A történtekről csupán annyit: a Magyar Antidopping Csoport (MACS) két munkatársa október 30-án, a reggeli edzés után rajtaütésszerű doppingellenőrzést hajtott végre Kovács Ágnesen a Kőér utcai Spartacus-bázison. A klasszis mellúszó a szükséges 75 helyett csak 25 milliliter mintát volt képes szolgáltatni, de mivel reggel kilenckor találkozója volt Roger Moore-ral, aki az UNICEF nagykövetének kérte fel, elsietett a helyszínről. Csakhogy ezt megelőzően aláírta a „Nyilatkozat doppingmintavétel megtagadásáról” című űrlapot, amivel a MACS november 8-i közlése szerint „doppingvétséget megalapozó magatartást” tanúsított. A döbbent bajnoknő másnap a televízió nyilvánossága előtt sírva panaszolta, hogy megalázták, félrevezették, a MACS vezetője, Tiszeker Ágnes ellenben azt állította, hogy kollégái a szabályoknak megfelelően jártak el, Kovács Ágnes pedig pontosan tudta, mit cselekszik, és azt is tudnia kellett, az mivel járhat.
Valóban, a kérdés ma inkább ez: mivel járhat? Az igazságot ugyanis már felesleges keresni, a megoldást viszont kötelező. Még akkor is, ha a helyzet több mint aggasztó. A „vád” ugyanis elégtelen mintaadás, valamint mintaadás megtagadása, és a diszkoszvető Fazekas Róbertet előbbiért, a kalapácsvető Annus Adriánt utóbbiért tiltották el, egyaránt két évre. Kovács Ági tehát papíron mindkettejük vétségét kimerítette, és a nemzetközi fórumokon ez számít.
Első fokon persze még a MÚSZ fegyelmi bizottsága határozhat, de a döntésről értesíteni kell a Nemzeti Doppingellenes Koordinációs Testületet, a sport-szakállamtitkárságot, az Európai (LEN) és a Nemzetközi Úszószövetséget (FINA), ezek pedig indokolt esetben a Nemzetközi Sportdöntőbírósághoz (CAS) fordulhatnak. Ez az indokolt eset bizonnyal előállna, ha a MÚSZ fb tagjai a szívükre hallgatva felmentenék Sydney olimpiai bajnokát. Hisz a tunéziaiak is ugyanezt tették a maguk bálványával, a 2006 novemberében amfetaminnal lebukott Oussama Melloulival, az első arab úszóval, aki vb-aranyat nyert. Amit azóta a CAS, minden egyéb, az elmúlt egy évben elért eredményével együtt elvett tőle, és el is tiltotta tizennyolc hónapra.
Ezt az utat tehát nem szabad követni. Már csak azért sem, mert a kontinentális és a világszövetségnél azzal bélyegezhetnének meg minket, hogy „mutyiznak” a magyarok. Miközben, mint az október 30-án reggel is kiderült, mi sem áll tőlünk távolabb. Még a korrekt és elvárható együttműködésre is képtelenek vagyunk.
A másik véglet, hogy a hazai szövetség fegyelmi testülete betű szerint alkalmazza a szabályt, és két évet szab ki. Ha így lesz, a LEN vagy a FINA bizonnyal nem fog ezen enyhíteni, csak mert tisztességesek és kérlelhetetlenek vagyunk.
Úgyhogy meg kellene találni a köztes megoldást, mint annak idején Benedek Tibor esetében. Az INA Assitalia Roma vízilabdázóját 1999. június 26-án, a Florentia elleni bajnoki elődöntő után tesztelték és fogták plostebol használatán. A pólós elismerte, hogy bőrbetegségét olyan kenőccsel kezelte, amely tartalmazta a tiltott komponenst, az Olasz Úszószövetség fegyelmi bizottsága pedig, mérlegelve az enyhítő körülményeket, nyolc hónapra függesztette fel a játékjogát. Benedek ezért kihagyni kényszerült az 1999 szeptemberi firenzei Eb-t – amelyet a magyar válogatott nélküle is megnyert –, de ott lehetett a diadalmas sydneyi olimpián.
Kovács Ágnes, illetve a magyar döntéshozók számára is ez lehet a reális cél: vesszen a decemberi rövid pályás debreceni és a tavaszi, normál medencés eindhoveni Eb, de maradjon meg Peking. Olyan ítéletet kellene hozni, és azt olyan indoklással megalapozni, hogy Kovácsnak az olimpiai részvételre, a LEN-nek és a FINA-nak pedig az egyetértésre adja meg az esélyt.
Nehéz lesz. De a könnyű elintézés lehetősége már október 30-án szertefoszlott.
Globál Nógrádi Györggyel – Színt vallottak a brüsszeli politikusok
