Megyesi Gusztáv, az Élet és Irodalom bunkója

Bár a jelenség névadója már távozott a politika első vonalából, a közbeszéd elkunczésodása megállíthatatlannak látszik. A vérbő szellemesség és a szimpla tahóság tartományai között szűk mezsgye húzódik, az úgynevezett SZDSZ első embere utolsó aktív éveiben mélyen átcsúszott az utóbbiba. Poénjait mindinkább a méltányosság és az emberi méltóság tiszteletének teljes hiánya jellemezte; a mélypont a rendőrök által ájultra vert Révész Máriusz fideszes képviselő nevével való ízléstelen tréfálkozás volt. A kunczésodás jele volt például a minden lében kanál alkotmányjogász, Kolláth György sutkája a rendőrterror kilőtt szemű áldozatainak rovására.
A véleménydeformáló médiaértelmiség kultúrfölénye megingathatatlan tudatában ítél meg élőket és holtakat, gyakran a másik oldal iránti empátia hiányából fakadó embertelenséggel (Para-Kovács Imre, Tóta W. Árpád, Veress Jenő, Bolgár György, Avar János, Váncsa István, Havas Henrik, Vágvölgyi B. András és társaik alkotják a balliberális Kuruc.info virtuális szerkesztőségét). Következésképpen azon az oldalon nincs igény a moderált véleménynyilvánításra, a nyugati kultúra, a liberális demokrácia sáncain kívülre helyezett ellenfelekről bármi leírható, még az is, hogy üdvös lenne a likvidálásuk, közéjük kellene lövetni, vagy éppen: körbevizelik a Kossuth teret.
Ehhez képest apróságnak tetszik, amit most szóvá tenni kollegiális kötelességem. Az Élet és Irodalom legutóbbi számában a publicistaként szebb napokat megélt Megyesi Gusztáv élcelődik lapunkon Helyesbítés címmel, nem is alap nélkül. P. T. monogrammal írt múlt heti cikkünk ugyanis megnevezte azt a céget, amelyik megnyerte az idei október 23-i ünnepségek lebonyolítására kiírt állami tendert. Csakhogy eredményt még nem hirdettek, a cikkben a három évvel korábbi nyertes neve szerepelt. Amint a csúnya és kínos tévedést észleltük, azonnal helyesbítettünk. Magas labda ez a konkurenciának, amit Megyesi Gusztáv le is ütött – fordított esetben mi sem teszünk másként. Az ÉS szerzője korrektül leírja a történteket, még azt is megjegyzi, hogy mással is megesik hasonló tévedés. Normális világban ezzel a dolog el is van intézve, állapítja meg, mégis folytatja, amivel kívül helyezi magát ezen a normális világon: „… ámbár megjegyzem, hogy ez a P. T. monogram bizonyos Pilhál Tamás újságíró nevét takarja, és abban a Magyar Nemzet-es kollegák is egyetértenek, hogy ilyen vezetéknévvel újságírói, sőt bármiféle szellemi munkával járó tevékenységet folytatni igen kockázatos.”
Szeretném csak úgy barátilag megkérdezni: ugyan mi szükség volt erre a megjegyzésre? Ha Megyesi Gusztávnak problémái vannak Pilhál Györggyel, a Magyar Nemzet Tollhegyen rovatának szerzőjével, az ellenérzéseit nem képes másként formába önteni? Ezért elveri a port azon, akiről csupán annyit sejt – helyesen –, hogy közeli rokona az utált szerzőnek. Apák és fiúk liberális módra? Ez volna a nagy ballib kultúrfölény? Kapott ezért vállveregetést a kollégáktól, prémiumot a főszerkesztőtől? Csettint-e Nádas, Esterházy, amikor ilyesmit olvas?
Idézett cikke végén Megyesi Gusztáv a Hajógyári-szigeten beszédet mondó Orbán Viktorral szembeni ellenérzéseinek is hangot ad, érvkészlete lehengerlő: „egy alacsony ember állt a szónoki emelvényen”. Nincs több kérdésem. Csak egy kérésem: az ÉS következő számában helyesbítsék azt a valótlan tényállítást, hogy szerzőjük „gondolatával” lapunk munkatársai is egyetértenek.