Elképzelhetetlen, hogy ez a vagány, akkor már legalább négy-öt nyelven beszélő, minden iránt érdeklődő, írogató vitéz, ifjú úr 1570–71 környékén fel ne keresné Nürnberg egyik nevezetes férfiúját, büszkeségét, a cipő- és dalkészítő Hans Sachsot. Nyelvtudása okán eszmét cserélhet vele, néhány, a köznép életfelfogását tükrözőt művét el is olvassa. Később, például a Végek dicséretében talán költészetét is megihleti: „Vitézek, mi lehet ez széles föld felett / Szebb dolog az végeknél?!” Az egykori valcoló mesterlegények alkalmazásuk végeztével nálunk Budán, a Vízivárosban az Iskola és a Vám utca sarkán hagyták kézjegyüket. Minden továbbálló, valcoló-vándorló mesterlegény egy maga készített gömbfejű vasszöget vert az ott álló fa törzsébe.

Jómagam 1953 óta lakom a környéken. A dió nagyságú gömbfejjel kikovácsolt vasszögek tuskója még 1960-ban is ott állt a mai óvoda sarkánál. A fát s szögeit közel százötven éven át rács vigyázta. Ma vastuskó emlék helyettesíti. A nürnbergi mesterdalnokok mostani bemutatója a Müpában érdekes alkalom arra, hogy magyar szerzők Balassi szemszögéből gondolják tovább Wagner vígoperáját – akár musical formában is. Miért ne?! Balassi és Hans Sachs megér egy misét!

A szerző nyugalmazott rádiós újságíró