afrikában állomásozó amerikai erők parancsnoka, aki hetvenezer embernek a főnöke, a felük pedig katona.

Magyar résztvevő? Az persze nem volt, ne is álmodjunk róla, utoljára 2014-ben esett meg ilyesmi, akkor is Bajnai Gordon közreműködésével. Azóta valahogy kiestünk a pikszisből, bár Dávid Dóra tiszás EP-képviselő, egyenesen a Meta (Facebook) jogi osztályáról egész jól profilba vágna, csak még dolgoznia kell az önmenedzsmentjén.

Esetleg bárki a vasfüggöny ezen oldaláról? Már elnézést, hogy így tesszük fel a kérdést, de Bilderbergék névsorából inkább a nyugati globalisták csapatösszetartása bontakozik ki, ahogy az is feltűnő, hogy alapításuk, 1954 óta még soha nem konferenciáztak keleti helyszínen (illetve egyszer, Drezdában, de már az egységes Németországban.) Volt persze Stockholmban néhány kivétel. Egy szlovák (igaz, uniós biztosi minőségében), egy amerikai alapítványnak dolgozó orosz nő, egy volt ukrán külügyminiszter, valamint a lengyel Radoslaw Sikorski, Donald Tusk rendre főnixmadárként feltámadó külügyminisztere. Mondjuk úgy, mindig kap hátszelet, hogy a magasba emelkedjen. Ő a kedves felesége, Anne Applebaum oldalán volt jelen.

Na, itt kezd az egész valahogy aggasztó lenni – amikor ráismerünk a névsorban a „jóakaróinkra”. Nem Donahue tábornokra, a több tízezer G. I. Joe-jával, hanem az olyanokra, mint Applebaum, aki soha nem megy a szomszédba egy-egy Orbán-fóbiás kirohanásért. Ellenben annak az Action for Democracynek volt a tanácsadója, amely 2022-ben – a szokásos mikroadományos szöveggel, de mint utóbb magukat buktatták le, jelentős mértékben Soros György pénzén – beavatkozott az országgyűlési választásokba, Márki-Zay Péterék javára. (Az akkori amerikai beavatkozásokról ezúton is ajánljuk figyelmükbe lapunk tényfeltáró filmjét, A befolyás árát, amelyet megtalálnak a linkre kattintva.)

De ott ült a stockholmi asztalnál például Gabriel Attal is. Talán nem emlékszünk a nevére francia miniszterelnökként – a népszerűtlen Macron elnök úgy cserélgeti a kormányfőit, mint az alsóneműt –, mindenesetre a liberális politikus 2022-ben a Momentum eredményváróján drukkolt MZP összellenzéki csapatának. Igaz, csalódottan távozott. És ott ülhetett Dmitro Kuleba volt ukrán külügyminiszter is, aki Zelenszkij elnök embereként nem kevés borsot tört a magyar diplomácia orra alá, e sorok írásakor pedig éppen azzal riogat a német Die Zeitban, hogy az orosz elnök meg fogja támadni a NATO-t.

Ezen a ponton a dolog még aggasztóbbá válik. Ugyanis közleményük szerint Bilderbergék egyik fő napirendi pontja ezúttal Ukrajna volt, mindössze két héttel azelőtt, hogy északkeleti szomszédunk jövője a NATO-, majd az európai uniós csúcson is szerepelt. A hivatalos verzió szerint a Bilderberg-csoport nem hoz döntéseket, de a névsort végigböngészve az is nehezen hihető, hogy esténként csak a klubvilágbajnokság aktuális meccseit nézték.

Induljunk mármost ki abból, hogy ezeknek az embereknek minden második szavuk a demokrácia. Ehhez képest azt látjuk, hogy van az a demokráciafelfogás, amelynek értelmében a miniszterelnök pártszövetségét egy hárommilliós politikai közösség támogatta – egymillióval többen, mint ahányan a fő ellenfelét –, majd ez a miniszterelnök elmegy Hágába és Brüsszelbe a hivatalos csúcsértekezletekre, sőt viheti magával több mint kétmillió ember válaszát: a magyarok nem kérnek Ukrajna uniós tagságából. És van az a demokráciafelfogás, amelyben (történetesen a holland) miniszterelnök megbukik, de rögtön felfelé teszi, a NATO főtikári székében landol, majd például a finn és a görög vezetővel együtt egy olyan sejtelmes és átláthatatlan fórumról veszi az útját Hágába és Brüsszelbe, amelynek résztvevői heves nyelvcsapásokkal dolgoztak, természetesen csak a díszvacsorán felszolgált parfén.

Különösen nyugtalanító ez akkor, amikor a Nyugatot – ahogy a tudósok mondják – komoly demokratikus deficit terheli. Egyszerűbben fogalmazva: a vezetők leginkább önmagukat képviselik, titokzatoskodnak, a demokráciát és az átláthatóságot önmagukra nézve nem tartják kötelezőnek. Az Európai Bizottság elnöke a világjárvány idején sms-ekben alkudozhatott eurómilliárdokról a Pfizer gyógyszergyártó vezetőjével, majd ez ki is derült, de az üzenetek valahogy sohanapján kerülnek elő. A brüsszeli bürokráciából harapófogóval kell kihúzni, hogy mire kötöttek tízezres nagyságrendben szerződéseket (ál)civil szervezetekkel, amelyek azóta a balliberális fősodor ideológiai szekerét tolják.

A jogállamiság nagyon fontos nekik – egy másik hívószó, amire igen rááll a nyelvük –, de az egy éve tolvajlással vádolt magyar műmessiás mentelmi jogát azóta sem sikerült felfüggeszteniük az Európai Parlamentben. Most pedig éppen Ukrajnáról, Európa legaktuálisabb sorskérdéséről alkudozhattak a hátunk mögött. Donahue tábornok elmondta, mi a katonai ábra, a Goldman Sachs meg a Deutsche Bank azt, hogyan lesz pénz, de garanciákat kérnek az ukrán újjáépítésben, a NATO-főtitkár meg megígérte, hogy leboltolja Trump elnökkel, mással szerinte amúgy sem kell. Nem így történt volna? Akkor mondják el, hogyan!

Bilderbergék egyébként szeretik bagatellizálni a tanácskozásukat. „Viccesen azt mondanám, hogy közel sem olyan fontosak, mint amennyire magukat képzelik. És természetesen egyáltalán nem olyan fontosak, mint ahogy azt az összeesküvés-elméletek kedvelői gondolják. Ha eljönne egy Bilderberg-találkozóra, nagyon unatkozna” – szórakoztatta az Index riporterét 2008-ban Richard Holbrooke amerikai diplomata, egy korabeli Bilderberg-résztvevő, egyben elsztorizgatva azon, hogyan beszélték rá annak idején Horn Gyulát a Bokros-csomagra. (Ami igazán kedves volt tőlük.)

Holbrooke azóta meghalt, özvegye, Kati Marton ugyanolyan aktív Orbán-fóbiás, mint Applebaum, ő is feketeöves az Action for Democracy köreiben.

Akárhol nagyítunk rá a díszes társaságra, mindenütt a „jóakaróinkra” lelünk.

A Bilderberg-csoporttal meg alighanem úgy járunk, mint a nagymama bödönjével: sosem tudhatjuk meg, pontosan mit rejtegetett a csatos (száj)zár.