Az Országos Választási Bizottság (OVB) 2007. július 23-án úgy döntött, feltehető népszavazásra a következő kérdés: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése törvényt alkosson a szieszta bevezetéséről?” Az Alkotmánybíróság ezzel a határozattal nem értett egyet. Rámutatott, a munkajogi rendelkezések ismerik a munkaközi szünet fogalmát – ennek időtartama 20–60 perc lehet –, a sziesztáét azonban nem. A köznyelvben a szieszta déli-kora délutáni, gyakran az ebédet követő pihenő, alvásidő. Elterjedt az egész Ibériai-félszigeten, valamint spanyol hatásra a dél-amerikai országokban is. A délutáni alvás szokása kialakult Kínában, Indiában, Olaszországban, Görögországban, Horvátországban, Máltán, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Ezeken a helyeken az elviselhetetlen délutáni hőség indokolja a napközbeni pihenést. Észak-Spanyolországban, Dél-Argentínában és Chilében nem a klíma, hanem a főétkezésnek számító ebéd hagyománya indokolja a sziesztát.
A bírák a szieszta fogalmának és a jogi szabályozásnak az áttekintése után arra a következtetésre jutottak, a népszavazásra szánt kérdés nem egyértelmű. Nem világos ugyanis, milyen pihenőidőről lenne szó: munkaközi szünetről, hoszszabb ebédidőről vagy napközbeni alvásról otthon vagy a munkahelyen. Ezért az elsőfokú döntést megsemmisítve az OVB-t új eljárásra utasították.
Magyarellenes üzenetek és gyújtogatás Kárpátalján
