Bezárja petőházi cukorgyárát a Magyar Cukor Zrt. és szolnoki gyárát a Mátra Cukor Zrt. – jelentette be a két társaság. A gyárbezárások következtében 300 dolgozó kerül utcára. A cukorgyártók bejelentése szerint a hazánk által az uniótól megkapott 2,2 millió tonnás cukorkvóta csaknem felét, megközelítőleg egymillió tonnát fognak visszaadni. Ez 700-720 ezer tonna cukorrépa termesztését teszi fölöslegessé, így előreláthatólag sok gazdálkodó is a cukorrépa-termelés felhagyására kényszerülhet, vagyis a gyárbezárás miatt bajba kerülők száma akár az ezer főt is elérheti. Kelemen István, a Magyar Cukorrépa-termelők Országos Szövetségének főtitkára szerint azt még nem lehet tudni, hogy hány gazdálkodónak kell abbahagynia a cukorrépa-termesztést, mivel a két társaság még működtet két gyárat Magyarországon, s előfordulhat, hogy egyesek megtarthatják szállítási jogukat. Vagyis ha a következőkben sikeres tárgyalások zajlanak a termelők és a gyártók között, úgy előfordulhat, hogy a bezárásra ítélt két gyár helyett némely termelő szállítani tud majd a Magyar Cukor megmaradt kaposvári, illetve a Mátra Cukor még működő szerencsi gyárába.
Mindkét társaság az unió cukorreformjára hivatkozva jelentette be gyárbezárási tervét. Közleményében a Magyar Cukor Zrt. pető-házi cukorgyárának bezárását az Európai Unió drasztikus cukorgyár-kapacitási leépítéssel járó reformjával indokolja. Mint írják, mivel az ágazat vállalatai (az unió régi tagállamaiban – a szerk.) önként csak csekély mértékben mondtak le termelési kvótáikról, a 2007-ben ismételten átalakított szabályrendszer olyan feltételeket teremt, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a cégek a jelenlegi szinten tartsák termelésüket. A Magyar Cukor Zrt. döntésének közvetlen oka az volt, hogy az Európai Bizottság reformlépései már nemcsak a cukorgyártók, hanem a cukorrépa-termelők számára is lehetővé teszik, hogy jelentős kárpótlás fejében, az összes megtermelt nyersanyag tíz százalékának erejéig maguk döntsenek a cukorrépa-termelés feladásáról. Ráadásul – tették hozzá – a helyettesítő növényeknek az elmúlt években jelentősen megemelkedett a piaci áruk, ami ezt a döntést gazdaságilag racionálissá teszi.
A társaságok azzal, hogy a répatermelők tevékenységfeladása előtt döntöttek a gyárbezárásról, bizonyára jobban járnak. Az uniós reformszabályok értelmében ugyanis az a cukorgyártó, amelyik csökkenti termelését, a szerkezetváltás négy éve alatt az első két évben 730 eurót kap tonnánként, a harmadikban – amibe a mostani gyárbezárások tartoznak – 625 eurót, a negyedik évben pedig 520-at. Könnyen belátható, hogy ez komoly ösztönzés a gyártulajdonosoknak, már csak azért is, mert a hazai gyárak német és osztrák anyavállalatai saját országukban jellemzően a termelők tulajdonában vannak. A tonnánként megkapott 625 euróból a gyártóknak minimum 10 százalék erejéig a répatermelőket kell kártalanítaniuk, s további összegeket kell fordítaniuk a dolgozók, illetve a gyárak teljes, visszafordíthatatlan leszerelésére.
Kelemen szerint az unió a tavalyi tonnánkénti 32,08 eurós minimálárat az idén 29,78-ra csökkentette, s a gyártók nem szoktak ennél magasabb árat ajánlani. Emiatt főként az aszályosabb területeken termelők az idén biztos veszteséget könyvelhetnek el. Mint mondta, ha a gyártók nem javítanak a répaátvételi kondíciókon, csak az időjárás dönti el, hogy érdemes-e hazánkban cukorrépát termeszteni, hiszen az unió által meghatározott referenciaár a következő három évben tovább csökken, egészen a 2009–2010-es gazdasági évre meghatározott, tonnánkénti 25,51 eurós szintre. A termesztők szerint a fennmaradásukhoz legalább tonnánkénti 40 eurós ár lenne elfogadható. Kelemen hozzátette: a gyárbezárásokkal kapcsolatban most kezdődő tárgyalások során azt is el szeretnék érni, hogy a megnövekvő távolságokról beszállító répatermesztőknek a gyárak kompenzálják emelkedő szállítási költségeiket.
Magyar Péter gyurcsányi mélységbe zuhant a felelőtlensége miatt
