Révész Máriusz: A jogállam szégyene, ami velem történt

Október 23-án, a Fidesz ünnepi nagygyűlését követően Révész Máriuszt véresre verték a rendőrök. Lapunknak adott interjújából kiderül, a fideszes parlamenti képviselő esete több okból is egyedülálló. A politikust a civilektől elzárt területen, ötven-száz rendőr gyűrűjében ütlegelték. Az eset öszszes mozzanatára van bizonyíték. Kérdés, hogy egyévi nyomozás után az ügyészség megnevezi-e a tetteseket, a rendőrökön ugyanis nem volt azonosító jelvény. Révész Máriusz úgy véli: tavaly ősszel a jogállam szenvedett sérelmet. Ezt csak a kormány távozása orvosolhatná.

– Hogyan került összetűzésbe a rendőrökkel?
– A Fidesz ünnepi rendezvénye után feleségemmel és két kisgyermekünkkel elindultunk hazafelé. Mivel nagy volt a tömeg, úgy döntöttünk, gyalog megyünk a Keleti pályaudvarig. Már elhagytuk a Blaha Lujza teret, amikor édesanyám telefonon hívott, hogy őt és édesapámat a Rákóczi úton könnygázzal lövik a rendőrök a Síp utcából.
– Mit csinált ezután?
– Mivel édesanyám óriási felháborodásában az Astoriától csak az Uránia moziig volt hajlandó hátrálni, a gyerekeket feleségemmel hazaküldtem, majd visszamentem a szüleimhez. Mindezt magam is csak elbeszélésekből tudom, mert a délutánból sajnos nem emlékszem semmire.
– Az Uránia mozi előtt találkozott a szüleivel?
– Igen. Addigra odaért az öcsém is. Amikor édesanyám elmesélte, hogy semmilyen rendbontás nem történt, békésen oszlott a tömeg, mégis felszólítás nélkül lőni kezdték az embereket, elhatároztam, beszélek a rendőrökkel. Útközben több ismerősömmel is találkoztam, akik utólag megerősítették, hogy tényleg ezt vettem a fejembe. Egy darabon az öcsém is elkísért, de aztán szem elől tévesztett egy könnygázgránát miatt. Egyedül mentem a rendőrök közé.
– Bemutatkozott a rendőröknek?
– Pontosan tudták, ki vagyok. Szemtanúk ugyanis látták, hogy egy ideig beszélgettem velük, s csak később kezdtek el ütlegelni. A földre kerültem. Ott is ütöttek. Majd egy ideig ültem a földön, 50-100 rendőrtől körülvéve. Az egyenruhások néha beszéltek hozzám. Egyikük ezután hátrakísért a Dohány utcába, és a sorsomra hagyott. Mivel tudták, hogy kit vertek meg, meg sem kíséreltek előállítani.
– Ön a sajtóban is közölt felvételek tanúsága szerint a fején sérült meg, arca véres volt. Mégis otthagyták?
– A fejemből ömlött a vér, a lapockám eltört, nem voltam tudatomnál. Ezer szerencse, hogy akkor éppen nem vágtattak végig a lovas rendőrök a Dohány utcában. Ott támolyogtam, és az egyik épület biztonsági őrei szedtek össze, ezúton is köszönöm nekik. Mentőt hívtak, de az nem tudott értem jönni a rendőrök mögé, így rendőrautóval vittek a mentőig.
– Noha semmire sem emlékszik, elég jól sikerült rekonstruálnia a történteket.
– A rendőrség ugyan gátlástalanul tagadott, a gondviselés kegyes volt hozzám. Az utcáról nem látszott semmi, hiszen három sor rendőr állt előttem. A szemközti ház egyik negyedik emeleti lakásából azonban egy család figyelte az utcai történéseket. Ők látták, mi történt velem, sőt a ház egyik angol lakója is felment hozzájuk videózni, ő az utolsó ütéseket fel is vette.
– A videofelvétel nyilván a bizonyítékok között van.
– Természetesen. Sőt, amikor a rendőrök hátrakísértek a Dohány utcába, egy angol fotóriporter felvételeket készített rólam. Ő az egyik budapesti egyetemen tanít. Amikor a munkatársainak megmutatta a fotókat, kollégái azonnal mondták: ez Révész Máriusz országgyűlési képviselő. Valaki látta ezeket a képeket éjjel a tévében. Sikerült megtalálnom az urat, és megszereznem a fényképeket. Véletlenek sorozatának köszönhetem tehát, hogy vannak fotók és videofelvételek, s vannak szemtanúk.
