Na, itt kezd az egész valahogy aggasztó lenni – amikor ráismerünk a névsorban a „jóakaróinkra”. Nem Donahue tábornokra, a több tízezer G. I. Joe-jával, hanem az olyanokra, mint Applebaum, aki soha nem megy a szomszédba egy-egy Orbán-fóbiás kirohanásért. Ellenben annak az Action for Democracynek volt a tanácsadója, amely 2022-ben – a szokásos mikroadományos szöveggel, de mint utóbb magukat buktatták le, jelentős mértékben Soros György pénzén – beavatkozott az országgyűlési választásokba, Márki-Zay Péterék javára. (Az akkori amerikai beavatkozásokról ezúton is ajánljuk figyelmükbe lapunk tényfeltáró filmjét, A befolyás árát, amelyet megtalálnak a linkre kattintva.)

De ott ült a stockholmi asztalnál pél­dául Gabriel Attal is. Talán nem emlékszünk a nevére francia miniszterelnökként – a népszerűtlen Macron elnök úgy cserélgeti a kormányfőit, mint az alsóneműt –, mindenesetre a liberális politikus 2022-ben a Momentum eredményváróján drukkolt MZP összellenzéki csapatának. Igaz, csalódottan távozott. És ott ülhetett Dmitro Kuleba volt ukrán külügyminiszter is, aki Zelenszkij elnök embereként nem kevés borsot tört a magyar diplomácia orra alá, e sorok írásakor pedig éppen azzal riogat a német Die Zeitban, hogy az orosz elnök meg fogja támadni a NATO-t.

Induljunk mármost ki abból, hogy ezeknek az embereknek minden második szavuk a demokrácia. Ehhez képest azt látjuk, hogy van az a demokráciafelfogás, amelynek értelmében a miniszterelnök pártszövetségét egy hárommilliós politikai közösség támogatta – egymillióval többen, mint ahányan a fő ellenfelét –, majd ez a miniszterelnök elmegy Hágába és Brüsszelbe a hivatalos csúcsértekezletekre, sőt viheti magával több mint kétmillió ember válaszát: a magyarok nem kérnek Ukrajna uniós tagságából. És van az a demokráciafelfogás, amelyben (történetesen a holland) miniszterelnök megbukik, de rögtön felfelé teszi, a NATO főtikári székében landol, majd például a finn és a görög vezetővel együtt egy olyan sejtelmes és átláthatatlan fórumról veszi az útját Hágába és Brüsszelbe, amelynek résztvevői heves nyelvcsapásokkal dolgoztak, természetesen csak a díszvacsorán felszolgált parfén.

Különösen nyugtalanító ez akkor, amikor a Nyugatot – ahogy a tudósok mondják – komoly demokratikus deficit terheli. Egyszerűbben fogalmazva: a vezetők leginkább önmagukat képviselik, titokzatoskodnak, a demokráciát és az átláthatóságot önmagukra nézve nem tartják kötelezőnek. Az Európai Bizottság elnöke a világjárvány idején sms-ekben alkudozhatott eurómilliárdokról a Pfizer gyógyszergyártó vezetőjével, majd ez ki is derült, de az üzenetek valahogy sohanapján kerülnek elő. A brüsszeli bürokráciából harapófogóval kell kihúzni, hogy mire kötöttek tízezres nagyságrendben szerződéseket (ál)civil szervezetekkel, amelyek azóta a balliberális fősodor ideológiai szekerét tolják.

A jogállamiság nagyon fontos nekik – egy másik hívószó, amire igen rááll a nyelvük –, de az egy éve tolvajlással vádolt magyar műmessiás mentelmi jogát azóta sem sikerült felfüggeszteniük az Európai Parlamentben. Most pedig éppen Ukrajnáról, Európa legaktuálisabb sorskérdéséről alkudozhattak a hátunk mögött. Donahue tábornok elmondta, mi a katonai ábra, a Goldman Sachs meg a Deutsche Bank azt, hogyan lesz pénz, de garanciákat kérnek az ukrán újjáépítésben, a NATO-főtitkár meg megígérte, hogy leboltolja Trump elnökkel, mással szerinte amúgy sem kell. Nem így történt volna? Akkor mondják el, hogyan!

Bilderbergék egyébként szeretik bagatellizálni a tanácskozásukat. „Viccesen azt mondanám, hogy közel sem olyan fontosak, mint amennyire magukat képzelik. És természetesen egyáltalán nem olyan fontosak, mint ahogy azt az összeesküvés-elméletek kedvelői gondolják. Ha eljönne egy Bilderberg-találkozóra, nagyon unatkozna” – szórakoztatta az Index riporterét 2008-ban Richard Holbrooke amerikai diplomata, egy korabeli Bilderberg-résztvevő, egyben elsztorizgatva azon, hogyan beszélték rá annak idején Horn Gyulát a Bokros-csomagra. (Ami igazán kedves volt tőlük.)

Holbrooke azóta meghalt, özvegye, Kati Marton ugyanolyan aktív Orbán-fóbiás, mint Applebaum, ő is feketeöves az Action for Democracy köreiben. 

A Bilderberg-csoporttal meg alighanem úgy járunk, mint a nagymama bödönjével: sosem tudhatjuk meg, pontosan mit rejtegetett a csatos (száj)zár.