Trump a földbe döngölte Von der Leyent

A Washington és Brüsszel között megkötött kereskedelmi egyezség egyértelműen az USA érdekeit helyezi előtérbe. Donald Trump komoly előnyökhöz juttatta Amerikát a megállapodással, és nem csupán az európai árukra kivetett vámok révén. Tóth Máté energiajogász nyilatkozott a kereskedelmi megállapodás kapcsán és hangsúlyozta, hogy az EU olyan jogilag megkérdőjelezhető kötelezettségeket vállalt, amelyeknek hosszú távon súlyos következményei lehetnek.

Von der Leyen hiába nevezte nagyszerűnek a megállapodást Fotó: BRENDAN SMIALOWSKI Forrás: AFP

Ahogy a Magyar Nemzeten is beszámoltunk róla, Von der Leyen cserben hagyta Európát az amerikai–európai kereskedelmi megállapodással. Donald Trump amerikai elnök skóciai útja során egyeztetett Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével a transzatlanti kereskedelmi egyezményről. Az amerikai elnök minden célját elérte, és egy olyan egyezmény született, amely az USA-nak kedvez, miközben ez nem igaz az Európai Unióra. Tóth Máté energiajogász az Origónak kifejtette véleményét a kialakult helyzetről és arról, milyen buktatói vannak a megállapodásnak.

Trump lenyomta Európát: Amerika jól járt, az EU kevésbé
Fotó: AFP

A Trump–Von der Leyen megállapodás mérlege 15:0

A szakértő hangsúlyozta, hogy nagyon fontos érteni, mi is történik most az EU és az USA közt, mivel összesen 1700 milliárd dollár értékű kereskedelem érintett. Az elsődleges helyzet, hogy az EU eltörli a vámjait és feltétel nélkül megnyitja a 450 milliós fogyasztói és vállalati piacát az amerikai exportálók előtt egy általános nullaszázalékos tarifa alkalmazásával, míg Washington az EU-ból származó termékekre általános 15 százalékos tarifát alkalmaz majd. 15-0: ez az, amit Von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke sajtóközleményében „hatalmas üzletként” értékelt. 

Neki lehet az, Európának kevésbé. Azt kapta ugyanis az EU »jutalmul«, amit a többiek büntetésül: hiszen pl. Japán szintén 15 százalékot kapott, Izrael meg 17-et. Ne legyenek kétségeink: ezzel az USA újabb piacokat fog, Európa meg tovább zsugorodik

– tért ki rá az energiajogász. 

Az ördög a részletekben rejlik

Tóth Máté kiemelte, hogy külön figyelmet érdemel a megállapodásban, hogy mik a kivételek. Néhány stratégiai termék esetében kölcsönösen nulla lesz a vámtarifa. Ez érinti többek között a repülőgépeket és alkatrészeiket, egyes vegyi anyagokat, generikus gyógyszereket, félvezetőgyártó berendezéseket, valamint nyersanyagokat és kritikus fontosságú alapanyagokat. Vagyis: csupa olyat, ami kell az USA-nak, ezért nem lesznek rajra vámok.

Ezekből ki lehet szimatolni a jövő erővonalait, és itt megint nem sok jó körvonalazódik Európának. Ugyanakkor az acélra és alumíniumra kivetett ötvenszázalékos mértékű vám továbbra is érvényben marad. Ez is tanulságos: Európát lényegében teljesen kizárja az USA az acél- és alumíniumversenyből. Márpedig minden ebből épül-készül.

Van itt azonban fontosabb is – gondosan elrejtve a sorok között

A jogász szerint a lényeg, hogy az energiafegyver csőre van töltve. Von der Leyenék a színfalak mögött arról is megegyeztek, hogy az EU hatszázmilliárd dollárral növeli az Egyesült Államokba irányuló beruházásait és 750 milliárd dollárért vásárol amerikai energiát, főként LNG, kőolaj és nukleáris üzemanyag formájában. A világban zajló geopolitikai folyamatoknak régóta fontos eszköze, sőt fegyvere az energia, Európa tekintetében viszont mindezzel egészen kendőzetlenül jelenik meg most a fegyver csöve, ami újszerű helyzet. A vámalku hátterében felsejlő energiaalku leginkább azt mutatja: 

a brüsszeliek nagyon rosszul játszották az orosz rulettet. Az amerikai portéka sokkal drágább, mint az orosz

– hangsúlyozta a szakértő.

750 milliárd – de honnan lesz erre pénz?

