Kókának nem lesz hálás az utókor

Munkanélküliség, elszegényedés jellemzi a dél-békési térséget. Megjelentek a magyar településeken a romániai ingatlanfelvásárlók, a határ túloldalán létrejött vállalkozások keresik a magyar munkaerőt, minden jel arra mutat, hogy a magyar kormányzat által elhanyagolt vidék számára kiút lehetne a romániai Arad vonzáskörzetébe tartozás, de a kormányzati közlekedéspolitikai elképzelések még ezt az lehetőséget is elveszik a kilátástalan helyzetben élőktől. Miközben európai uniós támogatásból elkészült a nemzetközi vasútszakasz újjáépítésének terve, Battonya, Mezőhegyes, Orosháza körzetében megszűnhetnek a vasútvonalak.

Tudják, hogy mi a köze a Belfastban élő Pamela Scurfield senior account managernek és a County Downban élő Andrew Scurfield chartered minerals surveyornak Battonyához? Hát nem sok. Csupán az, hogy névjegykártyáik hullanak ki a battonyai bálaruhás turkáló egyik asztalán található táskákból. A szemetest, a szeméttelepi gyűjtögetőket, a bálázókat s a kamionos szállítmányozókat is beleértve igen hosszú utat tettek meg ezek a pólók és pulóverek, alsóneműk és táskák, hogy íme, a battonyai asszonyok öröméül szolgáljanak, s ráadásul most a használtcikket is kilóra ugyan, ám ötvenszázalékos engedménnyel lehet hazavinni. Az asztalokra öntött igencsak viseltes és természetesen divatjamúlt ruházatnak nagy a keletje, szinte egymás kezéből kapkodják ki a portékát a vásárlók. Ha az ember igazán el akar keseredni azon, hogy hogyan süllyed el egy hajdan fejlődő település a politikai és gazdasági döntések következményeképpen, elég rövid sétát tennie a román határnál fekvő Battonyán. A főutcán van egy virágbolt, s találok még négy használtcikk-kereskedést, de csak az ötvenszázalékos leárazással csábítgató turkáló van nyitva.
Dicső múlt, ma folyamatos leépülés
Battonya felvirágzásában valószínűleg közrejátszott az a körülmény is, hogy a település a Pest és Arad között húzódó fontos kereskedelmi útvonalon feküdt, s az itt előállított termékek kedvező értékesítési lehetősége a lakosság gazdagodását segítette elő. Az I. világháborút követő trianoni döntés Battonyára nézve súlyos csapást jelentett, hiszen a térség gazdasági és közigazgatási központjából egy elsorvasztásra kárhoztatott határszéli település lett. Sajnos Battonya a két világháború közötti korszakban vajmi keveset fejlődött. Battonya különösképpen 1950 után, amikor a megszűnő Csanád vármegyéből közigazgatásilag Békés megyéhez került, a leépítésre szánt települések sorsára jutott. A település 1989-ben újra visszanyerte városi rangját. A város jelentős erőfeszítéseket tett azért, hogy helyreállítsa korábbi kapcsolatait. És bármilyen furcsa, a gazdasági fellendülését már nem a magyar kormánytól várja, hanem a romániai Arad fejlődésében bízik. A kétszázezer lakosú város ugyanis alig húsz kilométerre található, ipari parkja pedig még közelebb esik a határhoz.
Aradra járnak a battonyaiak
A helyi vállalkozói iroda ablakában plakátokat látok, és az egyik battonyai italkimérésben a pult szélén is egy hasonló tartalmú szórólap akad a kezembe, mely szerint egy Aradon megtelepedett multinacionális befektető csapatszellemmel rendelkező, három műszakot is vállaló, jó kézügyességű magyarországi munkavállalókat keres. A kábeltekercs-készítésért 580 bruttó lej az alapfizetés, amely hat hónap után 620 lej lehet, a jutalékrendszerben erre akár 200 lej is rájöhet, nem beszélve a harmincszázalékos éjszakai pótlékról. A dolgozók ráadásul 155 lej értékben még étkezési jegyet is kapnak. A szórólapok szerint a munkaügyi hivatal mezőhegyesi kirendeltségén és a battonyai önkormányzatnál is lehet jelentkezni a munkaerő-toborzásra. Jómagam az önkormányzati kapcsolattartót, Horváth László településfejlesztési menedzsert keresem fel. A fiatalembertől megtudom, hogy eddig mintegy hatvanan jelentkeztek a munkára, s az alkalmassági és orvosi vizsgálatoknak megfelelve már heten munkába is álltak, és rövidesen újabb 15-18 környéki lakos csatlakozhat hozzájuk. Megtudom, hogy egy dolgozó átlagos nettó jövedelme 42 500 forintnak megfelelő lej, és erre jön még a 11 200 forintnyi étkezési hozzájárulás.
