Egykor a Baár–Madas leányiskola volt, sőt a kezdet kezdetén leánynevelőnek indult. Miért éppen 1907-ben érett meg a helyzet egy ilyen református intézmény indítására?
– Már évekkel azelőtt folytak a tárgyalások a budapesti református egyházközség és a dunamelléki egyházkerület között. Ezekre azért volt szükség, mert 1892-ben Baár János német származású katolikus polgár az előbbi, Madas Károly magyar református földbirtokos pedig az utóbbi számára végrendelkezett alapítványtételről. Az egyházközség is, az egyházkerület is leánynevelőt akar létrehozni, aztán kiderült, hogy a sikerhez a célokat és a forrásokat egyesíteni kell. Keresztül is vitték. A századfordulón ugyanis a nőnevelés kérdése fölértékelődött a magyar társadalomban, a református oktatás pedig mindig is igyekezett lépést tartani az értékállónak tűnő modern pedagógiákkal.
– Az intézmény a két világháború között híres leánygimnáziummá nőtte ki magát, általános iskolával is kibővült, de a kommunizmus véget vetett a református oktatásnak. Ma egy 16–17 év óta működő, koedukált református iskola ünnepli a centenáriumot. Mi jelenti itt a kontinuitást?
– Az 1952–1990 közötti iskolanélküliség idején valóban csak a lelkekben élhetett – élt is – a Baár–Madas összetartozás-tudata. Az állandóság avagy folyamatosság nyilvánvalóbb jele, hogy a fenntartó most is a Dunamelléki Református Egyházkerület. Ugyan a Baár–Madas egyszerre gyermekbarát és oktatásközpontú, gyönyörű épületegyüttese nem 1907-ből, hanem 1930-ból való, ezt is a kontinuitás jelei között tarthatjuk számon. És bár régen – többségükben felső középosztálybeli – lányok jártak ebbe az iskolába, ma pedig fiúk, lányok vegyesen, azért a szellemiség, a hármas cél ugyanaz, mint száz éve. Egyrészt, hogy diákjaink hitükben megerősödve kerüljenek innen ki, gyülekezetük, egyházuk aktív tagjai legyenek. Másrészt, hogy olyan tudást szerezzenek az iskolában, amelyet önmaguk, családjuk fenntartására és tágabb közösségük szolgálatára tudnak majd hasznosítani. Harmadrészt: a Baár–Madasban mindig hangsúlyos volt és lesz a nemzeti identitás, kultúra és az anyanyelv ápolása.
– Százhuszonöt éve született Ravasz László, a két világháború közötti korszak nagy püspöke. Neki is szívügye volt a Baár– Madas. Rákosi Mátyás által favorizált utódja, Bereczky Albert vezetésével a megbénított egyház „jónak látta”, hogy az intézmény „betagozódjék a Magyar Népköztársaság egységes nevelési rendszerébe” …
– No igen, ismerjük ezeket az akkoriban született úgymond önkéntes felajánlásokat! A diktatúra egyházellenességéről, de a keresztyének kitartásáról is sokat elárul a korabeli, most felújított szószékünk esete. Ezt az iskolaelvétel előtt az istentiszteleti alkalmaknak is helyet adó tornacsarnokban felállított szószéket 1952-ben, az államosításkor több darabban az utcára hajították. Egy arra közlekedő fuvaros azonban lovas kocsijára pakolta, és elszállította Pesthidegkútra, az ottani református gyülekezetbe. Annak az egyházközségnek a szószéke volt több évtizedig. A rendszerváltozás után visszakerült hozzánk, utóbb restauráltattuk, a mai centenáriumi ünnepségen pedig újra felavatjuk, immár a díszteremben.
– Érezhető a falak között annak következménye, hogy 1990 előtt több nemzedékre kiterjedően megszakadt a hitgyakorlás láncolata sok családban?
– Számos olyan diákunk van, akik csak lazábban kötődnek a valláshoz. Mindenesetre a mi iskolánk merítése, válogatási lehetősége a gyermeklétszám országos apadása ellenére is még eléggé nagy. Igyekszünk tehát olyan tanulókat felvenni, akikben fogékonyság van a hitük megerősítésére.
– Mégsem minden hívő szülő adja egyházi iskolába a gyermekét.
– A magam részéről sajnálom, hogy szüleik révén sok tehetséges gyermek nem minket erősít, hanem a „konkurenciát”. Van olyan szülő, aki úgy gondolkodik: a családban már biztosítja a vallásos nevelést, erre a gyülekezet is rásegít, nem kell, hogy „túltelítődjék” a gyermek. Beíratja inkább egy olyan, valóban jó színvonalú önkormányzati iskolába, amelyről azt gondolja, az ő gyermeke fejlődését legjobban elősegíti…
– Az eddig említetteken túl miben áll a vonzereje a Baár–Madasnak?
– Sok szülő számára az itt folyó magas szintű oktató-nevelő munkában, amelynek köszönhetően például a középiskolai tanulmányi versenyeken elért eredmények alapján az ország első 25 középiskolája között vagyunk. A hat évfolyamos és a négy évfolyamos képzést kínáljuk, nagyon komolyan vesszük a tehetséggondozást. Nyilván tovább erősít minket a versenyhelyzetben, hogy a következő tanévben egy nyelvi-kommunikációs és egy matematikai emelt szintű csoportot is indítunk… Sokakat vonz az iskolánk környezete, a jó levegő is. Továbbá a szülők szeretnék a gyermekeiket fizikailag és lelkiekben is biztonságban tudni, és sokan úgy vélik, ezt mi biztosítjuk. E szülői kívánalom nagy felelősséget ró ránk, aminek igyekszünk is maximálisan megfelelni.
– Vannak közírók, akik arra célozgatnak, kár a pénz az egyházi iskolákba, mert ott jobboldali szavazókat „képeznek” …
– A fő anyagi nehézséget nálunk éppúgy az állami alapnormatíva ez év ősz leszállítása okozza, mint a fővárosi fenntartású intézményeknek. Máskülönben a politikai helyzettől és meggyőződéstől függetlenül evidencia, hogy a nemzeti összetartozás-tudatra, a kultúra és a magyar múlt ismeretére az új nemzedék tagjainak is szükségük van. Ezek politikai nézetektől függetlenül mindannyiunkat összekapcsolnak.
– Gondolom, lesz miért hálát adni Istennek a mai centenáriumi ünnepségen…
– Már az év eddigi részét is a száz év felidézésének szenteltük. Ma azonban velünk lesznek a volt diákok is, köztük olyan idős asszonytestvéreink, akik még a régi Baár–Madasban érettségiztek. Azt hiszem, ők az iskola történetében a legfontosabbak; nagymamaként, dédnagymamaként több száz gyermeket ők küldtek újjáéledt intézményünkbe.
origo.hu
Így teszik tönkre az egészséged az álmatlan éjszakák – 5 tuti módszer a pihentető alvásért
