És akkor most tekintsünk rá a világhatalmi rendszernek azokra a tektonikai mélységű változásaira, amelyek ebben az elmúlt tizenöt évben a legfőbb kihívást jelentették Magyarország és személy szerint Orbán Viktor mint miniszterelnök számára.

Nos, 2010-ben a világ hatalmi struktúrájának meghatározó tényezőjévé egy olyan komplexum vált, amely egy dinamikusan formálódó eurázsiai együttműködési rendszerre, vagyis Európa, Oroszország és Kína kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködésére épült. Ez egy minden dimenzióban egymást kiegészítő elemekből önmagát megformáló rendszer volt, amely gyakorlatias előfeltételezéseken nyugodott. E „háromtest-együttműködés” mindhárom „teste” eltérő kulturális hagyományrendszerre épült, de kellően gyakorlatias volt ahhoz, hogy ezek az eltérő világértelmezési logikák egyáltalán ne jelentsenek fenyegetést az alapvetően gazdasági alapon álló rendszerre. Mint 2014-ben kiderült, egyetlen végzetesnek bizonyuló „hibája” volt ennek a „háromtest-birodalomnak”, az, hogy Amerika kimaradt belőle, és a „többi már történelem”. Az amerikai világbirodalom „válaszul” Ukrajnát katonai platformmá téve háborút provokálva proxyháborút indított Oroszország ellen, hogy ezzel lerombolja az őt súlytalanná tevő eurázsiai együttműködési rendszert. A háború azonban az amerikai birodalom számára most már kontraproduktívvá vált, és ezért tett egy ajánlatot Oroszországnak és Kínának, hogy inkább Európát kihagyva ők hárman hozzanak létre egy alternatív „háromtest birodalmat.” Ezt az ajánlatot Donald Trump a birodalom nevében már a januári beiktatási beszédében nyíltan megfogalmazta, amikor azt mondta, hogy kiváló személyes kapcsolata van az orosz és kínai elnökkel egyaránt, és szeretne is mihamarabb egy hármas találkozót. Azóta külön-külön már találkozott is velük, és komoly esély van arra, hogy ez a hármas találkozó Budapesten fog megtörténni, vagyis a „háromtest birodalom” szülőhelye a magyar főváros lesz.

Ha jelentős újabb és újabb súrlódásokkal is, de formálódóban van ez az alternatív „háromtest birodalom”, ám adódni látszik egy újabb probléma. Mégpedig az, hogy a világot meghatározó hatalmi hálózatok egy pontosan nehezen beazonosítható sűrűsödése egy „harmadik típusú” „háromtest birodalmat” szorgalmaz, amelynek az Atlanti-óceántól az Urálig tartó „Nagy-Európa”, egy Szibériával „kiegészített” (és ezzel „pacifikált”) Nagy-Kína és („kis”) Amerika képezné a „testeit”. Elég nehéz lenne nem észlelni, hogy ebből a háromtest birodalomból meg Oroszország maradna ki. Egyszerűen azért, mert e stratégia lényege Oroszország teljes katonai és társadalmi, gazdasági, politikai alávetése volna, egyszóval Oroszország megszűnne „tényező” lenni, ezért is nem szerepelne ebben a háromtestben.

És akkor most összefoglalva: Orbán Viktor másfél évtizednyi kormányzása alatt háromféle „háromtest birodalom” víziója épült fel, értelemszerűen azért, hogy a világ rohamosan elmélyülő komplexitása sikeresen kezelhető, és a világ ilyen módon stabilizálható legyen. Az elsőből Amerika maradt ki, a másodikból Európa, a harmadikból pedig Oroszország. Elgondolkodtató, hogy egyetlen „konstans” test van, amely mindhárom háromtest birodalomban szereplő, vagy fogalmazzunk így, egyikből sem „maradt ki”, és ez Kína.

Amikor tehát a miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy Magyarország mindig bajban van, akkor nagy valószínűséggel arra is célzott, hogy ha másfél évtized alatt háromféle „háromtest birodalom” víziója épült fel, és Magyarországnak e globális hatalmi örvénylés felől helyesen kellene ítélni, helyesen kellene dönteni és helyesen kellene cselekedni, akkor feltehetőleg erre gondolt. És bár ez ugyan nem vigasz, de emiatt nem csak egyedül Magyarország van bajban.

A szerző közgazdász