Ki veszti el a háborút?

„Spin doctorokban” az elmúlt tíz esztendőben Magyarországon sem volt hiány, olyannyira nem, hogy az alább ismertetett négy csak kiragadott példa lehet – nem áll szándékunkban lekicsinyelni azok tevékenységét, akik nem szerepelnek az alábbi összeállításban.

A hajóskapitány

Wermer András a Fidesz 1998-as országgyűlési választási győzelmét eredményező kampány kommunikációját vezényli csapatával, a győzelmet követően válik szilárddá pozíciója: ezután gyakorlatilag a kormányzati kommunikációt irányítja. Nevéhez kötődik a „polgári” jelző kitalálása a Fidesz megjelenítésére. Később nem titkolja, hogy olyasfajta ügynökség megalapozása volt a célja a kormánymegbízással, mint amilyen annak idején a brit Saatchi and Saatchi volt (ez Margaret Thatcher menedzselésével nőtte ki magát nemzetközileg elismert reklámcéggé – erre bővebben kitér fenti írásunk). Az ellenzéki sajtóban hamarosan támadni kezdik cége, az Ezüsthajó Kft. kormányzati megbízásait, mindez később a párt számára kínos kampánytémává válik. A 2002-es kampányt Wermer András kritikusai szerint túl későn kezdi meg, de így is emlékezetes marad az erre időzített A jövő elkezdődött szlogen. Igaz, Wermer számára a jövő amilyen gyorsan elkezdődött, olyan gyorsan véget is ért, mivel az elbukott parlamenti és önkormányzati választást követően leszállítják a párt hajójáról.
A kudarcról nemrégiben így nyilatkozott:
„Nem meglepő, ha a marketingstratéga felelős a kudarcért, ki más lenne? Ez vele jár. Ki veszíti el a háborút? Hát persze, hogy a tábornok. Ha pedig a cég bajban van, akkor is a marketingstratégát veszik elő, nem az elnököt. Aki egyébként azt mondja, hogy én egy személyben vesztettem el a 2002-es választásokat, annak azt mondom, kvittek vagyunk, mert ezek szerint 1998-ban meg én nyertem meg.”
(Ufi)


A hadúr

Talán az itt bemutatott négy magyarországi kampányguru közül a leginkább démoni természettel az izraeli Ron Werbert ruházta fel a honi sajtó. Annyiban nem tűnik önkényesnek ez az ábrázolás, hogy a légiósként szerződtetett profi kampánymenedzser alapvető és más országokban is bevetett kampánytechnikája a megosztásra és feszültségteremtésre épül. Az antiszemita kártya kijátszása, a fideszes politikusok vagyonosodásának előtérben tartása, a lejárató kampányok kísérték munkáját: nem túlzás állítani, a magyar politikai kampányok legagresszívabb megmozdulásai fűződnek a nevéhez. A 2004-es európai parlamenti választások előtt jutott a leginkább előtérbe a Werber által szervezett kampánystáb. Ebből az időszakból állnak egyébként rendelkezésünkre a werberi stratégiát legpontosabban dokumentáló információk, mivel akkor az Index internetes hírportál egyik újságírója inkognitóban bejutott az egyik, Werber által a párt aktivistáinak tartott kampánymegbeszélésre. Itt Werber kerek perec arról beszélt: az EP-kampány során háborúra készül. Az MSZP szereplése az EP-választáson azonban viszonylag gyengére sikerült, ezért ezután Werber leginkább a párt vezetőivel csatázott, hogy miképpen folytassa munkáját. Werber a 2006-os választások kampányának megindítása előtt tűnt fel ismét a párt közelében, de mivel akkor az MSZP-nek érezhetően kínos volt már nevének említése, ez idő tájt végzett munkájáról nincsenek megbízható információk.
Épp ezért álljon most itt idézetként tőle két mondat a 2004-ben elcsípett előadásából:
„[A választás lehetőséget nyújt arra, hogy] ne úgy legyen két nagy párt Magyarországon, hogy van egy szocialista és van egy fasiszta.”
„[Elmúltak azok a napok, amikor] lehugyoztak minket, mi meg esernyőt kértünk, mert esik. Elég volt, ne tovább!”
(Index)


A kézmíves

Mind közül a leginkább rejtélyes és legrejtőzködőbb kampánytanácsadó a Fidesznél Habony Árpád. Eredeti szakmáját tekintve kisiparos, később „koronagondnokként” tűnik fel: tudni lehet, ebben a minőségében ő helyezi el az Országházba átszállított Szent Koronát a nagy gonddal megtervezett golyóálló vitrinbe. Az általa fémjelzett választási kampányokról az efféle műgond már kevésbé mondható el: a Fidesz 2002-es választási vereségét követően kerül a párt kampánycsapatának élére, a kegyvesztett Wermer András helyére, ahonnan négy évvel később, a Fidesznek szintén bukást jelentő 2006-os választások után távozik, de a rázúduló kritikák ellenére nem bukott ember, a Fidesz, igaz, más minőségben, továbbra is igénybe veszi szolgálatait. A magát gyakorta spin doctornak nevező Habony nevéhez köthető többek között az a nagy vihart kavart eset is, amikor 2003-ban a Fidesz politikusainak kommunikációs tréningjére baloldali újságírókat kértek fel, mondván, a jobboldalinak tartott médiaszakemberek nem érik el az ehhez szükséges színvonalat.
Mivel a médiában Habony Árpád keveset szerepelt, ennek az ügynek a kapcsán találtuk a sajtóban az egyetlen teljes egészében idézhető, jellemző mondatot tőle:
„Nekem semmi közöm az egészhez, keressék Várhegyi Attilát, az ő ötlete volt.”
(Magyar Nemzet)


A fiú

Nem nevezhető túlképzettnek a Miniszterelnöki Hivatal kormányzati kommunikációért felelős jelenlegi államtitkára, Gál J. Zoltán sem, aki középiskolai végzettséggel futott be szédületes karriert. Korábban a Népszabadságnál, majd a Népszavánál tevékenykedett újságíróként – ez utóbbi lapnak később, 26 évesen lesz főszerkesztő-helyettese, állítása szerint MSZP-képviselő édesapjának, Gál Zoltánnak ebben nincs szerepe. 2001-ben kapcsolódik be Medgyessy Péter kampányába. A 2002-es kormányváltást követően kormányszóvivő, 2004-től helyettes államtitkár, majd államtitkár a Miniszterelnöki Hivatalnál. A 2006-os országgyűlési választások kampányában az MSZP kommunikációs vezetője volt, a miniszterelnök kabinetfőnökeként jelenleg is ilyen feladatokat lát el.
Nevéhez köthető tehát az a kampány, amelynek levezénylése után kiderült, semmi sem úgy van, ahogy mondták. Erről később így nyilatkozik:
„… azért kárhoztatni egy pártkampányt, hogy az nem a megszorításokról szólt, szerintem képmutatás. […] Tudomásul kell venni: egy politikai kampány szabályai és eszközei is hasonlatosak a reklámkampányokhoz: az előnyöket hangsúlyozza, és a szebbik arcát mutatja.”
(Népszava)

Magyar Nemzet-összeállítás