Hosszas tárgyalásokat és egyeztetést követően Csehszlovákia átadta Kárpátalját a Szovjetuniónak. A nyolcvan éve, 1945. június 29-én megtörtént alku fölött Joszif Sztálin és Edvard Benes bábáskodott. A volt és leendő csehszlovák elnök korábban több alkalommal is megfordult Sztálinnál. A szovjet vezérnek állítólag imponált Benes Talleyrand-éhoz mérhető diplomáciai teljesítménye. Ő, aki 1915-ben még ismeretlen tanáremberként kilincselt Párizsban, hogy támogatást szerezzen pánszláv eszmeiségű, háború utáni területrendezési elképzeléseihez, három év múlva már Európa térképén húzogatta az új határvonalakat a halálra ítélt Osztrák–Magyar Monarchia romjain.
A nyolcvan évvel ezelőtti megállapodást megkönnyítette a német csatlósállamnak tekintett Magyarország helyzete. Meg például az is, hogy nem valósulhatott meg antifasiszta magyar légió felállítása. A Szovjetunió hadifogolytáboraiban 1943–44-ben kezdték meg a légió toborzását.
Sokan jelentkeztek, a légió felállítását mégis elszabotálták. Bizonyos körök érdekében állt, hogy a békekötéskor minél gyengébbek legyenek Magyarország pozíciói. E körök egyik erős embere Edvard Benes volt. Az ő tiszteletére adott ebédet Sztálin 1945 márciusának végén, ott és akkor hangolták össze nézeteiket a potsdami nagyhatalmi találkozóra, amelyen végleg eldőlt Közép-Európa sorsa. Ezt a paktumot aztán kitelepítések (Benes-dekrétumok), népirtások (Délvidék) kísérték és követték. Még manapság is hallható odaátról: „Magyarokat a Dunába!”
A szovjet vezetés 1945-ben az ellenség, így Magyarország elfoglalását tűzte ki célul, míg Csehszlovákia esetében a felszabadítás volt a jelszó. Íme egy tárgyi bizonyíték: A „Prága Felszabadításáért” emlékérmet 1945-ben adományozták az abban részt vevő katonáknak. Az érem előlapján a „ЗА ОСВОБОЖДЕНИЕ” (felszabadításért) és „ПРАГИ” (Prága) feliratok olvashatók kör alakban, a középpontban pedig a város neve. Míg a „Budapest elfoglalása” emlékérem egy 32 mm átmérőjű sárgaréz korong, az előlapon a „ЗА ВЗЯТИЕ БУДАПЕШТА” felirattal. Jelentése: „Budapest bevételéért”.
Utóbbinak következményei: szabadrablás-fosztogatás, nők tömeges megerőszakolása, halál bármilyen ellenszegülőre. Így következhetett be Apor Vilmos püspök tragédiája, akit 1945. március 30-án, miután a győri Püspökvár pincéjébe menekült asszonyok kiadását megtagadta, egy szovjet katona halálosan megsebesített.
Visszatérve az ominózus szovjet–cseh szerződéshez, ennek I. cikkelyében olvasható: „Zakarpatszkaja Ukraina (ennek neve a csehszlovák alkotmány szerint Podkarpatska Rus), amely az 1919 szeptemberében megkötött szerződés alapján lett a Csehszlovák Köztársaság autonóm egysége, Zakarpatszkaja Ukraina lakossága akaratnyilvánításának megfelelően, és mindkét Magas Tárgyaló Fél baráti megegyezése alapján újraegyesül ősi hazájával, Ukrajnával, és az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság kötelékébe kerül.”



























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!