Az elemző kitért arra is, hogy talány, milyen forrásból szeretné ezt az összeget az Európai Unió kifizetni. Az Európai Unió recesszióban van, jelenleg is hitelből finanszíroz egy csomó mindent, és erre az új vállalásra nincsen forrás. Ráadásul az EU egyszerre kíván több dologba is belekezdeni: elektrifikáció, zöldprogram, hadiipar, Ukrajna támogatása, Ukrajna EU-tagsága. 

Felénk a Kiskunságban van egy mondás, egy fenékkel nem lehet két lovat megülni. Az EU viszont egész ménest akar a céljai tekintetében, ez a ménes széttart, és igazából egynek a megüléséhez sincsen elégséges ülepe 

– emelte ki.

Az ár jogi értelemben is hatalmas

Az energiajogász hangsúlyozta, hogy az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 194. cikke egyszerűen nem teszi lehetővé mindazt, amiben Trump és Von de Leyen megállapodott, mivel az energiabeszerzések, a forrásoldal meghatározása tagállami hatáskör. Az EU joga további erózióját sejteti tehát ez a brüsszeli ígéret és azt, hogyan akarják a világos EU jogi rendelkezéseket megkerülni, vagyis a saját jogukat hajlítani. 

Ez nagy baj, hiszen az EU-jogrend megbízhatósága így is súlyosan megrendült már, elég a politikai okból visszatartott forrásokra vagy az egyhangúságot igénylő döntéshozatal önkényes megkerülésére gondolni, ami most is történik az orosz gázról való leválás EU-s vágyálma érdekében

– mondta. Vagy akár az uniós jog alapjait jelentű úgynevezett „négy szabadság” elvének sérelmére a Talgo-botránytől (tőkeáramlás szabadsága) a schengeni határok német, majd lengyel felfüggesztéséig (személyek, áruk szabad áramlása).

Brüsszel energiavásárlási ígéretével akad más baj is

Tóth Máté kitért arra a brüsszeli ígéret kapcsán arra, hogy nem az EU vásárolna, hanem a tagállamai, sőt a tagállamok piaci cégei. Bizonytalan, hogyan kényszerítik rá a cégekre ezt a politikai döntést. Ez vagy teljes hátraarcot jelent a szabadpiactól az állami oligopol vállalatok felé, vagy sötét háttéralkukat, lobbit, a vállalati szektor és a politika még nagyobb összefonódását. Elmondása szerint ha az előbbi történik, akkor az elmúlt húsz év energiapolitikai irányvonalát dobja ki az unió három földgázszabályozási jogszabálycsomaggal együtt, amikhez a tagállamok igazodtak. 

Szerintem azonban az utóbbi várható, még erősebb ipari lobbit, még átláthatatlanabb érdekérvényesítést és még fonákabb EU-s működést eredményezve

– fejtette ki álláspontját. A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy három évre 750 milliárdos energiavásárlásról, vagyis évi 250 milliárdos új tételről beszélünk, amivel szemben az EU hatszázmilliárd dollárral növeli az Egyesült Államokba irányuló beruházásait. Ez röviden azt jelenti, hogy az EU adná a pénzt Amerikának ahhoz, hogy Amerika még több palaolajat és palagázt termeljen ki, amit aztán az EU készségesen meg is vesz, jó drágán. Ez a félperifériákra jellemző alárendelődés a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban. Végül az is aggasztó a jogász álláspontja szerint, hogy mindez hogyan viszonyul az EU deklarált elektrifikációs terveihez, az úgynevezett RePower EU-hoz, amiben pont kevesebb gázt meg olajat vizionálna az EU. 

Én ugyan nem siratom ezt a tervet, ám a saját szempontjából tanulságos, hogy ezt is fel kell tehát adnia Brüsszelnek, ami teljes kapitulációt sejtet a korábbi célokhoz képest

– fejtette ki. Még tisztábban látszik, hogy miképpen viszonyul mindez az orosz leváláshoz: a jogellenesen, az egyhangú döntéshozatalt is megkerülve keresztülerőszakolni kívánt kötelező tagállami leválás az orosz energiahordozókról ezek szerint egyidejűleg fog történni egy kötelező 750 milliárdos amerikai energiabeszerzéssel. 

Az energiaháború csatáját Európa felett ezzel Amerika nyeri. Ez nem kérdés. Ahogy az sem, ki veszít. Nem az oroszok, hanem Európa

– zárta sorait Tóth Máté energiajogász.

Borítókép: Von der Leyen hiába nevezte nagyszerűnek a megállapodást (Fotó: AFP)