Hosszas tárgyalásokat és egyeztetést követően Csehszlovákia átadta Kárpátalját a Szovjetuniónak. A nyolcvan éve, 1945. június 29-én megtörtént alku fölött Joszif Sztálin és Edvard Benes bábáskodott. A volt és leendő csehszlovák elnök korábban több alkalommal is megfordult Sztálinnál. A szovjet vezérnek állítólag imponált Benes Talleyrand-éhoz mérhető diplomáciai teljesítménye. Ő, aki 1915-ben még ismeretlen tanáremberként kilincselt Párizsban, hogy támogatást szerezzen pánszláv eszmeiségű, háború utáni területrendezési elképzeléseihez, három év múlva már Európa térképén húzogatta az új határvonalakat a halálra ítélt Osztrák–Magyar Monarchia romjain.
A nyolcvan évvel ezelőtti megállapodást megkönnyítette a német csatlósállamnak tekintett Magyarország helyzete. Meg például az is, hogy nem valósulhatott meg antifasiszta magyar légió felállítása. A Szovjetunió hadifogolytáboraiban 1943–44-ben kezdték meg a légió toborzását.
Sokan jelentkeztek, a légió felállítását mégis elszabotálták. Bizonyos körök érdekében állt, hogy a békekötéskor minél gyengébbek legyenek Magyarország pozíciói. E körök egyik erős embere Edvard Benes volt. Az ő tiszteletére adott ebédet Sztálin 1945 márciusának végén, ott és akkor hangolták össze nézeteiket a potsdami nagyhatalmi találkozóra, amelyen végleg eldőlt Közép-Európa sorsa. Ezt a paktumot aztán kitelepítések (Benes-dekrétumok), népirtások (Délvidék) kísérték és követték. Még manapság is hallható odaátról: „Magyarokat a Dunába!”
A szovjet vezetés 1945-ben az ellenség, így Magyarország elfoglalását tűzte ki célul, míg Csehszlovákia esetében a felszabadítás volt a jelszó. Íme egy tárgyi bizonyíték: A „Prága Felszabadításáért” emlékérmet 1945-ben adományozták az abban részt vevő katonáknak. Az érem előlapján a „ЗА ОСВОБОЖДЕНИЕ” (felszabadításért) és „ПРАГИ” (Prága) feliratok olvashatók kör alakban, a középpontban pedig a város neve. Míg a „Budapest elfoglalása” emlékérem egy 32 mm átmérőjű sárgaréz korong, az előlapon a „ЗА ВЗЯТИЕ БУДАПЕШТА” felirattal. Jelentése: „Budapest bevételéért”.
Utóbbinak következményei: szabadrablás-fosztogatás, nők tömeges megerőszakolása, halál bármilyen ellenszegülőre. Így következhetett be Apor Vilmos püspök tragédiája, akit 1945. március 30-án, miután a győri Püspökvár pincéjébe menekült asszonyok kiadását megtagadta, egy szovjet katona halálosan megsebesített.
Visszatérve az ominózus szovjet–cseh szerződéshez, ennek I. cikkelyében olvasható: „Zakarpatszkaja Ukraina (ennek neve a csehszlovák alkotmány szerint Podkarpatska Rus), amely az 1919 szeptemberében megkötött szerződés alapján lett a Csehszlovák Köztársaság autonóm egysége, Zakarpatszkaja Ukraina lakossága akaratnyilvánításának megfelelően, és mindkét Magas Tárgyaló Fél baráti megegyezése alapján újraegyesül ősi hazájával, Ukrajnával, és az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság kötelékébe kerül.”
