Zarándokhelyünk, Sződemeter

Úgy illenék, legyünk ott magyarok minél nagyobb számban augusztus elején azon a számunkra szent helyen, ahol a Hymnus költője megszületett. Egészen pontosan augusztus 8-án, 217 esztendeje látta meg itt, a Partiumban Kölcsey Ferenc a napvilágot. Nem túl messze a mai országhatártól, a romániai Szatmár megyében. Olyan hely ez, mint Széphalom, amelyről Petőfi azt írta, hogy minden magyarnak illik életében legalább egyszer fölkeresnie.
Az idei esztendőben múlt pénteken, augusztus 3-án tartották az évek óta hagyományosnak mondható megemlékezést. Csáki Márta tiszteletes asszony és a román nemzetiségű polgármester mellett Kötő József irodalomtörténész, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) elnöke tartott beszédet. Ha nem lett is még országokra szóló nagy esemény ebből az ünnepségből, a híre évről évre jobban terjed. A Kölcsey-kultusz ápolói és terjesztői sokat tesznek érte. A Szatmárnémeti Kölcsey Kör, a tasnádi RMDSZ, az EMKE, valamint a költő emlékének magyarországi számon tartói. Abban a kis faluban, ahol a legutóbbi népszámlálás szerint csupán ötszáz-egynéhány lélek magyar anyanyelvű a közel 1300 lakosból. Nekik nem kis teher az egyház fönntartása, a nagy költő kultuszának ápolása. Segítségre szorulnak. Büszkeség forrása lehet nekik, hogy itt született a Hymnus szerzője, de nehéz eleget tenniük azoknak a szellemi és anyagi váradalmaknak, amelyeket a hely szelleme ír elő. Sződemeter nemzeti zarándokhely, gondoskodni róla az egész magyarság kötelessége. Történt is már fontos lépés ebben az ügyben. Kölcsey Ferenc szobrát, Kő Pál alkotását 1994-ben állították föl. És a történelmi változások, a kommunista diktatúra bukása óta rendszeresen megtartják az emlékünnepélyt.
Bizony szívesen megtekinteném, ha létezik egyáltalán, a helyi vendégkönyvet. Arra volnék kíváncsi, vajon Sződemeter száz kilométer átmérőjű körzetéből hány magyar iskolás keresi föl évente a helységet.