„A Gulag szigeteire készülök”

Az idei – a harmincadik – karácsonyi Hobo Blues Band-koncert lemezbemutató is: a fővárosiak most hallhatják először az új album, a Senkifalva dalait. S nyitány is: a jövőre harmincéves együttes ünnepi koncertsorozatának első állomása. A kornak az új lemezen megénekelt nyűgeiről, védelmezendő értékeiről Hobót, Földes Lászlót kérdeztük.

Miről szólnak az új album, a Senkifalva dalai?
– Arról, amit érzünk és gondolunk ma ebben a térségben. Kétségbeejtő az ország és az emberek lelkiállapota, de vannak gyönyörű értékek, amelyeket az ember megpróbál megőrizni.
– Egy-két éve egy rockzenész arról panaszkodott nekem, hogy anynyira kivannak az emberek, hogy sokkal több időbe telik egy koncerten beizzítani őket, mint korábban.
– Nem szoktam ilyesmivel foglalkozni. A zenekar tagjaival – a nagy koncerteket leszámítva – nem beszéljük meg előre, mit játsszunk, ott dől el a helyszínen, hogy mit érzünk ott és akkor fontosnak. A közönség nem várja el, hogy a régi nagy dalokat nyomjunk, mi meg nemigen mondjuk, hogy kezeket a magasba. De azt érezzük, ahogy hullámzik felénk az energia, ahogy fölárad a szeretet a színpadra.
– Ön szerint a mai magyar társadalomban hiánycikk az őszinteség, a közvetlenség?
– Amit most felvetett, az nem csak az országra érvényes. Kezd kialakulni egy vastag mentális felszín, ami alá nehéz lemenni. Ma leginkább a rosszindulat bukik felszínre, ami persze mindig őszinte, és nagyon aktív. A szeretet és az érzékenység rejtőzködőbb, mint kellene lennie. A tömegkommunikáció jó ideje rátelepszik az emberekre, és annak a generációnak, amely már ebben nőtt fel, mások a szokásai, mint amit én meg szeretnék szokni. Bemennek egy szobába, ahol emberek ülnek, és nem köszönnek. A férfiak már bemutatkozáskor sem nyújtanak egymásnak kezet.
– Kriza Ildikó néprajztudós felhívta a figyelmet a köszönésekre: a mesében sokszor a helyes megszólításon múlik a hős sorsa. A tévéből az ilyesmi az idő állítólagos hiányában kimarad.
– Ezek a fiatalok nem rossz minőségű emberek, bunkók vagy rosszindulatúak, egyszerűen más szokásokat sajátítottak el.
– Ha már a korleltárnál tartunk, a Vadászat című lemezen, az Orgia című dalban szerepel egy ilyen sor: A szolgák lopnak és lopakodnak…
– Ma már nemcsak a szolgák lopnak, hanem az urak is.
– Vannak igazi urak: létezik nemcsak gazdasági, hanem egyben szellemi elit?
– Nem. Azok az urak, akik rángatják a szellemi elitet.
– Akit rángatni lehet, az sem szellemi, sem elit.
– Az idézőjelet nem tettük ki. De mondok egy ide illő négysorost az új lemezről: „Egy vén csavargó vagyok Pannóniából, / Mely lábam alatt lassan kettészakad, / Húznak jobbról is, húznak balról, / Inkább seggre esek, / Így maradok szabad.”
– A Ghymessel közös Bakaballada-album azt bizonyítja, hogy az ön számára alapélmény a történelem.
– A háború alatt születtem, nagybátyám a Don-kanyarban esett el. Tudja, hol írtam a lemez szövegeit? San Francisco és Seattle között a Greyhound buszon, amikor Hendrix sírjához utaztam. Nem tudom, miért pont akkor, és miért pont ott. Jövőre a Gulag szigeteire készülök, tudom, hogy nincs ott már semmi, de el kell töltenem azokon a helyeken néhány hetet, ahogy a Székelyföldre is el kellett mennem.