Kitették az omlásveszély táblát az ENSZ New York-i székházában a Biztonsági Tanács ülésterme elé, miután az utóbbi időben többször is kisebb burkolóelemek potyogtak az éppen ott tanácskozó diplomaták fejére. Az egyik lifttel biztonsági okokból már csak teherszállítás végezhető, de a beszámolók szerint az alkalmazottak nagy része nem törődik a tiltással, továbbra is használja a felvonót. Mállanak a rozsdás csövek, így néhol csepeg a víz a mennyezetről, gyakoriak az áramkimaradások, a falakban pedig továbbra is kimutatható a rákkeltő azbeszt.
Gömbös Ervin, a Magyar ENSZ Társaság főtitkára a hetvenes években öt esztendőn át dolgozott a már akkor is elavult felhőkarcolóban, az idén tavaszszal, legutóbbi látogatása során pedig azt tapasztalta: szinte semmi sem változott, mióta hazatért. Mint meséli, kisebb javításokat végeztek időközben, de ezek inkább csak foltozgatások voltak, a teljes felújítás elmaradt.
A helyzet a felsőbb emeleteken a legrosszabb, az irodákban nyáron a légkondicionáló, télen a fűtés nem működik rendesen, ezért a hideg beköszöntével – legalábbis a pletykák szerint – az alkalmazottak takarókat visznek be az irodákba. Az amerikai előírások szerint már régen le kellett volna zárni az épületet, csakhogy a központ nemzetközi területnek számít, így a hatóságok nem intézkedhetnek. Az Egyesült Államok erre hivatkozva nem is ad pénzt a felújításra, de abba sem egyezik bele, hogy a világszervezet elköltözzön. Kofi Annan előző ENSZ-főtitkár felkérte az egyik nagy tekintélyű New York-i építési vállalkozót, Fritz Reutert, hogy dolgozza ki a felújítás terveit, s becsülje meg, mennyibe kerülnének a munkálatok. A szakértő készített is egy átfogó tervet, amelynek alapkoncepciója az volt, hogy egy időben mindig csak tíz szinten dolgoznának, nem kellene tehát az egész ENSZ-adminisztrációnak egyszerre kiköltöznie az épületből. Kiszámolta, a teljes munka 1,6 milliárd dollárba kerülne, de a 39 emeletes épület állapota olyan gyorsan romlik, hogy ez az ár naponta 225 ezerrel emelkedik. „Túl sok” – mondta erre akkor az amerikai ENSZ-nagykövet, John Bolton, komoly összetűzésbe keveredve az építésszel, aki végül 2006 májusában visszaadta megbízását. Jövőre a tervek szerint mégis munkához látnak, az új árajánlat már 1,9 milliárd dollár, ráadásul semmi sem garantálja, hogy végül nem gördülnek akadályok a felújítás útjába.
Nehezíti a helyzetet, hogy az ENSZ-központ már most sem tudja kiszolgálni a világszervezet összes New York-i egységét, így a bürokraták egy része közeli irodaházakban dolgozik. A legjobb megoldás egy teljesen új komplexum megépítése lenne, az Egyesült Államok és a többi tag hozzáállását látva azonban erről álmodni sem érdemes. Éppen ezért maguk a kanadaiak is tudják, nincs sok esély arra, hogy javaslatuknak megfelelően Montrealba tegye át székhelyét a szervezet, ahol pedig szerintük sokkal olcsóbban és jobb körülmények között folyhatna a munka. Ráadásul, meglehet, a világpolitika ütközőpontjain meglehetősen semlegesen viselkedő Kanada nyújtotta háttér jót tenne az ENSZ megtépázott hírnevének is, nem úgy az Egyesült Államokénak. Korábban Németország is megpróbálta felajánlani segítségét, Bonnt kínálva fel lehetséges bázishelyül, de New Yorkban erről a javaslatról sem akartak hallani. A legfontosabb tényező ugyanis a jelek szerint nem az, milyen körülmények között tölti munkaidejét a 4800 alkalmazott és a 192 diplomáciai képviselet személyzete, hanem hogy hol költi el a pénzét. A hivatalnokoknak lakásokat is bérelnek az amerikai nagyvárosban, ami szintén hatalmas üzlet a helyi ingatlanpiac számára.
A roskadozó központ így tehát jó ideig szolgál még kézzelfogható bizonyítékul arra, hogy a világszervezet megérett az átfogó reformokra.
Lengyelország
Miért rendelték vissza Tuskék a lengyel nagykövetet Budapestről?
