Gyűrődések

Bükkábrány határában a közelmúltban tizenhat darab nyolcmillió éves fára bukkantak. A lelet egyedülálló a világon. A fák sorsa akkor kérdéses volt. Talán a sajtóvisszhangnak is köszönhetően a kormány fölkarolta az ügyet, azonban későn. Hat fa tönkrement az erős napsütésben. Négyet a miskolci Herman Ottó Múzeumba, hatot Ipolytarnócra, az őslényparkba szállítottak. A fák konzerválása kihívás. Hogy mekkora, az a 125. évfordulóját ünneplő budapesti őslénytani tanszék szerdai ünnepi tudományos ülésén is kiderült.

Nyomok a Bükki Nemzeti Park ipolytarnóci őslényparkjában: nem embereké, hanem kihalt emlősöké, például hatalmas orrszarvúé. Aztán itt egy rejtélyes állat nyoma, amely leginkább a hétszázötven kilós grizzly medvééhez hasonlít. És voltak itt madarak is meg levelek, több mint száz növényt sikerült azonosítani. Vezetőnk, Juhász Tamás egy százméteres fenyőről mesél, amelynek darabjait az 1800-as évek első felében fedezték föl helybéliek. Szerencsére Kubinyi Ferenc volt a terület birtokosa, aki rajongott a természettudományokért. A lelet megtalálása elmélyítette szenvedélyét. Annyira, hogy többek között az ő kezdeményezésére húztak a frissen megalakult Nemzeti Múzeum munkatársai boltívet a fantasztikus leletnek számító fenyő fölé 1866-ban. Az építmény ma is látható, igaz, azóta beomlott. A két és fél méter átmérőjű fenyőnek, amely magasabb volt egy harmincemeletes felhőkarcolónál, újabb darabjai kerültek elő 1980-ban. Ez a fa idősebb, mint a hetekkel ezelőtt talált bükkábrányi társai: húszmillió éves. Szerkezete azonban már nem fás, hanem megkövesedett.
Ezért különleges a bükkábrányi lelet, hiszen ott fa került elő a mélyből. Fa cellulóz nélkül, szivacsos formában, de mégiscsak fa. Most az ipolytarnóci őslénypark átadásra váró épülete előtt hat darab álldogál becsomagolva. Körülöttük munkások egyengetik a földet. A hat fából öt kint marad, egyet bevisznek az új kiállítóterembe. De előtte konzerválni kell őket. Még Bükkábrányban vizes alapú műgyantát fecskendeztek a kérgük alá, de ez csak harminc centiméteres mélységig hat. A kint maradó fák fölé átlátszó védőtető kerül majd.
Hogy a fák konzerválása rendkívül nehézkes, arról az Eötvös Loránd Tudományegyetem őslénytani tanszékének szerdai ünnepi tudományos ülésén újra meggyőződhetek. E tanszék megalakulása Ferenc Józsefhez és Hantken Miksához kötődik. A Monarchia uralkodója nevezte ki Hantkent 1869. szeptember 2-án a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatójának. A nemzetközileg elismert paleontológus 1882-ben a Budapesti Tudományegyetem őslénytani tanszékének vezetője lett hatvanhárom évesen. Rövid idő adatott meg neki, 1894-ben meghalt. Helyét Koch Antal professzor töltötte be. Ma a tanszéket, amely a szerdai tudományos üléssel ünnepelte fennállásának 125. évfordulóját, Galácz András vezeti.
S hogy milyen mai gyakorlati hasznuk van az őslénytani kutatásoknak? Többek között következtetni lehet a segítségükkel a klímaváltozásokra. A miocén korban, amely húszmillió évvel ezelőtt kezdődött, sok volt a csapadék. Aztán megváltozott az időjárás, ami a fák kérgében, az évgyűrűkben is megfigyelhető, akárcsak a Föld gyűrődéseiben, mutat rá előadásában Magyar Imre professzor.
– Ezek a változások eddig tízezer évenként következtek be. Most ez a folyamat nagyon felgyorsult – magyarázza Veres János, a miskolci Herman Ottó Múzeum régésze kérdésemre.
Kázmér Miklós professzor bejelenti, hogy a jövő héten konferenciát tartanak a bükkábrányi leletekről, amelyre a világ leghozzáértőbb szakembereit hívták el. Ilyen hatalmas testeket még sohasem konzerváltak. Pénz is kellene ehhez, nem kevés. Kázmér abban reménykedik, hátha nem csak szaktudás jön a külföldi professzorokkal. A miskolci múzeumban a négy fa szarkofágokban várja a sorsát.