– Indított a rendőrség belső vizsgálatot?
– A csudát! Bene László országos rendőrfőkapitány szemrebbenés nélkül hazudott ügyemben a parlamenti bizottsági meghallgatáson. A videofelvétel alapján azt gondolom, legalább 50 rendőr tudja, hogy mi történt ott velem, de mind hallgattak, ezzel bűnpártolást követtek el. Az ügyészség még olyan információkat is kapott a rendőrségtől, hogy egyes bejelentések szerint engem Árpád-sávos zászlókat lengető tüntetők vertek meg. Ez a gátlástalanság még az október 23-i eseményeknél is nagyobb szégyene a magyar jogállamnak. Ha ezt még velem, egy reflektorfényben álló országgyűlési képviselővel szemben is meg merték tenni, akkor hogyan érvényesítheti a jogait egy egyszerű állampolgár?
– Az ön ügye is úgy zárul majd, mint Móczár István válogatott öttusázóé, vagyis az eljárás megszüntetésével? Vajon hogyan lehet azonosítani a tetteseket, ha nem volt jelvényük, társaik pedig nem tesznek vallomást?
– Azt hiszem, a nagyobb közfigyelem miatt nekem kell az egyik rést ütnöm a „falazáson”, hogy legyen esély elindulni vissza a jogállamhoz. Ha az én ügyemben sikerül bebizonyítani, hogyan is működött aznap a rendőrség, akkor ez a mások helyzetét is megkönnyítheti.
– Az ügyészség a hírek szerint hamarosan lezárja a nyomozást. Ön elégedett lesz, ha megtalálják és megbüntetik azokat, akik ilyen brutálisan megverték?
– Nem. Én semmilyen haragot nem érzek irányukban. Eleinte még feljelentést sem kívántam tenni. Amikor tapasztaltam, milyen arcátlan hazudozás folyik, s megpróbálják meghamisítani a történteket, akkor láttam be, hogy nincs más út. Nekem semmilyen elégtételt, jóleső érzést nem jelent, ha lefokoznak vagy kirúgnak néhány rendőrt, akik pechükre épp az én lapockámat törték el. Ha más rendőrökhöz megyek oda, máshol is ez történt volna velem aznap. A rendőrök is tele voltak indulattal, kollégáik tömegesen sérültek meg. Lehet, hogy ők is mindennapos anyagi gondokkal küzdenek, tisztességesen nevelik a gyermekeiket, és éppúgy elegük van mindenből, mint annyi más embernek a barikád másik oldalán. Nem a közrendőr a fő felelős, hanem azok, akik ilyen helyzetet teremtettek ebben az országban. Akkor leszek elégedett, ha a valódi felelősök elnyerik büntetésüket.
– Ön szerint ki a valódi felelős?
– Az indulatok azért szabadulhattak el, mert a rendőri vezetők azonosító nélkül küldték ki embereiket az utcára. Én emiatt jelentettem fel a budapesti és az országos rendőrfőkapitányt. Ha a kivezényelt több ezer rendőr törvénytelenül tartózkodik az utcán, akkor az már nem rendőri túlkapás, hanem sokkal több annál. Akik a törvényi előírások ellenére levetették a rendőrökről az azonosítót, előre morális felmentést, sőt biztatást adtak a jogszabályok átlépésére. Ugyanakkor nem hiszem, hogy politikai támogatás nélkül a rendőri vezetők le merték volna vetetni az azonosítót, ebbe ugyanis minden normális demokráciában azonnal belebuknának. Nálunk kitüntették Gergényit. Nem a közrendőr felelőssége az sem, hogy a Kossuth térről kiszorított tüntetőket, akikkel a rendőrség napközben többször is összecsapott, rászorították a Fidesz ünnepi nagygyűléséről távozókra. A rendőrök feladata az lett volna, hogy a renitens személyeket, csoportokat kiemeljék, elkülönítsék, és úgy oszlassák fel a tömeget. Meggyőződésem, hogy a rendőrség magától nem ilyen ostoba.
– Hová vezetnek a szálak?
– Gyurcsány Ferenchez. Az ő kormányzása és őszödi beszéde szabadította el az indulatokat. A 23 millió román kitalálása, a román–magyar nyugdíjegyezmény letagadása vagy a tévészékház átadása bizonyítja, hogy Gyurcsánynak semmi sem drága.
