Losoncon jött világra 1945. július 18-án, nem messze a magyar–csehszlovák határtól. Krisztusi korára pénz- és ingatlanvagyon és politikai hatalom nélkül lett a „magyarság Maecenasa”. Harminchárom éves, amikor létrehozza a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát. Teszi ezt egy magyarfób Csehszlovákiában. Akar és mer fellépni az etnikai és politikai elnyomás ellen.
Ő szakít először a bűntudatra alapozott kisebbségi magatartással. A Charta ’77 aláírója. Számos írás, többek között az Egyesült Államokban megjelentetett Kutyaszorító című tanulmánykötet szerzője. Trianon óta – ahogyan Csoóri Sándor vallja a Duray-könyvhöz írott előszavában – „a tragikus számlák végösszege nem a magyarok lelkiismeretét terheli”.
Első letartóztatásától – 1982-től – kezdődően 1985-ig 470 napot tölt vizsgálati fogságban. Tőle származik az 1993-as szlovákiai magyar társnemzet koncepció. S hogy Duray Miklós létére miért bizonyult a magyarság Maecenasának? Hát éppen a fentiekért. Azért, mert a személyében akkumulálódott erkölcsi tőkét nem magamutogatásra, karrierépítésre, hanem sorstársai segítésére fordította. Emberi önérzetük, méltóságuk emelésére, magyar identitásuk egyenrangú kifejezésének a támogatására.
– Maecenas atavis edite regibus, / O et praesidium et dulce decus meum! – azaz Bede Anna fordításában: – Maecenas, Te dicső, régi királyi sarj, /Ó, nagy támaszom és hőn szeretett díszem! – köszöntötte 2050 évvel ezelőtt nagylelkű támogatóját Horatius. Maecenas volt az, aki a felszabadított rabszolga tehetséges gyermekét – támogatásával – szabadsághoz, alkotói függetlenséghez segítette. Duray-Maecenas ugyanezt tette magyarságunkkal – éljünk meg azt az ország határain kívül vagy belül. Tette mindezt olykor kegyetlen támadások, árulások közepette.
Az egyik honi áruló – mindannyiunk mély megdöbbenésére – a 80-as évek elején az MTV A Hét műsorvezetőjeként gagyogta s ragyogta el vádjait. Lelkesen csatlakozott a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban éppen börtönbüntetését töltő Duray Miklós vádlóihoz.
Ugyanő az Élet és Irodalom 1983. szeptember 16-i számában másfél kolumnás cikkében így ír róla: „…egy félig polgári, félig dzsentri család 1945-ben született sarja… Duray a szocialista rendszer elvi alapjait gyűlöli, kisebbségi panaszainak előadása csak az intonációhoz szükséges hangulati elem”.
