Kortárs irodalmi gerillareklám

Kirongyosodott a szánk széle, annyit beszéltünk arról az utóbbi években, hogy miközben kultúrpolitikai győzelmi jelentéseket olvasgatunk a lapokban a magyar irodalom diadalmenetéről német, angol és olasz nyelvterületen, hová lett a drága magyar olvasó, és miért. És ki kit árult elébb ebben a jó két évtizedes, önkifosztásokkal terhes lúzermenetben.
Először a magyar írók, költők, kritikusok népes csoportjának szótárából törlődött az a szó, hogy olvasó, aztán a média árulta el az irodalmat. Nincsenek jószerével irodalmi adaptációk még a legnézettebb tévék műsorán sem, nincsenek népszerű, befogadócentrikus vagy legalább bábáskodó kedvű kulturális műsorok. És ami nincs a média térképén, az nincs a kerek világon sem. Van persze Kultúrház, van Verssor az utcazajban, sőt van új kortárs irodalmi műsor Kulissza címmel is, csak valahogy az a közeg nincs, amiben jól érezzük magunkat, ami felfényezi bennünk az időt, amit ilyenkor a képernyő előtt töltünk.
A közelmúltban átalakult Kulissza szerkesztői a port.hu-n azt ígérik, a maguk huszonöt percében vasárnap délutánonként bemutatják egy-egy kortárs költő-író portréját, aztán összeültetnek komoly irodalmi embereket, hogy égető irodalmi kérdésekről vitatkozzanak, s ajánlanak valami izgi könyvújdonságot. Na most ebből múlt vasárnap az lett, hogy a rendkívül jó sorsra érdemes Vörös István költő – nagyszerű kötetekkel a háta mögött – gyengécske, szárnyaszegett haikuit szavalta bele a kamerába. Azután jött a beharangozott vita. Babarczy Eszter, Nagy Gabriella és Madarász Imre az erotikus irodalomról kellett volna, hogy vitatkozzon. De nem akadt hármuk közül, aki bármilyen valós vitatémát ki tudott volna agyalni ezen a területen. Ehelyett kaptunk egy nagyon vázlatos világirodalmi gyorstalpalót, aminél az enter gomb kétszeri megnyomásával aránytalanul tartalmasabb erotikatörténeti szövegekhez jutunk. Elhangzott, hogy a pornográfia nem feltétlenül jelent irodalmilag értéktelen szöveget, az a jó erotikus irodalom, amely szerint a szex csak egy érték a többi közül, mi, magyarok prűdek vagyunk, de az csak fél mondat erejéig hangzott el, hogy nálunk miféle erotikus irodalmi hagyományok lappanganak. Semmit se hallottunk Janus Pannoniusról, Arany, Csokonai, Weöres, Tornai ilyen jellegű lírai terméséről vagy Grecsó Krisztián új regényének egyik kulcsjelenetéről. Aztán kiderült, hogy másképp élik meg az erotikát a nők és a férfiak. Hát, emiatt se verhették szét különösebben a vitázók a stúdiót, s aztán hipp és hopp rátértek arra, hogy megjelent a Szomjas Oázis című nőirodalmi antológia a női testről. Ja, csapott a fejére a boldogtalan néző, hát erre ment ki az egész beetetés! Gerillareklám a feministáknak! Az igazi irodalmi kérdéseket meg beszélje meg mindenki saját magával vagy a padtársával?
(Kulissza, m2, november 18.)