– Komolyan gondolja, hogy a tévészékházat politikai megrendelésre átadták a demonstrálóknak?
– Rakjuk össze a mozaikokat. Gyurcsány Ferenc maga dicsekedett a tévében, hogy végig kapcsolatban állt a rendőri vezetőkkel, sőt utasította őket. A tévészékházat védő rendőrök nem kaptak erősítést, s volt olyan egység, amelyet kérésére sem engedtek az épülethez. A székházat nem rohammal foglalták el, hanem egyszer csak nem védte tovább a rendőrség. Két ember odament a leeresztett rácshoz, keresett egy pajszert, majd felfeszítették, és besétáltak. Ön szerint, ha Gyurcsány végig kapcsolatban állt a rendőrség vezetőivel, akkor az ő tudta nélkül megszülethetett az a döntés, hogy a rendőrök kivonulnak, és nem védik tovább a köztévét?
– Elég súlyos gondolatmenet.
– A helyzet is elég súlyos volt. Ha az önkormányzati kampány utolsó két hetét az őszödi beszéd uralja, akkor az MSZP totális vereséget szenved. Elvesztették volna Budapestet, Szegedet, mindent, és Gyurcsány sem lenne már miniszterelnök. A tévészékház elfoglalásával tragikus kormányzásuk ellenére sikerült aktivizálniuk szavazóik egy részét. Az a néhány tíz millió forintos kár nem is olyan nagy ár ezért.
– Sólyom László egy hete azt mondta a Parlamentben, hogy a tavaly őszi események tisztázása a jogállam próbája lesz.
– Egyetértek vele.
– Az államfő jobb együttműködést kért a pártoktól. Hogyan látja a helyzetet a köztársasági elnök beszéde után?
– Az alapvető gond az, hogy Gyurcsány Ferenc és a szocialisták nem tudnak kormányozni. 1,2 százalékos gazdasági növekedésre, növekvő munkanélküliségre, az egészségügy, az oktatásügy szétverésére nem hivatkozhatnak. Ráadásul épp a szocialista szavazóbázis a legnagyobb vesztese ennek az ámokfutásnak. A hisztériakeltés, a küzdelem az úgynevezett fasiszta veszéllyel kizárólag az MSZP szavazóinak megtartását szolgálja. Gyurcsánynak például a Magyar Gárda helyett a kormányzással kellene foglalkoznia, de ez nem megy. Ezért provokál, és ezért locsolja mindig benzinnel a tüzet.
– Az Országgyűlés múlt hétfői ülése után pár tucat tüntető botrányt okozott a Parlament előtt. Ön beavatkozott az eseményekbe, és kérte, ne tegyék ezt. Mi történt voltaképpen?
– Biciklivel és metróval mentem aznap az Országházba. Ezért kellett gyalogosan eljutnom a metróig a nemzeti vagyon kiárusításán feldühödött emberek között. Többször elmondtam a helyszínen, ezt sürgősen abba kellene hagyni, mert ha autókat rugdosnak, gyalázatos szövegeket skandálnak, az elfogadhatatlan, és csak Gyurcsány malmára hajtja a vizet. A híradásokban nem a vagyon elkótyavetyéléséről lesz szó, ezzel a szocialisták támogatói sem értenek egyet. A hírek a magukból kivetkőzött emberekről szólnak majd, ami viszont minden jóérzésű embert felháborít. Voltak, akiktől durva megjegyzéseket kaptam emiatt. Böjte Csaba atya szokta mondani, hogy egy gyereket nem lehet jóvá verni. Mindenkinek meg kellene értenie, hogy az embereket sem lehet erőszakkal jó útra téríteni.
– Vajon ősszel újabb tüntetések és atrocitások következnek?
– A létfeltételek romlása miatt egyre több elkeseredett ember radikalizálódik, s ragadtatja magát durva fellépésekre. Gyurcsány Ferenc számára létkérdés, hogy az atrocitásokról s ne a mindennapi gondokról, a dilettáns kormányzásáról vagy a jövő évi költségvetésről essék szó. A szocialisták minden tiltakozást igyekeznek majd összemosni a szélsőséges megnyilvánulásokkal. A feszültségek addig nem csökkennek, amíg Gyurcsány Ferenc a miniszterelnök.