Harc a befolyásért

Bár a hidegháború végeztével sokan a nemzeti érdekek konvergenciáját vetítették előre, napjaink valósága az, hogy a tradicionális geopolitika megőrizte jelentőségét, azaz a hagyományos értelemben vett hatalmi harc a befolyásért folytatódik – állítja Robert Kagan amerikai neokonzervatív véleményformáló, aki az utóbbi években mint az iraki háború egyik főideológusa vált ismertté világszerte. Oroszország és Kína továbbra autokratikus hatalom marad, és a történelmi tapasztalatok alapján ez valószínűsíti, hogy előbb-utóbb konfliktus alakul ki köztük és a liberális demokráciák közössége között. Egyelőre nem igazolódik az a tétel sem velük kapcsolatban, miszerint a gazdasági fejlődés törvényszerűen politikai fejlődést szül, s ezáltal csökken a szembenállás esélye. A valóság ezzel szemben az, hogy az autokrácia ezekben az országokban továbbra is népszerű. Oroszország hagyományos hatalmi pozíciójának visszaállítására az általuk közel-külföldnek nevezett térségben tesznek most kísérletet elveszett befolyásuk visszaszerzésére.
A transzatlanti kapcsolatokról Kagan úgy vélekedett, hogy az utóbbi idők közeledése ellenére továbbra is nyilvánvaló: az amerikaiak és az európaiak még mindig máshogy látják a világot. Nemrégiben egy felmérésnek arra a kérdésére, hogy lehet-e háborút indítani az igazság érdekében, az amerikai válaszadók mintegy nyolcvan százaléka igennel válaszolt, ám Európában ez az arány csak harminc százalékot tett ki.
Kérdésre válaszolva Robert Kagan úgy fogalmazott az Európai Unióval kapcsolatban, hogy az a jelenlegi állás szerint nem lesz hatékony az ismét kibontakozó hagyományos hatalmi küzdelemben. Ez a XXI. századi, javarészt „puha erőre” támaszkodó hatalom például nem tudja, hogy mit kezdjen egy ismét felemelkedő XIX. századi szomszéddal, amely energiaforrásait nagyhatalmi politikája szolgálatába állítja. A neokonzervatív szaktekintély szerint ennek az új küzdelemnek jelenleg Grúziában húzódik a frontvonala. Kagan úgy vélte, Szaakasvili elnök legutóbbi lépései súlyos károkat okoztak annak a folyamatnak, amely az országot remélhetőleg a nyugati demokratikus közösség részévé teszi.