Mezőhegyesről, Dombegyházáról, Battonyáról hajnalban, délben és este viszik a kisbuszok a magyarországi munkaerőt Aradra. Meglepő sajátosság az is, hogy román állampolgárok vásárolják fel a magyar települések eladó házait. Battonyán például háromszáz ház került román tulajdonba Horváth László településfejlesztési menedzser állítása szerint. A kereslet oka az, hogy Arad, Temesvár vagy Nagyvárad olyan léptékben fejlődik, hogy csak az nem dolgozik, aki nem akar, a letelepedni szándékozók pedig a román városok egyre emelkedő ingatlanárait már nem tudják kifizetni, ezért a határ túloldalán keresnek ma még viszonylag olcsón megvásárolható házat. És kétségtelen, egy romániai Arad környéki panellakás áráért Magyarországon házat lehet venni. „Casa de vinzare”, eladó ház – olvasni lépten-nyomon az út széli ingatlanokon, lakóházakon, s Battonyán egy bezárt vegyesboltot is román felirattal kínálnak eladásra.
Romániához tartozni?
„Rou de intermedieri tranzactii imobiliare” – látom egy battonyi ingatlanközvetítő cégtábláján. Tordai Zoltán erdélyi származású, édesanyjával egy éve költöztek Magyarországra. Először sóbarlangot nyitottak, amely a mai napig is üzemel, de az élet átalakította a vállalkozásukat, mondhatni, az ingatlanok iránti kereslet közbeszólt. Az elmúlt években Arad hetven kilométeres vonzáskörzetében megugrottak az ingatlanárak. Ma már Tordaiék Romániából hoznak embereket, s egy körutazással bemutatják nekik a környék eladásra kínált ingatlanjait, s megbízott ügyvédjük még az adásvételi szerződést is elkészíti.
A romániai Pécska és Battonya között vasút húzódik, jó hatvan éve nem jár rajta a vonat. Az Európai Unió támogatásából már készül az a tanulmány, amely a Battonya– Pécska vasútvonal újraindításának várható társadalmi, gazdasági hatásait méri fel. Az itt élőknek elemi érdeke lenne a vasút újjáépítése, ugyanis a Battonyától 15 kilométerre található, 13 ezer lelkes Pécskán külföldi befektetők bevonásával olyan ipari parkot alakítottak ki, amelybe kimondottan Magyarországról várnak munkásokat. Míg Románia nyugati fertályát komoly munkaerőhiány sújtja, Battonya térségében a munkaképesek több mint 40 százaléka nem talál magának munkát. Nos, e koncepciót alapvetően húzza át Kóka János szabad demokrata gazdasági miniszter elképzelése, mely szerint decembertől Battonya környékén minden létező vasúti szakaszon megszűnne a közlekedés.
„Szerződésünk van a bankkal. Ők nem csapolnak sört, mi nem adunk hitelt” – olvasom a mezőhegyesi resti falán. Újj Zoltán már hét éve üzemelteti az italkimérést. Tudomása szerint a felmérést végzők a jegypénztárak által leadott adatokat összesítették, így kikerült a statisztikából az a többség, akik Szegeden tanulva vagy dolgozva váltották meg jegyeiket, s átszálló utasként érkeznek Mezőhegyesre. Szerinte a következő választáson felesleges lesz bárkinek is azzal kampányolnia, hogy „szavazz Kókára és Gyurcsányra”, mert azokra, akik megszüntették a vasutat, vidéken senki sem fog szavazni. Egyre többen érzik úgy, hogy a térségnek javára válna, ha Romániához tartozna. Ráadásul a vidékrombolók olyan károkat okoznak, amelyek helyrehozásához száz év is kevés, így az utókor nem lesz hálás a jelenlegi kormánynak.